A szó, amely Istenné lett – Egy vers, sok olvasat

A szó, amely Istenné lett – Egy vers, sok olvasat

Biblia értelmezés és a háromság határai a nyelv tükrében

I.   Fejezet; A háromság nyomában, paradox vágy

Olvasói kulcs

Ez a tanulmány nem dogmatikai állásfoglalás, hanem kutatói tanulmány: szövegkritikai, történeti és teológiai szempontból vizsgálja a háromság tanát. A szöveg három fő megközelítésben és személyes reflexiókkal tér ki a témákra.

1. Történeti szemmel – hogyan született a háromság tana, milyen kulturális előképek és politikai döntések formálták.
2. Bibliai nézőpont – mit mondanak a Szentírás szövegei, és hogyan értelmezhetők különböző nyelvi, filológiai szempontokból.
3. Biblia belső logikai vizsgálata – hogyan épül fel a Szentírás belső összefüggésrendszere: milyen teológiai, narratív és szövetségi ívek kapcsolják össze az egyes könyveket és kijelentéseket.
4. Személyes reflexiók – mit jelent mindez a hívő ember számára: hogyan segíthet megérteni Istent, Jézust, a Szentlelket, és a megváltás lényegét.

Bár e tanulmány célja nem az állásfoglalás, hanem a bibliai szövegek és vallási hagyományok elemző bemutatása, fontos megjegyezni: a s személyes meggyőződésem nem képezi részét az érvelésnek, még ha a szöveg ritmusa néhol ennek visszhangját hordozza.
Számomra Jézus szerepe ezzel nem alacsonyodik le, hanem épp ellenkezőleg: mint a megtestesült Ige, az Atya akaratának tökéletes megvalósítója, a világegyetem második leghatalmasabb személyeként jelenik meg.
Felekezetfüggetlen szempontból a megváltás ténye a lényeg: hogy Jézus meghalt az ember bűnéért. Az imádat iránya nem öncélú, hanem az Atyához vezető út része, ahol Jézus mint közvetítő főpap nem a cél, hanem az út. Ennek értelmezése a bibliai szövegek alapján hierarchikus viszonyt feltételezek, amelyet a tanulmány elemző módon tárgyalom nem dogmatikai állásfoglalásként

✨ Bevezető a fejezethez

Az ember mindig is a megfoghatatlant kereste. Nem a kézzelfogható rendet, hanem azt, ami túl van rajta — az egységet, amelyet nem lát, de érezni akar. A háromságok, amelyek kultúrák mélyéből emelkednek ki, nem mindig hoznak békét. Gyakran feszültséget, törést, meghasonulást hoznak. Mégis: az ember vágyik rájuk. Mert a hármasság nemcsak szerkezet, hanem válasz — a széthullásra, a hiányra, a kimondhatatlanra.

✍️ történeti háttér és értelmezési keret 

A háromság tantétele nem új keletű gondolkodásmód, hanem dogmatikus öröklődés eredménye, amely politikai és teológiai kompromisszumként született meg a 4. században. A Niceai zsinatot Nagy Konstantin császár hívta össze birodalmi egység megőrzése érdekében, nem teológiai tisztázás céljából. Mint a birodalom „főpapja”, ő maga hagyta jóvá a zsinat döntéseit, és irányította a vita lezárását.

[ⅩⅠ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ]

A vita középpontjában Arius, alexandriai presbiter állt, aki azt tanította, hogy Jézus nem egylényegű az Atyával, hanem teremtett lény, az Ige, aki az Atya akaratából létezik. Ez az elgondolás — miszerint Jézus alárendelt az Atyának — a 8. századig több keresztény közösség és királyság hivatalos tanításaként fennmaradt, bár nem vált az egyház általánosan elfogadott irányzatává.

[Ⅸ], [ⅩⅧ], [ⅩⅩ]

A Biblia szövege ekkor i. e. 325, még tekercsekben, kézzel másolt formában létezett, és nem volt egységesen fejezetekre vagy versekre osztva. A kereszthivatkozások, konkordanciák és digitális kereshetőség, amely ma természetes, akkoriban teljesen hiányzott.
A szöveghez való hozzáférés csak egyházi személyek számára volt engedélyezett, és a tanításokat kizárólag az egyház által jóváhagyott dogmák szerint lehetett terjeszteni.
A későbbi évszázadokban az egyház tovább szigorította a hozzáférést, és a Biblia egyes fordításai, valamint az önálló értelmezés felkerült az Index Librorum Prohibitorum listájára — amely egészen a 20. század közepéig érvényben maradt.
[ⅩⅩⅥ], [ⅬⅤ]

Mindez azt eredményezte, hogy a szövegek összefüggései nehezen voltak felismerhetők: a tömör, tagolatlan formátum, a kontextus hiánya és az értelmezési szabadság korlátozása miatt az olvasó számára szinte lehetetlen volt átlátni az üzenet teljes szerkezetét. A bibliai gondolatmenet így gyakran részleteiben értelmeződött, nem pedig egységes szemléletként.

Ez a tanulmány nem dogmatikai vita színtere, és semmiképp sem kívánja bárki hitét megingatni. Tiszteletben tartva mindenki meggyőződését, a vizsgálódás kizárólag a Biblia szövegeire épül, a 21. század technikai lehetőségeit kihasználva.

A kutatás során figyelembe vettem a korai fordításokat, valamint a görög és héber nyelvtani szerkezetek elemzését is, többek között ismert nyelvészek – például Westcott, Hort, és Nestle – munkái alapján. Ezek a szövegkritikai és nyelvi vizsgálatok segítik a bibliai kontextus pontosabb megértését és az összefüggések feltárását.
[Ⅱ], [Ⅵ], [Ⅶ], [ⅬⅥ]

A cél nem a tagadás, hanem a megértés mélyítése, a szövegek belső összefüggéseinek feltárása — nyitottan, tisztelettel, és a történeti kontextus tudatában.

Vallási triádok – háttérfény a Bibliai háromsághoz

A következő példákban olyan vallási hármasságokat említek, amelyek a Biblia előtt vagy vele párhuzamosan jelentek meg különféle hagyományokban.

Fontos, hogy ezek nem azért kerülnek szóba, mert bármiféle dogmatikai rokonságot szeretnék sugallni a bibliai háromsággal – épp ellenkezőleg.
Azért mutatom be ezeket is, mert úgy érzem: az emberi vallásosság mélyén gyakran megjelenik a hármasság mint gondolati forma. Ez nem bizonyíték, nem párhuzam, hanem inkább egyfajta antropológiai visszhang.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ], [ⅩⅩⅩ], [ⅩⅩⅩⅠ]

A bibliai háromság tanának sajátossága épp abban rejlik, hogy nem elvont szerkezet, hanem élő viszony — és ebben egészen más természetű, mint bármely más vallási hármasság.
Szóval ha itt-ott megemlítek ilyen példákat, az inkább egy kis háttérfény, nem pedig összehasonlítás. Segít érzékelni, hogy a háromság iránti vonzódás nem új keletű — de a bibliai tanítás ettől még teljesen saját hangon szól.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅩ], [ⅩⅩⅩⅠ], [ⅩⅩⅩⅢ]

Vallás / Kultúra	Triád tagjai	Funkciók (teremtés / fenntartás / pusztítás)	Hierarchia / Személyesség
Egyiptomi	Ozirisz – Ízisz – Hórusz	Halál–újjászületés / anyai védelem / királyi hatalom	Családi / mitikus / személyes
Babiloni	Anu – Enlil – Ea (vagy Marduk)	Ég / levegő / víz (kozmikus uralom)	Kozmikus / hierarchikus / kevésbé személyes
Hindu (Trimúrti)	Brahma – Visnu – Siva	Teremtés / fenntartás / pusztítás	Filozófiai / szimbolikus / személyes avatárok
Római (Archaikus)	Jupiter – Mars – Quirinus	Ég / háború / nép, termékenység	Politikai / állami / funkcionális
Görög	Zeusz – Hádész – Poszeidón	Ég / alvilág / tenger	Testvéri / mitikus / személyes jellemvonások
Bibliai (keresztény)	Atya – Fiú – Szentlélek	Teremtés / megváltás / jelenlét, ihletés	Személyes / relációs / egy lényeg, három személy

Az egyiptomi triád — Osiris, Isis és Horus — nem csupán mitológiai alakok, hanem egy ősi vágy lenyomatai: a halálon túli rend, a gyógyító jelenlét és az igazságos uralom iránti sóvárgás. Osiris a meghalt és feltámadt király, Isis a gyógyító anya, Horus pedig a bosszúálló fiú, aki helyreállítja a rendet. E hármasságban már ott lüktet a keresztény háromság előképe — nem dogmaként, hanem emberi vágyként: hogy a világ ne maradjon széthullva, hogy legyen gyógyulás, és hogy a hatalom igazságot szolgáljon.

A babilóniai triád — Anu, Ea és Bel — nem vérségi kötelék, hanem kozmikus hierarchia. Anu az ég ura, a távoli rend; Ea a mélység bölcsessége, a víz alatti titkok őrzője; Bel pedig a földi hatalom, a rend megszervezője. E hármasságban nem az egység vágya, hanem a funkciók szétválasztása jelenik meg: a világ működjön, legyen törvény, legyen bölcsesség, legyen hatalom. Mégis, a három együtt alkot egy rendszert — egy olyan vágyat, amely nem az egy Isten három személyben, hanem a világ három alappillérben való megtartása.

A hindu Trimurti három arca nem verseng egymással, hanem együtt lélegzik a világgal. Brahma a teremtés mérnöke, aki megrajzolja a világ vázát. Vishnu a megtartó, aki a rendet őrzi, hogy ne hulljon szét. Shiva a pusztító, aki nem rombol, hanem utat nyit az újnak. Ez a hármasság nem dogma, hanem ritmus: a létezés ciklusa, amelyben a világ nem áll, hanem átalakul. A három alak együtt egyetlen mozdulat — a világ szívverése.

Zeusz, Poszeidón és Hádész nemcsak testvérek, hanem a világ három oszlopának őrzői. Az ég, a tenger és az alvilág nem egymás kiegészítői, hanem feszültségben élő hatalmi terek. A triád nem egység, hanem elosztás — egy olyan rend, amelyben a világ nem omlik össze, mert mindenki tudja, hol a határa. A görög háromságban az emberi vágy nem a szeretet, hanem a rend utáni sóvárgás: hogy legyen, aki uralja a vihart, a halált, és az istenek haragját.
Jupiter, Mars és Quirinus nem mitológiai hősök, hanem állami eszmék megtestesítői. Jupiter az ég és törvény ura, Mars a háború és védelem istene, Quirinus pedig a népesség, termékenység és civil rend képviselője. Ez a háromság nem az istenek közötti kapcsolatot mutatja, hanem az emberi társadalom vágyát: hogy legyen jog, legyen védelem, és legyen közösség. A római triád nem mesél, hanem szervez — egy politikai háromság, amelyben az isteni rend az állami struktúra tükre.

🧭 Ősi vallási triádok – harmónia vagy konfliktus?

🌍 Vallás	🔱 Triád neve	🌌 Funkciók	⚡ Konfliktus / Egyensúlyvesztés
Egyiptomi	Ozirisz – Ízisz – Hórusz	Család, újjászületés	Harc Széth ellen, rend helyreállítása
Babilóniai	Anu – Enlil – Ea (Marduk)	Ég / levegő / víz (kozmikus uralom)	Marduk átveszi Ea szerepét, hierarchia átrendeződik
Hindu	Brahma – Visnu – Siva	Teremtés – fenntartás – pusztítás	Brahma háttérbe szorul, kultuszbeli rivalizálás
Görög	Zeusz – Poszeidón – Hádész	Ég, tenger, alvilág	Poszeidón vitatja Zeusz vezető szerepét
Római	Jupiter – Mars – Quirinus	Ég, had, nép	Mars dominanciája, Quirinus szerepe háttérbe szorul

Triádok és konfliktusok

🦂 Egyiptomi triád – gyászban született egység Osiris darabokra szaggatása, Isis gyógyító gyásza és Horus bosszúja nem egy harmonikus család története, hanem egy fájdalomból született rend. A triád feszültsége nem a szereplők között, hanem a világban van: halál, gyógyulás, igazság. Ez a háromság nem egység, hanem gyógyító válasz a széthullásra. A vágy itt: hogy a törött világ újra összeálljon — még ha vászonba csavarva is.

🪔 Babilóniai triád – hatalom és hierarchia Anu, Ea és Marduk nem egyenrangúak. A triád hierarchikus, és a feszültség a szerepek között lüktet. Ea bölcsessége háttérbe szorul, Marduk hatalma előtérbe kerül. Anu távoli, szinte elérhetetlen. Ez a háromság nem szeretetből épül, hanem rendből és funkcióból. A vágy itt: hogy legyen, aki uralkodik, aki tud, és aki távol marad — hogy a világ működjön, még ha nem is értjük teljesen.

🔥 Hindu Trimurti – ritmus vagy rivalizálás? Brahma, Vishnu és Shiva a világ ritmusát képviselik — teremtés, fenntartás, pusztítás. Mégis, a vallási gyakorlatban feszültség van közöttük: Brahmát alig imádják, Vishnu és Shiva követői gyakran vitáznak. A triád nem mindig egység, hanem spirituális versengés terepe. A vágy itt: hogy legyen ciklus, legyen megújulás — de kié legyen a középpont?

🏺 Görög triád – testvériség vagy hatalmi osztozkodás? Zeusz, Poszeidón és Hádész nem együtt uralkodnak, hanem külön uralnak. Az ég, a tenger és az alvilág nem egymást kiegészítő terek, hanem elkülönített hatalmi zónák. A triád feszültsége nem a szeretet hiánya, hanem a bizalmatlanság jelenléte: kié legyen a középpont, kié a döntés, kié az isteni szó? A vágy itt: hogy a világ ne omoljon össze — még ha az istenek egymásra sem néznek.

🏛️ Római triád – szövetség vagy árulás? Jupiter, Mars és Quirinus a római állam három pillére — de a történelem más triádokat is ismer: Caesar, Pompeius, Crassus. A római háromság gyakran érdekekből épül, nem meggyőződésből. A triumvirátusok nem egységet hoznak, hanem ideiglenes fegyverszünetet — amelyet mindig felbomlás, árulás és hatalmi harc követ. A vágy itt: hogy legyen rend, de a rend ára gyakran a szabadság elvesztése.

Ez az összevont táblázat jól mutatja, hogy a háromságok nem mindig harmonikus egységek, hanem sokszor dinamikus, feszültséggel teli viszonyrendszerek, amelyek az emberi és kozmikus rend keresését tükrözik. És az emberiség jó része mégis hitte, hinni akarta, hogy ez jó neki.  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅩ],[ⅩⅩⅩⅠ], [ⅩⅩⅩⅢ]

A háromság mint emberi vágy – egy belső túlra mutató irány

Az ember nemcsak a világot akarja megérteni, hanem a világ mögötti értelmet is. Nemcsak azt, ami van, hanem azt is, ami lehetne. Van bennünk egy belső irányultság – egy „túlra” való vágy. Nem feltétlenül tudjuk megfogalmazni, de érezzük: valami több van, mint amit látunk.

Ez a vágy nemcsak ismereti, hanem pszichológiai is. Valami teljességre törekszünk, amit a világ darabossága nem tud betölteni. Valami egyensúlyra, amit a hétköznapok feszültsége felborít. . És valami kapcsolatra, ami túlmutat az emberi kapcsolatok törékenységén.

Az ember születésétől társas lény. Ezért vonzódunk a háromság gondolatához – mert benne van az egy, a több, és a kapcsolat. Benne van az egység, a különbség, és a szeretet. A háromság paradoxon: egy, mégis három. Nem logikus, mégis elfogadjuk – mert nemcsak az értelmünkkel, hanem a reményeinkkel is gondolkodunk. És a remény azt súgja: lehet, hogy a teljesség nem magyarázható, de megélhető
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅩⅧ]

A háromság paradoxon.

Egy, mégis három.
Nem logikus, mégis elfogadjuk — mert nemcsak az értelmünkkel, hanem a reményeinkkel is gondolkodunk.
És a remény azt súgja: lehet, hogy a teljesség nem magyarázható, de megélhető.
Ezért nem meglepő, hogy a háromság mintázata újra és újra megjelenik a vallásokban.
Nem azért, mert mindenki ugyanazt hiszi — hanem mert mindenki valamit keres.
És a háromság, bármilyen formában is jelenik meg, mindig egy belső keresés tükre.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅩ], [ⅩⅩⅩⅠ]

---

II.   Fejezet, a háromság kialakulása vs, Biblia

Hogyan jött létre és maradt fent a háromság

Most, hogy láttuk, hogyan jelenik meg a háromság vágya a kultúrák mélyrétegeiben — nézzük meg, mit mond erről a Biblia. Itt nem kozmikus szerepek, A földön több mint kétmilliárd ember vallja magát kereszténynek. A legtöbbjük olyan egyház híve, amely a háromságot tanítja.

Eszerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlen Istent alkot. 

Hogyan vált hivatalos tantétellé a háromság? 

És ami még lényegesebb, összhangban van ez a tanítás a Bibliával? 

Vagy hierarchikus kapcsolatok jelennek meg: Atya, Fiú és Szentlélek. 

De vajon mit jelent ez? 

Három személy? 

Három megnyilvánulás? 

Egy belső dialógus? 

🖋A bibliai háromság nem magyaráz, hanem meghív — nem definíció, hanem történet, amelyben Isten nemcsak uralkodik, hanem közöl, áldozatot hoz, és jelen van.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ], [ⅩⅤ]

Vajon maga a Biblia is tanítja ezt?

A háromság mint vágy ott lüktet a kultúrák mélyén — Egyiptom, Babilónia, India, Hellász és Róma mind megrajzolta a maga hármas rendjét. De vajon maga a Biblia is tanítja ezt? Nem rendszert, hanem történeteket kínál. Nem definíciót, hanem mozdulatokat. Atya, Fiú, Szentlélek — három név, három jelenlét, három viszony. De vajon ez tanítás? Vagy inkább tapasztalat?
A keresztelés jelenetében az Atya megszólal, a Fiú alámerül, a Lélek leszáll. Nem magyarázat ez, hanem történés — egy nyitott jelenet, amiben a szerepkörök már jól felismerhetőek.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅩⅧ]

📘 Ez a kérdés nemcsak teológiai, hanem emberi is.Mert ha a háromság iránti vonzódás bennünk gyökerezik, akkor fontos megérteni, hogy a Biblia megerősíti-e ezt a belső vágyat, vagy épp más irányba terel.

Most tehát elindulunk azon az úton, ahol már nem a kulturális párhuzamokat nézzük, hanem a Szentírás szövegét.

📘 Nem azért, hogy eldöntsük, mi az igazság. Az már el van döntve. — hanem hogy megértsük, mit mond a szöveg, és hogyan értelmezhetjük azt a saját lelkiismeretünk fényében. A háromság tantétele, és az egy Isten, hierarchia vitája, nem új keletű konfliktus.[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ] 

📜 A Niceai Zsinat történelmi és teológiai háttere

Amikor Konstantin császár a Római Birodalom egyeduralkodójává vált, a keresztények körében komoly nézetkülönbségek alakultak ki: vajon Jézus maga is Isten, vagy csupán Isten teremtménye? A kérdés nem csupán teológiai volt, hanem politikai feszültséget is hordozott, hiszen a kereszténység ekkorra már megkerülhetetlen társadalmi és hatalmi tényezővé vált. 

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ]

A Niceai Zsinatot — a keresztény világ első egyetemes ülését — 325-ben hívta össze I. Konstantin császár. Bár a politikai stabilitás is szerepet játszott, a döntő motiváció vallási természetű volt: a tanításbeli megosztottság veszélyeztette az egységet. Az egyház egységes ünneplése és a birodalom vallási konszolidációja elengedhetetlenné vált.
[ⅩⅠ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ]

A vita középpontjában Jézus természete állt: vajon egylényegű az Atyával (homoousziosz), vagy csak hasonló hozzá (homoiousziosz)? A zsinat végül elfogadta az „egylényegű” kifejezést, amely bekerült a hitvallásba. Ez a döntés nem pusztán teológiai válasz volt, hanem politikai stabilizációs eszköz is: a birodalomnak egységes vallásra volt szüksége. 
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ]

Konstantin elvárta, hogy a püspökök egységes álláspontra jussanak, ám a viták továbbra is fennmaradtak. A „homoousziosz” kifejezés — amely a Bibliában nem szerepel, hanem görög filozófiai eredetű — lett a háromság tantételének alapköve. A tanítás itt nem bibliai történetként, hanem dogmatikai tételként jelent meg: egy olyan nyelvben, amelyet a zsinat alkotott meg, nem az evangéliumok.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅬⅤ]

🖋 A Short History of Christian Doctrine című könyv (Bernard Lohse műve) egyik kulcsmondata; „Konstantin voltaképpen nem is értette azokat a kérdéseket, amelyek itt a görög hittudományban felvetődtek.”

A negyedik század végére a háromság tana véglegesen megfogalmazódott:
az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy isteni lényeg három személyeként.
Ez a tanítás azóta is meghatározó eleme a legtöbb keresztény felekezet hitrendszerének. Azok, akik nem fogadták el ezt az álláspontot, eretneknek minősültek, és száműzték őket.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅤ]

📘 Az írások előre jelzik, hogy az első századi gyülekezeti tanítástól való eltérések elkerülhetetlenek lesznek.
A kérdés tehát nem az, hogy történt-e szakadás — hanem az, hogy melyik tanítás szakadt el, és melyiktől. Apcsel 20:29–30; 1Tim 4:1; 2Tim 4:3–4 — három figyelmeztetés, három árnyék, három jövőbe mutató szó. És mi most visszanézünk, hogy megértsük: mi veszett el, és mi maradt meg.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ], [ⅩⅩⅢ]

📘 Részletesebben:A görög "homoousziosz" szóból ered, amely "homo" (ugyanaz, azonos) és "ouszia" (lényeg, lét) szavak összetételéből jött létre   Krisztológiai jelentés:Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus ugyanazt az isteni lényeget birtokolja, mint az Atyaisten.
[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ]

  A legfőbb vita Arius és Athanasius nézetei között. 

  👥 Személyes és teológiai konfliktus

Arius, az alexandriai egyház presbitere, azt tanította, hogy Jézus nem öröktől való, hanem az Atya teremtménye – az első minden teremtmény között. Tanítását sokan támogatták, különösen keleten, ahol a teológiai hagyományok nyitottabbak voltak az alárendeltség gondolatára. Athanasius, aki később Alexandria püspöke lett, már fiatalon részt vett a Niceai Zsinaton, és hevesen védte az egylényegűséget: azt vallotta, hogy Jézus öröktől fogva létezik, és egy lényegű az Atyával.

[Ⅸ], [Ⅹ], [ⅩⅧ], [ⅩⅩ]

A konfliktus nemcsak teológiai, hanem személyes és egyházpolitikai síkon is zajlott. Arius és Athanasius nem csupán eltérő nézeteket képviseltek, hanem két különböző világképet: az egyikben Jézus az isteni rend első megnyilvánulása, a másikban maga az isteni lényeg. A vita nem pusztán szavakról szólt, hanem arról, hogyan látjuk Istent, a megváltást, és az ember helyét ebben a történetben..
[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ]

Arius mestere, Lukianosz (Antiókhiai Lukianosz), a keleti teológiai iskola egyik meghatározó alakja volt. Bár Lukianosz maga már nem élt a zsinat idején, tanítványai közül többen Arius ellen fordultak, és a zsinaton Lukianosz örökségére hivatkozva képviselték az egylényegűséget. Ez is mutatja, hogy a teológiai örökségek nem mindig egyértelműen öröklődnek tovább.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

🏛️ Politikai háttér

Konstantin célja az egységes birodalmi vallás megerősítése volt.

• kereszténység ekkor már jelentős társadalmi erővé vált, de belső vitái megosztották a híveket.
• A zsinatot Niceában (ma: İznik, Törökország) tartották, mintegy 300 püspök részvételével.
• A császár számára a vallási egység politikai stabilitást jelentett: a tanításbeli megosztottság belső feszültségeket, lázadásokat és regionális szakadást okozhatott.
• Konstantin nem teológusként, hanem államvezetőként lépett fel: célja nem a dogmatikai tisztaság, hanem a birodalom egysége volt.
  [ⅩⅠ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ]

 📖 Teológiai vita: Arius vs. Athanasius

Jézus természetéről, isteni státuszáról, egylényegűségről és megváltás szerepéről

Téma	Arius álláspontja	Athanasius álláspontja
Jézus természete	Teremtett lény, nem öröktől való	Öröktől fogva létező, egylényegű az Atyával
Isteni státusz	Alárendelt az Atyának	Teljesen egyenlő az Atyával
"Egylényegűség" (homoousios)	Elutasította: nem azonos lényegű	Védte: az Atyával azonos lényegű
Megváltás szerepe	Közvetítő, de nem azonos az isteni lényeggel	Csak az egylényegű Fiú válthatja meg az emberiséget

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ], [ⅩⅤ]

A három fő szereplő és a Niceai döntés háttere

1. Lukianosz (Antiókhiai Lukianosz)

• Született kb. 250 körül Szamoszatában, Kommagéné tartományban (ma Szíria)
• Korai életútja: világias pálya, szónokként és ügyvédként működött, szatirikus írásaiban kifigurázta a filozófusokat, vallásosságot és társadalmi visszásságokat
• Jelentős művei: „Az álom, avagy Lukianosz élete”, „Istenek párbeszédei”, „Alexandrosz, avagy az álpróféta”
• Fordulópont: egy álom hatására a Műveltséget választotta a Szobrászművészet helyett, ezután teológiai tanulmányokba kezdett.
• Tanítója Makariosz, akinek hatására aszketikus életet kezdett és mélyen elmélyült a Szentírásban
• Antióchiában papként szolgált, majd megalapította az antióchiai exegetikai iskolát.
• Munkái közt:
• Septuaginta felülvizsgálata: görög szöveg összevetése a héberrel
• Újszövetségi szövegek szerkesztése: évszázadokon át meghatározó szövegváltozat
• Hatása Ariusra: tanítványa volt, Lukianosz szövegértelmezései hozzájárultak a Fiú alárendeltségének tanához
• Hatása Athanasiusra: nem követi exegetikai módszereit, de vértanúságát tiszteli; Lukianosz szövegei vitapontként szolgáltak a Niceai zsinaton
• Lukianosz életútja, művei és hatása mindkét irányzatban megjelenik: Arius tanítványaként az alárendeltség tanát erősítette, míg Athanasius számára Lukianosz vértanúsága és szövegei vitapontként szolgáltak. 
• Halála: 312-ben Nikomédiában vértanúként halt meg, miután megtagadta a pogány áldozatot
• Tisztelete: Szent Ilona templomot emelt sírja fölé, Konstantin császár adómentességet biztosított a városnak.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅬⅤ]

Kukianosz álma

Lukianosz álma, amikor életstílust változtatott, és életcélt keresett.

       

---

2. Arius

• Született a 250-es években Cyrenaicában (ma Líbia)
• Tanulmányait Antióchiában végezte, Lukianosz tanítványaként
• Életének korai szakaszában aszkéta és prédikátor volt, majd presbiterré szentelték Alexandriában
• 313-ban a Baucalis templom vezetője lett, esélye volt püspökké válni, de Alexandroszt választották helyette
• Tanítása: a Fiú nem öröktől való, hanem az Atya teremtménye – az első minden teremtmény között
• Filozófiai alapjai: platonista gondolkodás, Isten mint örök és változatlan létező, minden más teremtmény
• A Szentháromság tanát tagadta, ezért tanait a niceai zsinat (325) elítélte
• Tanításai széles körben elterjedtek, sok pap és püspök ariánus lett, több római császár is szimpatizált vele.
• A niceai zsinat után száműzték Illyricumba, ahol tovább levelezett támogatóival és megerősítette tanait.
• Konstantin császár politikai egység érdekében elrendelte visszafogadását az egyházba
• A visszafogadási szertartás előtt két nappal halt meg - teológiai értelmezés és propaganda
• Halála: 336-ban Konstantinápolyban, rejtélyes körülmények között

📘 Arius halála körülményei rejtélyesek és drámaiak. A beszámolók szerint heves hasi görcsök törtek rá, és sürgősen egy nyilvános illemhelyet keresett fel. Itt állapota hirtelen rosszabbra fordult: a források „bélkiomlásról”, erős vérzésről és belső szerveinek előtüremkedéséről számolnak be, ami azonnali halálához vezetett Ellenfelei ezt nem csupán tragédiának, hanem isteni ítéletnek tekintették. A halál módját úgy értelmezték, mint Isten közvetlen beavatkozását, amely igazolta az ortodox álláspontot, és megerősítette Arius tanainak eretnek voltát. A drámai és megalázó halál képe hatásos propagandaeszközzé vált az arianizmus elleni küzdelemben — a történetet gyakran Júdás árulásának bibliai párhuzamaként adták elő.
Athanasius, Arius legádázabb ellenfele, részletesen és kárörvendően írta le a halált az Epistola ad Serapionem de Morte Arii című művében, valamint egy körlevélben, amelyet Egyiptom és Líbia püspökeihez intézett. Mivel ő volt a legfőbb ellenfél, beszámolója rendkívül elfogult, mégis ez vált a legbefolyásosabb értelmezéssé
[Ⅸ], [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ] [ⅩⅩⅥ], [ⅬⅤ]

Ariánusi vita

Ariánusi vita a háromság védelmezővel. A vitát Konstantin császár felügyeli a niceai zsinat előtt.

    

---

 3. Athanasius

• Született kb. 296–298 között Alexandriában
• Tanulmányait Alexandriában végezte, filozófiát és teológiát tanult.
• Fiatalkorában találkozott Szent Antallal, akinek hatására mély aszketikus és teológiai elköteleződést vállalt
• 321-ben már Arius ellen lépett fel Sándor püspök oldalán
• 325-ben részt vett a Niceai zsinaton
• 328-ban Sándor halála után Athanasiust választották Alexandria püspökévé
• Ötször száműzték politikai és teológiai okokból
• Száműzetései alatt teológiai műveket írt, levelezett, és megerősítette az ortodox tanítást
• Főbb művei: Az Ige emberré válásáról, Beszédek az ariánusok ellen, Apológia Konstantinhoz, Húsvéti levelek, Szent Antal élet
• i.sz 373. május 2-án halt meg Alexandriában
  [Ⅹ], [ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ]

📘 Békés Vég egy Viharos Élet Után
Athanasius élete – az arianizmus elleni harcban betöltött vezető szerepe miatt – rendkívül viharos volt. Püspökségének 45 éve alatt több mint 17 évet töltött száműzetésben, összesen ötször kényszerült elhagyni Alexandriát. Emiatt kapta a híres becenevet: Athanasius contra mundum (Atanáz az egész világ ellen).
A keresztény hagyomány nem mártírként, hanem Hitvallóként (Confessor) tiszteli, ami a hitért vállalt, de vérontás nélkül megélt, hosszú szenvedésre utal.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅤ], [ⅩⅩⅥ]

Száműzetéseiben sem hagyott fel az Arianizmus elleni harcával.

A thanasius száműzetései

Athanasius száműzetései, - hitvalló életútja

🧭	📅 Időpont	📍 Helyszín	⚖️ Ok	✍️ Tevékenység
🕊️ 1.	335–337	Trier (Galliában, mai Németország)	Ariánus püspökök vádjai, Konstantin száműzte	Lelki megerősödés, teológiai elmélyülés
📜 2.	339–346	Róma	Constantius II támogatásával új püspök Alexandriában	Szent Antal élete megírása, szerzetesség támogatása
🕳️ 3.	356–362	Sivatagi menedékek (Egyiptom)	Arianizmus elleni harc, politikai nyomás	Serapion-levelek a Szentlélekről, remetékkel való kapcsolat
🏛️ 4.	362–363	Vidéki menedékhely (nem ismert)	Julianus pogány kultuszokat támogatott	Levelezés, niceai hitvallás védelme
📖 5.	365–366	Alexandria	Valens ariánus párti fellépése	Negyven levél az arianizmus ellen, egyház megerősítése

A Niceai zsinat utóhatása – a konfliktus felerősödése

Szakasz	Időszak	Főbb események	Uralkodói befolyás
I. szakasz	325–337	Niceai zsinat döntése, Arius száműzése, Athanasius püspökké választása	Konstantin: politikai egység, zsinat összehívása, Arius visszafogadása
II. szakasz	337–361	Athanasius többszöri száműzése, ariánus püspökök megerősödése	II. Constantius: ariánusbarát politika, üldözések
III. szakasz	361–381	Julianus pogány restaurációja, majd Theodosius ortodox konszolidációja	Julianus: pogány visszarendezés; I. Theodosius: arianizmus végleges elvetése

Elszakadás az első századi formáktól

    

---

Konstantin császár

• Született kb. 272-ben Naissusban (ma Niš, Szerbia)
• Uralkodása: 306–337 között
• Milánói ediktum (313): engedélyezte a keresztény vallás szabad gyakorlását
• Bár csak halála előtt keresztelkedett meg, egész uralkodása alatt támogatta a keresztény egyházat
• Pontifex Maximus címet viselte
• Összehívta és finanszírozta az első egyetemes zsinatot Niceában (325)
• A zsinatot Hosius püspök vezette le teológiai szempontból
• Konstantin nem szólt bele a dogmatikai vitákba, de biztosította a zsinat logisztikáját és határozatainak érvényesítését
• Elfogadták a niceai hitvallást, amely kimondta, hogy a Fiú „egylényegű az Atyával”
  [ⅩⅠ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]
• Konstantin politikai hatalmával hitelesítette a döntést, és száműzte Ariust
• Halála előtt keresztelkedett meg Nikomédiában, keresztelője Kaiszareiai Euszebiosz volt
• Euszebiosz teológiailag Ariushoz állt közel, és Athanasius ellen is fellépett
• Részt vett a Niceai zsinaton, támogatta Arius visszafogadását, és Athanasius elítélésében is szerepet vállalt
• 337-ben halt meg május 22-én hunyt el, (pünkösd napja volt) halálának körülményei természetesek voltak, egy hosszas betegség következtében. Helyszín: Achyron, egy császári villa Nikomédia (a mai İzmit, Törökország) közelében.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅬⅤ]

Konstantin császár szerepe nem csupán szervezői volt, hanem teológiai irányító is. Bár nem volt egyházi személy, mégis ő hívta össze a zsinatot, ő hagyta jóvá a döntéseket, és ő felügyelte a vita lezárását. A birodalmi egység érdekében a vallási egységet politikai eszközként kezelte, így a „homoousios” kifejezés elfogadása nemcsak teológiai, hanem hatalmi döntés is volt Konstantin személye körül a történészek máig vitáznak: vajon valóban megtért keresztény volt, vagy inkább pragmatikus államvezető, aki a kereszténységet birodalmi kohézióra használta? A zsinat története mindenesetre azt mutatja, hogy a teológiai döntések mögött politikai szándék is húzódott

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ] [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅢ]

🏛️ Konstantin szerepe a Niceai zsinaton

Összehívó és szervező:

• Konstantin volt az első római császár, aki egyetemes (ökumenikus) zsinatot hívott össze — 325-ben Niceában.
• Célja nem teológiai tisztázás, hanem a kereszténységen belüli megosztottság felszámolása volt, különösen Arius és Alexandrosz vitája miatt.
• Pontifex Maximus szerepe:
• Mint Pontifex Maximus, Konstantin minden vallás felett álló főpapként tekintett magára — ez a római hagyományból eredő cím jogot adott neki vallási ügyekben való beavatkozásra.
• Bár nem volt megkeresztelve, jelen volt a zsinaton, és tekintélyével irányította a viták menetét.
  ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ]

Nem teológiai vezető, hanem politikai moderátor:

A zsinatot Hosius püspök vezette le teológiai szempontból, ő volt a pápa legátusa.
Két presbiter és a tekintélyes Córdobai Osziusz püspök képviselte, utóbbi elnökölt is a zsinat ülésein a császár nevében.

"Pápa" Cím: A modern értelemben vett pápai főhatalom (a többi püspök feletti univerzális joghatóság) ekkor még nem létezett abban a formában, ahogy ma ismerjük. A niceai zsinaton Róma püspöke "első az egyenlők között" volt, de a zsinat felett nem ő, hanem a császár nevében Córdobai Osziusz elnökölt. A "Pápa" (görögül: pappas – atya) kifejezés eredetileg tiszteletbeli cím volt, amit több keleti püspök is használt. A kizárólagos, római püspökre vonatkozó jelentése csak évszázadokkal később, a Nyugat-Római Birodalom bukása (476) után kezdett megszilárdulni. Szilveszter püspököt (aki használta a Pápai titulust) tekintették illetékesnek, így helyette a küldötje vezette le a zsinati vitát.

[ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅣ], [ⅩⅩⅤ] [ⅩⅩ] [ⅩⅩⅥ]

Konstantin nem szólt bele a dogmatikai vitákba, de ő biztosította a zsinat logisztikáját, védelmét és határozatainak érvényesítését.

A döntés hitelesítése:

A zsinat végén elfogadták a Niceai hitvallást, amely kimondta, hogy a Fiú „egylényegű az Atyával” (homoousios).

Konstantin politikai hatalmával jegyezte ellen a döntést, és száműzte Ariust, ezzel megerősítve az ortodox álláspontot.

Szimbolikus jelenlét:
A zsinat ábrázolásain gyakran középen ülő császárként jelenik meg, az egyházatyák körében — ez a politikai és vallási egység szimbóluma lett.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅢ]

Nicea 325 a zsinati döntés

Összefoglaló táblázat: Arius – Athanasius – Konstantin

Az alábbi táblázat összefoglalja Arius, Athanasius és Konstantin szerepét a háromság vitájában:

Személy	Szerep	Nézetek a Fiúról	Kapcsolat a zsinathoz	Politikai/Egyházi hatás	Halál és örökség
Arius	Presbiter, teológus	A Fiú teremtmény, nem öröktől való	Tanait elítélték a niceai zsinaton (325)	Tanításai elterjedtek, több császár támogatta	336-ban halt meg, visszafogadás előtt két nappal
Athanasius	Alexandriai püspök, ortodox védelmező	A Fiú öröktől való, egylényegű az Atyával	Niceai zsinaton részt vett, Arius ellen érvelt	Ötször száműzték, írásai megerősítették az ortodoxiát	373-ban halt meg, „az Egyház oszlopa”
Konstantin	Császár, politikai egységteremtő	Nem teológus, de támogatta az egylényegűséget	Összehívta és finanszírozta a niceai zsinatot, politikai tekintélyével hitelesítette a döntést	Ariust száműzte, majd visszafogadta; Athanasiust is száműzte	337-ben halt meg, Euszebiosz keresztelte meg

[Ⅹ], [ⅩⅤ], [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ]

---

🌿 A teológiai örökségek elágazása

A Niceai zsinat után a háromság tana nemcsak rögzült, hanem elágazott. Keleten és Nyugaton más hangsúlyok születtek: személyek vagy szerepek, egylényegűség vagy küldés, örök kapcsolat vagy történeti megnyilvánulás. A latin nyelv „persona”-ja és a görög „prosópon” nem ugyanazt jelentette — és a különbség nemcsak nyelvi, hanem teológiai lett.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅠ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

A Niceai zsinat példája jól mutatja, hogy ugyanazon teológiai iskola — jelen esetben az antiókhiai — tanítványai eltérő, sőt ellentétes nézeteket képviselhetnek. Lukianosz tanításai Arius számára a Fiú alárendeltségét hangsúlyozták, míg más tanítványok az egylényegűséget emelték ki. Ez az elágazás nem feltétlenül a mester félreértéséből fakad, hanem abból, hogy a teológiai fogalmak többféleképpen értelmezhetők — különösen akkor, ha filozófiai és politikai szempontok is beleszólnak.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

🖋 A háromság értelmezése innentől nem egységes tan, hanem örökségek sokasága: bizánci ikonok, nyugati dogmák, misztikus látomások, filozófiai rendszerek.
És mi most visszanézünk, nem ítélni, hanem érteni: hogyan vált a vágyból tan, a tanból rendszer, a rendszerből kérdés.

Ez az ábra nem csupán történelmi emlékeztető, hanem teológiai térkép. Lukianosz, a logoszközpontú szövegkritikus, nem egyetlen tanítást hagyott hátra, hanem értelmezési lehetőségeket. Arius radikális alárendelési olvasata és Athanasius egylényegűséget hangsúlyozó válasza ugyanabból a forrásból fakad — mégis ellentétes irányba mutatnak. Ez az elágazás nem félreértés, hanem a fogalmak nyelvi és filozófiai sokértelműsége. A kérdés nem az, hogy ki értette jól Lukianoszt — hanem az, hogy milyen szempontok formálták az értelmezést: bibliai, filozófiai, politikai.

🧠 Filozófiai háttér

A görög filozófia hatása jelentős volt: különösen a platóni és neoplatóni gondolkodás.

• A "lényeg" (ousia) és "forma" (morphē) fogalmai filozófiai mélységgel bírtak: nemcsak teológiai, hanem ontológiai kérdések.
• Arius tanítása közelebb állt a platóni hierarchiához, ahol az isteni lények fokozatosan alárendeltek.
• Athanasius inkább a lényegi azonosságot hangsúlyozta, ami filozófiailag az egység és változatlanság eszméjéhez kapcsolódik.
  [ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅩⅧ]

📘 A vita tehát nemcsak biblia értelmezési, hanem ontológiai és metafizikai szinten is zajlott

📌 Zsinati döntés

A Niceai Hitvallás a zsinat teológiai döntésének összefoglalása, amely szerint Jézus Krisztus „egylényegű az Atyával” (homoousios), öröktől fogva létező, nem teremtett, és teljesen isteni természetű. A hitvallás hangsúlyozza a Fiú isteni státuszát, a megváltás központi szerepét, valamint elutasítja Arius tanítását, amely szerint Jézus teremtett lény. Ez a szöveg lett a későbbi trinitárius dogma alapja, és a keresztény ortodoxia mércéje évszázadokon át.

• A zsinat elfogadta az egylényegűség (homoousios) tanát.
• Arius tanítását elítélték, és száműzték.
  
• Megszületett a Niceai Hitvallás, amely a trinitárius tan alapkövévé vált.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ]

🖋 Ez a döntés nem zárta le a vitát, hanem elindította a későbbi zsinatok sorát, amelyek tovább finomították a háromság dogmáját.

A zsinat teológiai logikája szerint a megváltás csak akkor lehet teljes és örök érvényű, ha azt nem egy teremtett lény, hanem maga az isteni Logosz hajtja végre. Ezért az „egylényegűség” tanának elfogadása nem csupán krisztológiai, hanem megváltástani döntés is volt: Jézus nemcsak példakép vagy közvetítő, hanem az emberiség üdvösségének isteni forrása.

📜 A megváltás szükségessége a korai zsinatok fényében

A Szentháromság és a megváltás teológiai összefüggése
A Szentháromság tantétele nem csupán az isteni személyek viszonyát tárgyalja, hanem mélyen összefonódik az emberiség megváltásának lehetőségével. A korai zsinatok nem elvont metafizikai kérdéseket vitattak, hanem azt próbálták megérteni: ki Jézus, és hogyan válik lehetővé általa az üdvösség.

A megváltás teológiája ugyanis feltételezi, hogy Jézus valóban Isten, hogy áldozata örök érvényű lehessen, és valóban ember, hogy képviselhesse az emberiséget. Ez a kettős követelmény — isteni hatalom és emberi azonosulás — csak akkor teljesül, ha Jézus egylényegű az Atyával, és mégis valódi emberként lép be a történelembe.

Ezért a Szentháromság tanának zsinati formálódása nem választható el a megváltás kérdésétől. A dogmatikai döntések mögött ott húzódik a megváltás logikája: ha Jézus nem teljesen Isten, akkor az üdvösség nem lehet teljes; ha nem teljesen ember, akkor nem lehet érvényes. A zsinatok tehát nemcsak Jézus természetéről, hanem az emberiség sorsáról is döntöttek.

1. Niceai zsinat (325)

• Fő kérdés: Jézus Krisztus istensége és az Atyával való viszonya.
• Kapcsolódás a megváltáshoz: Az ariánus vita során felmerült, hogy ha Jézus nem teljesen Isten, akkor nem tudja megváltani az emberiséget, mert csak Isten képes valódi, örök érvényű megváltást hozni.
• Zsinati válasz: „Egylényegű az Atyával” (homoousziosz) – ez a formula biztosítja, hogy Jézus Megváltói szerepe teljes isteni hatalommal bír.

 2. Kalkedóni zsinat (451)

• Fő kérdés: Jézus két természete – isteni és emberi – hogyan viszonyul egymáshoz.
• Kapcsolódás a megváltáshoz: A zsinat hangsúlyozta, hogy Jézusnak valódi embernek kellett lennie, hogy az emberiséget képviselhesse, és valódi Istennek, hogy az áldozata örök érvényű legyen.
• Zsinati válasz: „Két természet egy személyben, összekeverés nélkül” – ez a megfogalmazás biztosítja, hogy a megváltás egyszerre isteni és emberi aktus.

3. Efezusi zsinat (431)

Fő kérdés: Mária „Theotokosz” (Isten szülője) címe. 

Kapcsolódás a megváltáshoz: A vita nemcsak Máriáról szólt, hanem arról is, hogy Jézus születésétől fogva Isten, tehát a megváltás nem egy későbbi isteni beavatkozás, hanem a megtestesülés pillanatától jelen van.

---

Az arianizmus

Az arianizmus egy ókori krisztológiai tanítás volt, amelyet Arius, egy 4. századi alexandriai pap hirdetett. Azt vallotta, hogy Jézus, a Fiú nem egyenlő az Atyával, hanem egy teremtménye. Habár Jézus az első és legfontosabb a teremtmények közül, nem azonos lényegű az Atyával. Ezt a tanítást a niceai (325) és a konstantinnápolyi (381) zsinatok hivatalosan is elítélték, és eretnekségnek nyilvánították. Az arianizmus a késő ókorban és a kora középkorban rövid ideig a germán törzsek (például a gótok, vandálok és longobárdok) között még elterjedt, de végül eltűnt a kereszténység fő sodrából.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ]

🗺️ Az arianizmus történeti vonala

Az arianizmus a Niceai Zsinat után sem tűnt el, sőt, a következő évszázadokban jelentős hatással volt a kereszténységre.

📍 Terjedési útvonal

• Keleti provinciák: A zsinat után Arius tanítását továbbra is sokan támogatták, különösen a keleti püspökök között.
• Gótok és vandálok: A gót misszionárius Ulfilas (4. század) arianizmust tanított, így a gót és vandál népek körében ez vált dominánssá.
• Hispánia és Észak-Afrika: A vandál királyságokban (pl. Karthágó) az arianizmus államvallássá vált.
• Itália: A keleti gótok (osztrogótok) uralma alatt az arianizmus jelen volt, bár a római egyház ellenezte.
  ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ]

Ez a térkép nemcsak tanít, hanem emlékeztet: az arianizmus nem egyetlen tanító gondolata volt, hanem mozgalom, amely bejárta Európa és Észak-Afrika nagy részét. A 4–6. században a vita már nemcsak teológiai volt, hanem politikai és kulturális is. A térképen látható régiók — Hispánia, Itália, Afrika — nemcsak befogadták, hanem átalakították az arianizmust. És a zsinatok válaszai — Nicea, Konstantinápoly, Efezus, Kalkedón — nemcsak tanításokat rögzítettek, hanem irányt szabtak: mit lehet hinni, és mit nem. A térkép tehát nemcsak múltat ábrázol, hanem mozgást — és mi most nem ítélünk, hanem érteni próbálunk.

Ez az idővonal nemcsak eseményeket sorol fel, hanem ritmust ad a történetnek. A Niceai zsinattól a Kalkedóni döntésig látható, hogyan válik a háromság tana egyre részletesebbé, egyre határozottabbá. Az arianizmus terjedése nemcsak teológiai kihívás volt, hanem politikai és kulturális feszültség is. A zsinatok válaszai nemcsak tanítások, hanem keretek — amelyek kijelölik, mit lehet mondani, és mit nem. És mi most nem a kereteket vizsgáljuk, hanem a mozdulatot: hogyan születik meg a tan, és milyen kérdések maradnak nyitva.

[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

📉 Visszaszorulás és eltűnés

• Justinianus császár (6. század) alatt az ortodoxia megerősödött, és az arianizmust hivatalosan üldözték.
• Frankok térítése: A frankok áttértek a niceai ortodoxiára, és katonai sikereik révén kiszorították az arianizmust Nyugat-Európából. 
• VIII. század: Az utolsó arianus közösségek Észak-Afrikában és Hispániában is eltűntek, részben az iszlám terjeszkedés, részben az ortodox egyház térnyerése miatt. 

Az arianizmus tehát több mint 400 évig jelen volt, és nem marginális irányzatként, hanem egyházak és királyságok hivatalos tanításaként. 

Eltűnése nem teológiai meggyőzés, hanem politikai és katonai nyomás eredménye volt.
[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅬⅠ]

🖋 Az arianizmus tehát nem teológiai vitában bukott el, hanem hatalmi erők szorították ki.

 🔗 Ok-okozati összefüggések

Ok	Okozat	Kifejtés
Konstantin politikai egységet akart	A zsinat az egylényegűséget választotta, Ariust száműzték	A vallási egység biztosította a birodalom stabilitását
Keleti püspökök és misszionáriusok támogatták Ariust	Az arianizmus államvallássá vált több királyságban	A perifériás népek számára vonzóbb volt az alárendelt Fiú képe
Platóni filozófia beépült a teológiába	A "homoousios" fogalom filozófiai mélységet kapott	A dogma eltávolodott a bibliai nyelvtől, de filozófiailag megerősödött
Katonai és politikai nyomás az ortodoxia részéről	Az arianizmus fokozatosan eltűnt	Nem teológiai meggyőzés, hanem hatalmi eszközök döntöttek

    [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

---

📘 A háromság tana – történeti és felekezeti áttekintés

Mi az a háromság?

• Rövid definíció: az Atya, Fiú és Szentlélek egylényegű, öröktől való egysége.
• Nem szerepel explicit módon a Bibliában, de a legtöbb történelmi egyház tanításában központi szerepet kap.
  [ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

Ez az ábra nemcsak tanít, hanem irányít: megmutatja, hogyan kell gondolkodnunk Istenről, ha a zsinati döntést követjük. A három alak — Atya, Fiú, Szentlélek — mind „DEUS”, azaz Isten, mégis „NON EST” egymás. A szem, a bárány, a galamb: nemcsak szimbólumok, hanem kijelölt szerepek. Ez a kép nem a Biblia történeteiből nőtt ki, hanem a dogmatikus nyelv vizuális leképezése. És mégis: sokak számára ez a háromság otthonos és szent. Mi most nem elutasítjuk, hanem értelmezzük — mit mond a kép, és mit hallgat el?

 [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

Felekezeti dogmatikai megfogalmazások

Egyház	Háromság definíciója	Forrás
Katolikus	„Egy Isten három személyben: Atya, Fiú, Szentlélek”	Katolikus Katekizmus §232–267
Ortodox	„Három személy, egy lényeg, öröktől való egység”	Athanaszioszi hitvallás
Református	„Egy Isten, három személyben, akik egylényegűek és örökkévalók”	Heidelbergi Káté, 25. kérdés
Evangélikus	„Az Atya, Fiú és Szentlélek egy Isten, három külön személy”	Ágostai hitvallás, I. cikk
Pünkösdi	„A háromság az Isten három megnyilvánulása” (egyes irányzatoknál)	Hitvallások változóak
Ez a táblázat segít kiemelni, hogy bár a háromság tana közös alap, a megfogalmazás és hangsúlyok eltérhetnek.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅤ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

A Dogma fogalma

• Dogma: Hivatalosan kihirdetett hittétel, amelyet az adott egyház kötelező érvényűnek tart. 
• A háromság tana a legtöbb történelmi egyházban de fide dogma. 
• A dogma gyakran zsinati értelmezésből születik, nem közvetlenül a bibliai szövegből. 
• Dogma fogalma: zsinati döntések, de fide státusz
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

A „de fide” latin kifejezés a Római Katolikus Egyházban azt jelenti, hogy „a hitből” vagy „hitileg”.

Ezt a kifejezést olyan tanításokra használják, amelyeket Isten kinyilatkoztatott, és amelyeket az Egyház hiteles, ünnepélyes módon definiált, így e tanításokba való hit kötelező minden hívő számára.

Jellemzői:
Kinyilatkoztatott igazság: Olyan vallási igazság, amely az Írásban vagy a Hagyományban található, és a pápa vagy egy ökumenikus zsinat ünnepélyesen definált ex cathedra módon (azaz definiálási szándékkal).

Kötelező hit:
Az ilyen „de fide” tanításokba való hit kötelező a hívők számára.
Magiszterium (Tanítóhivatal):Ha a tanítás az Egyház szokásos és egyetemes Magiszteriuma által kerül bemutatásra ezen a módon, akkor is „de fide”.

A dogma születése; Mielőtt a dogma szabványos pecsétként rögzült volna a niceai zsinat pergamenjein, a keresztény hit még sokszínű gyülekezeti szövetként létezett. A tanitások szava, mint élő tűz, világította meg a közösségek útját, de egységes egyházi struktúra még nem létezett. A helyi gyülekezetek saját püspökeik vezetése alatt álltak, és a tanításokban gyakran eltértek egymástól — a hit nem volt még központilag szabályozott, hanem autonóm módon formálódott. A keresztség vize fölött elhangzó „Jézus az Úr” nem csupán vallomás volt, hanem az üdvösség kapuja — ám hogy mit jelent ez a „Jézus”, és hogyan viszonyul az Atyához és a Lélekhez, már viták tárgya volt. Iréneusz, mint a béke harcosa, felismerte: a hit nem maradhat széttöredezett vélekedések halmaza. A tanitásokat nem távoli hagyomány, nem múzeumi relikviaként őrizte, hanem eleven láncolatként, amelyet egységesíteni kell. Így született meg a dogma mint válasz — nem pusztán védekezésként a vélt, tévtanok ellen, hanem az egyház egységének zálogaként, a tanítás közös nevezőjeként. A niceai zsinat nem új igazságot alkotott, hanem nevet adott annak, ami már régóta lüktetett a liturgiában, a püspökök közti feszültségekben: az isteni kinyilatkoztatás közös formájának. [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ] 👤 Egyházatyák, akik a dogma egységesítő szerepét szorgalmazták Név Életidő Hozzájárulás a dogma fejlődéséhez Justinus Martyr †165 A logosz-teológia révén megpróbálta a keresztény hitet filozófiailag megalapozni. Írásaiban már megjelent a hit védelme és rendszerezése. Tertullianus 160–220 Bevezette a „Trinitas” fogalmát, és jogi nyelvezettel védte a hitet. A dogma fogalmát a jogi „regula fidei” irányába mozdította. Hippolytosz Római †235 Az első egyházatyák egyike, aki részletesen írt a hitről és a szentségekről. A dogmatikus gondolkodás előfutára. Órigenész 185–254 Bár nézetei vitatottak, ő volt az első, aki rendszerezni próbálta a keresztény tanítást. A dogmafejlődés filozófiai alapjait fektette le. Cyprianus Karthágói †258 A püspöki egység és az egyház látható rendjének fontosságát hangsúlyozta. A dogma mint közösségi tanítás nála is megjelent. Antiókhiai Teophilosz 2. század vége Az egyik első, aki a „Trinitas” fogalmát használta. Írásaiban megjelent a tanítás egységesítésének igénye. Athenagorasz Athéni 2. század Apologéta, aki a keresztény hit védelmében filozófiai és teológiai érveket hozott. A dogma védelmi funkcióját hangsúlyozta. Lucianus Antiókhiai †312 A szentháromságtan előkészítője, aki a tanítás tisztázására törekedett. Bár Arius tanítója volt, ő maga az egységesítés híve volt. Euszébiosz Caesareai †339 A niceai zsinaton is részt vett, és bár kezdetben óvatos volt, később támogatta a hitvallás egységesítését. Sources: PPKE Patrológia és dogmatörténet jegyzet, Church-bg.eu – Dogmatörténet

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅬⅤ]

A Szentháromság tana és a Biblia

A Szentháromság (vagy Szentháromság-tan) a kereszténység egyik alapvető dogmája, amely azt tanítja, hogy Isten egyetlen lény, aki három személyben létezik: az Atya, a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szentlélek.

📘 Fontos megjegyezni, hogy a „Szentháromság” szó maga nem szerepel a Bibliában. A tan alapját azok a bibliai igék adják, amelyeket a teológusok úgy értelmeznek, hogy azok a három isteni személy egységére utalnak.
[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

📚 Bibliai hivatkozások, amelyeken a tan alapszik

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttes említése:

Máté 28:19: "Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. ”

Ez a vers a "három személy" együttes említése miatt kiemelten fontos a tan szempontjából.

2Korinthus 13:14: "Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal."

Itt is a három személy együtt szerepel, ami az egységüket sugallja.

Az Atya és a Fiú egysége:

János 10:30: "Én és az Atya egy vagyunk."

Ezzel a kijelentéssel Jézus a saját isteni természetére utal, ami az Atyával való egységét hangsúlyozza.

A szentlélek isteni mivolta:

János 14:16-17: "Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az Igazság Lelkét..."

Itt a Szentlélek a Fiúhoz hasonló "Pártfogóként" szerepel, ami az isteni természetre utal.

Apostolok Cselekedetei 5:3-4: Anániás története, ahol Péter azt mondja Anániásnak: "Miért engedted meg, hogy Sátán eltöltse a szívedet, és hazudj a Szentléleknek? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

Itt a Szentléleknek való hazugság Istennel szembeni hazugságként jelenik meg. Ezek az igék a három személy egységére, isteni természetére és közös működésére utalnak. 

[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

Vallások, amelyek a Szentháromság tanát tanítják

A Szentháromság tana a kereszténység főáramlatai, azaz a katolicizmus, a protestantizmus és az ortodox kereszténység központi hittétele.

• Római Katolikus Egyház: A Katolikus Egyház Katekizmusa részletesen tárgyalja a Szentháromság dogmáját, mint a keresztény hit központi misztériumát.
• Protestáns felekezetek: Ide tartoznak többek között a reformátusok, evangélikusok, baptisták, metodisták. Bár hitvallásaikban lehetnek apró eltérések, a Szentháromságba vetett hit alapvető és közös.
• Ortodox Kereszténység: Az ortodox egyházak (pl. görög ortodox, orosz ortodox) szintén vallják a Szentháromság dogmáját, és a niceai-konstantinápolyi hitvallást használják, ami a Szentháromság tantételt foglalja össze.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅤ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

A Katolikus Lexikon szerint:

„Isten belső élete abszolút misztérium, ezért a tudományos elemzés csak a kinyilatkoztatásra épülhet.”
„A Fiú és a Szentlélek elküldése révén válik láthatóvá az isteni élet.” 

🔹 A dogmatikai megközelítés

A katolikus teológia szerint a Szentháromság nem önálló, elszigetelt tan, hanem az egész üdvrend szövetébe van ágyazva. A megváltás, az egyház, a liturgia és az emberi élet értelmezése mind a Szentháromság fényében történik. Ezért a teológia és az igehirdetés is „szentháromsági színezetű” kell legyen. 

🔹 A misztérium jellege

A Katolikus Egyház hangsúlyozza, hogy a Szentháromság lényege meghaladja az emberi értelem képességeit. A hívő nem érti meg teljesen, hanem hittel elfogadja azt, amit Isten önmagáról feltárt.

„Ez az emberi értelmet mérhetetlenül meghaladó misztérium, aminek mikéntjét nem tudjuk fölfogni, csak tényét hittel elismerni.” – HAGIOSZ

A Szentháromság értelmezése a protestáns felekezetekben

Reformátusok (kálvinisták)

A református teológia a Szentháromságot bibliai alapon, az isteni kijelentés fényében értelmezi. A Heidelbergi Káté és a Belgic Hitvallás világosan megfogalmazza, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten három személyben. A hangsúly az üdvrendben betöltött szerepeken van: az Atya teremt, a Fiú megvált, a Szentlélek megszentel. A dogma nem filozófiai spekuláció, hanem az üdvösség történetének része.

Evangélikusok (lutheránusok)

Luther Márton tanításaiban a Szentháromság központi szerepet kap. Az Augsburgi Hitvallás szerint „egy Isten van, aki örökkévaló, testetlen, oszthatatlan, végtelen hatalmú, bölcs, jóságos, teremtő és fenntartó mindeneknek”. A három személy egysége nem logikai következtetés, hanem Isten önfeltárása. A liturgiában gyakori a Szentháromságra való utalás, például az áldásformulákban.

Baptisták

A baptista közösségek általában elfogadják a Szentháromság tanát, de hangsúlyozzák a személyes hit és a Szentírás elsődlegességét. A dogmatikai megfogalmazás kevésbé részletezett, inkább a gyakorlati hitéletben jelenik meg: az imádságban, a keresztségben és az evangéliumi szolgálatban. A Szentlélek szerepe különösen fontos a hívő életvezetésében.

Metodisták

A metodista hagyományban a Szentháromság az isteni szeretet és kegyelem kifejeződése. John Wesley tanításaiban az Atya, Fiú és Szentlélek együtt munkálkodik az ember üdvösségén. A metodista hitvallások (pl. Articles of Religion) világosan megfogalmazzák a három személy egységét és egyenlőségét. A Szentháromság ünnepe kiemelt helyet kap a liturgikus évben.

Pünkösdi és karizmatikus irányzatok

Ezek a közösségek szintén vallják a Szentháromságot, de különösen hangsúlyozzák a Szentlélek jelenlétét és működését. Az isteni személyek közötti kapcsolatot gyakran dinamikus, élő viszonyként értelmezik, nem statikus dogmaként. A Szentlélek ajándékai és vezetése a hívő élet középpontjában áll.

🕊️ A Szentháromság értelmezése az ortodox kereszténységben

Az ortodox egyházak (pl. görög ortodox, orosz ortodox) a Szentháromság tanát a niceai-konstantinápolyi hitvallás alapján vallják, amelyet a 4. századi zsinatok fogalmaztak meg. Ez a hitvallás az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egyetlen isteni lényeg három személyeként határozza meg.

🔹 Az Atya elsődsége

Az ortodox teológia szerint az Atya az isteni élet forrása: a Fiú „születik” az Atyától, a Szentlélek pedig „kiárad” az Atyától. Ez a származási rend nem hierarchikus, hanem ontológiai: az isteni természet közös, de a személyek közötti viszony különböző. Ezért az ortodox hagyomány elutasítja a nyugati „Filioque” betoldást („…és a Fiútól”), amely szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.

🔹 Liturgikus és ikonográfiai megjelenés

A Szentháromság tisztelete mélyen átszövi az ortodox liturgiát: 

Az imákban gyakori a három személy megszólítása. 

A Szentháromság ünnepe (pünkösd utáni első vasárnap) kiemelt jelentőségű. 

Az ikonográfiában Andrej Rubljov híres „Szentháromság” ikonja az Atya, Fiú és Szentlélek egységét és különbözőségét szimbolizálja — három angyal formájában, az Ábrahámot meglátogató vendégek történetére utalva (Ter 18). 

🔹 Misztérium és teológiai mélység

Az ortodox teológia nem törekszik a Szentháromság racionális magyarázatára, hanem misztériumként közelíti meg. A három személy egysége az isteni szeretet és közösség kifejeződése, amely az emberi kapcsolatok mintája is lehet. A Szentháromság nem elvont elmélet, hanem az üdvösség történetének élő valósága.

🌿 Közös vonások a Szentháromság misztériumának értelmezésében

1. A misztérium meghaladja az emberi értelem képességeit Mindhárom fő keresztény irányzat elismeri, hogy a Szentháromság lényege nem teljesen felfogható emberi logikával. A tan nem filozófiai következtetés, hanem kinyilatkoztatott valóság, amelyet hittel lehet elfogadni és szemlélni.

2. A Szentháromság az isteni szeretet és közösség kifejeződése A három személy egysége nem statikus szerkezet, hanem élő kapcsolat, amely az isteni szeretet belső dinamikáját tükrözi. Ez a kapcsolat az emberi közösség mintája is lehet — különösen az ortodox és protestáns spiritualitásban.

3. A misztérium liturgikus és spirituális valóságként jelenik meg A Szentháromság nemcsak dogma, hanem imádságban, liturgiában és hitéletben megélt valóság. A keresztvetés, az áldásformulák, az ünnepek és az ikonográfia mind a misztérium tiszteletét fejezik ki.

 

4. A misztérium az üdvösség történetébe ágyazódik A három személy nem elvont fogalom, hanem az ember megváltásának szereplői: az Atya küldi a Fiút, a Fiú megvált, a Szentlélek megszentel. Ez az üdvrendi szerepvállalás közös alap a katolikus, protestáns és ortodox értelmezésben.

---

Vallások, amelyek nem tanítják a háromság tanát, „antitrinitarizmus”

hierarchia

Ez az ábra nem a klasszikus háromságot mutatja, hanem egy alternatív értelmezést. A latin feliratok — „Filius minor est Patre” és „Spiritus Sanctus non est persona” — világosan jelzik: itt a Fiú alárendelt, a Lélek pedig nem személy. Az antitrinitárius nézetek nem egységesek, de közös bennük, hogy elutasítják a háromság dogmáját, ahogyan azt a zsinatok rögzítették. Ez az ábrázolás tehát nemcsak teológiai állásfoglalás, hanem vizuális vitairat is — egy másik nyelven, másik logikával. És mi most nem vitatkozunk, hanem értelmezünk: mit mond ez a kép Istenről, és milyen kérdéseket nyit meg az olvasóban. [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

A "nontrinitarianizmus" magyarul az antitrinitarizmus, egy olyan vallási nézet, amely tagadja a keresztény tanítás szerinti Szentháromság létét, vagyis azt, hogy Isten három személyből (Atya, Fiú, Szentlélek) állna. Ehelyett az antitrinitáriusok egyetlen, egységes Istenben hisznek, és sokan tagadják Jézus Krisztus Istenségét, vagy legalábbis azt, hogy ő a Szentháromság második isteni személye lenne. 

Főbb jellemzői:

• Tagadja a Szentháromságot: Ellentétben a főáramú keresztény irányzatokkal, az antitrinitáriusok nem fogadják el, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyenrangú Isteni lények lennének. 
• Különböző értelmezések:A mozgalmon belül többféle nézet létezik
• Unitarianizmus: A legelterjedtebb formája, amely az Atyaisten egységét hangsúlyozza, és Krisztust csupán prófétának, kiváló embernek tekinti, de nem istennek.
• Néhány csoport tagadja Krisztus istenségét: A Szervét Mihályhoz és Fausto Sozzini-hoz köthető nézetek is ide sorolhatók. 
• Antitrinaitarizmus Történelmi háttere: Bár már az ókori kereszténységben is léteztek ilyen gondolatok (pl. Arius), az antitrinitarizmus főként a reformáció idején erősödött meg, amikor a különböző felekezetek megkérdőjelezték a hagyományos egyházi dogmákat.
• Neves képviselői: Olyan gondolkodók és írók nevéhez fűződik, mint Szervét Mihály, Fausto Sozzini, de a későbbi korszakban olyan tudósok is, mint Isaac Newton és John Locke is kifejtettek antitrinitárius nézeteket. 
  [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

Nontrinitárius egyházak és felekezetek

Manapság a szubordinacionizmushoz és az arianizmushoz hasonló nézeteket valló egyházakat és felekezeteket összefoglaló néven nontrinitáriusoknak nevezik. Ők elutasítják a Szentháromság tanát.

A legjelentősebb modern nontrinitárius csoportok a következők:

• Jehova Tanúi: A legismertebb nontrinitárius csoport. Azt tanítják, hogy Jézus Isten fia, de nem maga Isten. Szerintük Jézus, a korábbi Ige, Mihály arkangyal földi megjelenése, és egy alárendelt isteni lény. A Szentlélek nem személy, hanem Isten aktív ereje.
• Unitárius Egyház: Az unitáriusok a Szentháromság dogmáját elutasítják, és azt vallják, hogy Isten egyetlen személy. Jézust isteni küldöttnek, de nem isteni lénynek tekintik. Az erdélyi magyar unitáriusok a reformáció korában alakultak ki, és az egyik legrégebbi unitárius egyház a világon.
• Krisztadelfiánusok: Azt vallják, hogy Jézus az Atya fia, de nem örök és isteni lény, hanem ember, akit Isten teremtett, és akinek föltámadása által Isten adta meg az örök életet. A Szentlélek náluk szintén nem személy, hanem Isten ereje.
• Más kisebb csoportok: Ide sorolhatók még olyan, kevésbé ismert közösségek is, mint a Stone-Campbell mozgalom bizonyos ágai vagy a Keresztény Tudomány követői, amelyek szintén elutasítják a Szentháromságot.
  [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅤ], [ⅩⅬⅠ]

🔍 Három nézet összevetése – ikonikus táblázat

Szempont	Niceai dogma (325)	Arianizmus (4. század)	Modern nontrinitárius nézetek
Isten egysége	Egy Isten, három személyben	Egy Isten, a Fiú alárendelt	Egy Isten, egy személy (Atya)
Jézus természete	Isten és ember, egylényegű az Atyával	Teremtmény, nem egylényegű	Isten küldötte / próféta / különálló lény
Szentlélek szerepe	Isteni személy, a háromság része	Isteni erő, nem személy	Isten ereje / megnyilvánulása, nem személy
Háromság fogalma	Dogmatikus központ	Elutasított, helyette hierarchikus rend	Tagadott, vagy metaforikus értelmezés
Képviselő irányzatok	Katolikus, ortodox, protestáns fővonal	Gótok, vandálok, longobárdok (történeti)	Jehova Tanúi, unitáriusok, Egység Pünkösdizmus
Az összehasonlító táblázat (Niceai dogma – Arianizmus – Modern nontrinitárius nézetek) megmutatja, hogyan változik Istenről való gondolkodás, ha a háromság nem dogma, hanem kérdés. A különbségek teológiai, nyelvi, képi és kulturális szinteken is megjelennek.

[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

🖋 Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a csoportok nontrinitáriusok, hitükben és tanításukban jelentős különbségek lehetnek, és nem feltétlenül azonosak az ókori arianizmus tanításaival. A közös pont a Szentháromság dogmájának elutasítása, és az Atya és a Fiú közötti hierarchia hangsúlyozása.

📖 A Biblia belső logikája szerint:
Pro és Kontra a Szentháromság tanáról

✅ Pro: A Szentháromság belső összhangja a bibliai kijelentésekben

• Többes számú utalások Istenre: Már a Teremtés könyvében („Alkossunk embert a mi képünkre” – 1Móz 1:26) megjelenik az isteni többes szám, amit sokan a Szentháromság előképeként értelmeznek.
• Az Atya, Fiú és Szentlélek együttműködése: Jézus megkeresztelkedésekor (Mt 3:16–17) mindhárom személy jelen van: az Atya szól, a Fiú a vízben áll, a Szentlélek galambként ereszkedik le.
• Missziós parancs: „Menjetek… megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében” (Mt 28:19) – egyetlen „név”, három személy.
• János 1:1 és Kol 1:15–17: Az Íge (Logosz) isteni természetű, minden általa lett, és ő „az Isten képmása”
• Apostoli áldás: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége…” (2Kor 13:14) – három különálló, mégis egységes forrás.

Ezek az igék a belső logika szerint nem csupán egymás mellé helyezik a három személyt, hanem funkcionális és lényegi egységet sugallnak.

❌ Kontra: A Szentháromság tanának kihívásai a bibliai logikában

•  A „Szentháromság” szó hiánya: A Biblia sehol nem használja ezt a kifejezést – a tan későbbi teológiai összefoglalás. 
• Jézus alárendeltségi kijelentései: „Az Atya nagyobb nálamnál” (Jn 14:28), „Nem a magam akaratát cselekszem” – ezek a mondatok a Fiú alárendelt szerepét hangsúlyozzák. 
• A Szentlélek személye nem mindig egyértelmű: Sok szakaszban a Lélek inkább erőként vagy hatásként jelenik meg, nem személyes entitásként. 
• Monoteista hangsúly: „Halld, Izráel: az Úr, a mi Istenünk egy Úr” (5Móz 6:4) – ez az ige a zsidó és több keresztény irányzat szerint kizárja a háromságos értelmezést. 
• Jézus imái és megszólításai: Az Atyához való imádkozás, a különálló megszólítások (pl. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”) a személyek különállóságát erősítik. 

Ezek az érvek a Biblia belső logikáját úgy értelmezik, hogy a három szereplő nem egy lényegű, hanem funkcionálisan kapcsolódó, de különálló entitások.

Párbeszéd a szöveggel

Logikai megközelítések pro vs kontra

❓ Bibliai kérdések és logikai válaszok a Szentháromság témájában

1. Ha Isten egy, hogyan lehet három személy?

→ A Biblia szerint „az Úr egy” (5Móz 6:4), ugyanakkor Jézus megkeresztelkedésekor az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyszerre jelen van (Mt 3:16–17). A belső logika szerint az „egy” nem feltétlenül numerikus, hanem lényegi egységet jelenthet — mint egy test, amely több tagból áll (1Kor 12:12).

2. Miért mondja Jézus, hogy „az Atya nagyobb nálamnál”?

→ Ez az alárendeltségi kijelentés (Jn 14:28) a Fiú földi küldetésére utalhat, nem a lényegi természetére. A trinitárius értelmezés szerint Jézus emberként alávetette magát az Atyának, de isteni lényegében egyenlő vele (Jn 10:30 – „Én és az Atya egy vagyunk”).

3. Ha a Szentlélek nem személy, miért lehet neki hazudni?

→ Az Apostolok Cselekedetei 5:3–4 szerint Anániás „hazudott a Szentléleknek”, ami azt jelenti, hogy a Lélek nem csupán erő vagy hatás, hanem személyes entitás. Ez a belső logika szerint a Lélek isteni és személyes jellemvonásait erősíti.

4. Miért nincs benne a „Szentháromság” szó a Bibliában?

→ A kifejezés valóban nem szerepel, de a fogalom jelen van. A Biblia gyakran implicit módon közöl mély igazságokat, amelyeket a teológia később fogalmi keretbe helyez (pl. „megtestesülés” sem szerepel szó szerint, mégis központi tan).

5. Ha Jézus imádkozik az Atyához, nem lehetnek külön személyek?

→ Igen, a Biblia szerint külön személyek, de egy isteni lényeg. A belső logika szerint az imádság nem tagadja az egységet, hanem kifejezi a kapcsolatot — ahogy egy családtag beszél a másikhoz, mégis egy családot alkotnak.

❓ Bibliai kérdések és logikai válaszok a nontrinitárius témájában

1. Ha Isten egy, hogyan lehet három személy?

→ A Biblia szerint „az Úr egy” (5Móz 6:4), ugyanakkor Jézus megkeresztelkedésekor az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyszerre jelen van (Mt 3:16–17). A belső logika szerint az „egy” nem feltétlenül numerikus, hanem lényegi egységet jelenthet — mint egy test, amely több tagból áll (1Kor 12:12).

2. Miért mondja Jézus, hogy „az Atya nagyobb nálamnál”?

→ Ez az alárendeltségi kijelentés (Jn 14:28) a Fiú földi küldetésére utalhat, nem a lényegi természetére. A trinitárius értelmezés szerint Jézus emberként alávetette magát az Atyának, de isteni lényegében egyenlő vele (Jn 10:30 – „Én és az Atya egy vagyunk”).

3. Ha a Szentlélek nem személy, miért lehet neki hazudni?

→ Az Apostolok Cselekedetei 5:3–4 szerint Anániás „hazudott a Szentléleknek”, ami azt jelenti, hogy a Lélek nem csupán erő vagy hatás, hanem személyes entitás. Ez a belső logika szerint a Lélek isteni és személyes jellemvonásait erősíti.

4. Miért nincs benne a „Szentháromság” szó a Bibliában?

→ A kifejezés valóban nem szerepel, de a fogalom jelen van. A Biblia gyakran implicit módon közöl mély igazságokat, amelyeket a teológia később fogalmi keretbe helyez (pl. „megtestesülés” sem szerepel szó szerint, mégis központi tan).

5. Ha Jézus imádkozik az Atyához, nem lehetnek külön személyek?

→ Igen, a Biblia szerint külön személyek, de egy isteni lényeg. A belső logika szerint az imádság nem tagadja az egységet, hanem kifejezi a kapcsolatot — ahogy egy családtag beszél a másikhoz, mégis egy családot alkotnak.

🔚 Következtetés: A Szentháromság kérdése a Biblia belső logikája mentén

A fenti kérdés-válasz párbeszédben két megközelítést vizsgáltunk meg: azokat, akik a Szentháromság tanát a bibliai kijelentések belső összhangjaként értelmezik, és azokat, akik a szövegben fellelhető különállóságokat, alárendeltségi viszonyokat és fogalmi hiányokat hangsúlyozzák.

Mindkét irányzat a Szentírás szövegére épít, és a belső logika mentén próbál következtetni az isteni természetre. A különbség nem csupán a válaszokban rejlik, hanem abban is, milyen kéréseket tartanak elsődlegesnek, és milyen szövegösszefüggéseket tekintenek kulcsfontosságúnak.

A Biblia nem filozófiai rendszerként, hanem történeti és kijelentésbeli ritmusban tárja fel az isteni valóságot. Ezért a Szentháromság kérdése nemcsak teológiai, hanem hermeneutikai kihívás is: hogyan olvassuk a szöveget, milyen viszonyokat látunk benne, és milyen fogalmi kereteket alkalmazunk.

A teljesség igénye nélkül megfogalmazott kérdések nem lezárnak, hanem továbbgondolásra hívnak. A cél nem az állásfoglalás, hanem a megértés mélyítése — annak felismerése, hogy a Biblia belső logikája nem mindig egyértelmű, de mindig hív a szemlélődésre, a párbeszédre és a tiszteletteljes értelmezésre.

Teológiai kulcsfogalmak a Szentháromság fényében:
Küldetés, Jelenlét, Eszkatológia – Pro és Kontra

A Szentháromság tanának értelmezése nem csupán nyelvi vagy dogmatikai kérdés, hanem mélyen érinti a keresztény teológia alapfogalmait is. A küldetés, jelenlét és eszkatológia témái különösen érzékeny pontok, ahol a trinitárius és nontrinitárius nézőpontok eltérő logikai következtetésekre jutnak.

Az alábbiakban e három fogalmat vizsgáljuk meg a Szentháromság fényében — pro és kontra —, hogy láthatóvá váljon: nemcsak az isteni természet értelmezése, hanem az üdvösség történetének olvasata is változik attól függően, milyen teológiai keretben gondolkodunk.

1.     Küldetés teológiája: Ki küld, kit küld, és milyen viszonyban?
2.     Jelenlét teológiája: Hogyan van jelen Isten a világban és az emberben? 
3.     Eszkatológia: Ki ítél, ki tér vissza, és milyen isteni szerepek jelennek meg? 

1️⃣ Küldetés teológiája (Misszió)

Trinitárius értelmezés:

• A küldés (misszió) az isteni személyek közötti szeretetből fakad: az Atya küldi a Fiút, a Fiú megvált, és a Szentlélek küldetik, hogy megszenteljen.
• A küldés nem alá-fölérendeltség, hanem belső isteni dinamika: az Atya „forrás”, a Fiú „szó”, a Lélek „lehelet”.
• A misszió tehát Szentháromságos aktus, amely az ember üdvösségét szolgálja.

Nontrinitárius értelmezés:

• A küldés hierarchikus: az Atya a mindenható Isten, aki teremti és küldi a Fiút és a Lelket.
• Jézus küldöttként jelenik meg, nem azonos lényegűként: „az Atya nagyobb nálamnál” (Jn 14:28).
• A Szentlélek nem személy, hanem Isten hatóereje, amelyet az Atya használ.

2️⃣ Jelenlét teológiája

Trinitárius értelmezés:

• Isten jelenléte három személyben nyilvánul meg: az Atya teremtőként, a Fiú megváltóként, a Lélek megszentelőként.
• A jelenlét nem oszlik meg, hanem egylényegű módon van jelen minden személyben.
• A hívő életében a Szentháromság egységesen jelen van, például az imádságban, liturgiában, keresztségben. 

Nontrinitárius értelmezés:

• Isten jelenléte egy személyhez kötött: az Atyához.
• Jézus és a Szentlélek Isten eszközei, nem vele egyenlő lények.
• A jelenlét tehát funkcionális és közvetített, nem közvetlen és személyes háromságos módon.

 🔸 Alternatív eszkatológiai értelmezés:
Mihály arkangyal mint Jézus (Jehova Tanúi nézete)

A Jehova Tanúi tanítása szerint Jézus nem csupán közvetítő az eszkatológiai események során, hanem Mihály arkangyalként jelenik meg, aki vezeti a mennyei seregeket, birtokolja a mélység kulcsait, és közvetlenül részt vesz a végső ítéletben.

A JW.org hivatalos oldalán található érvelés szerint Mihály és Jézus ugyanaz a mennyei személy, aki a Jelenések könyvében harcol, ítél és uralkodik. Ez az értelmezés nem trinitárius, mivel Jézust nem öröktől fogva létező isteni személynek, hanem Isten által létrehozott mennyei lénynek tekinti.

A tanítás bibliai hivatkozásai (pl. Jelenések 12:7, 1Tesszalonika 4:16, Júdás 9) vitatottak, és több teológus szerint nem elegendőek a teljes azonosításra. Ugyanakkor a nézet jelentős vallási közösséget képvisel, és az eszkatológiai szerepfelfogásban egyedi hangsúlyokat hoz be: Jézus mint mennyei vezér, nem mint lényegileg azonos Isten.

***   ***   ***

---

III. fejezet; A Comma Johanneum

📜 A Comma Johanneum és a háromság kérdése – szövegkritikai áttekintés

🖋 A háromság tanítása sokak számára misztikus, másoknak vitatott. Engem régóta foglalkoztat, hogyan alakult ki ez a fogalom, és mit mondanak a legkorábbi bibliai szövegek.

❖ Mi is az a Comma Johanneum?

A Comma Johanneum egy híres és régóta vitatott betoldás János első levelének (1Jn 5:7-8) szövegébe, amely a Szentháromság tanát támasztotta alá. A kifejezés latinul azt jelenti, hogy „János közbevetése”.

A története

    • A szövegrész: A betoldott szöveg a következő: „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy”. Ez az eredeti görög szövegekben nem szerepel, és csak később, a 4. század környékén került bele latin fordításokba (a Vulgatába).

    • A keletkezése: Kezdetben egy írástudó jegyzetként, széljegyzetként írta egy kódexbe. A későbbi másolók azonban félreértették a célt, és beleillesztették magába a főszövegbe.

    • A terjedése: A betoldás a latin Vulgata elterjedésével vált széles körben ismertté, és a középkori másolási hagyományon keresztül számos későbbi bibliafordításba is bekerült. 

A jelentősége

    • Kritikai bibliafordítások: A modern, kritikai elveken alapuló bibliafordítások már nem tartalmazzák ezt a szakaszt, mivel tudományosan bizonyított, hogy nem része az eredeti szövegnek.

    • Teológiai vita: A Comma Johanneum hosszú ideig teológiai viták tárgya volt, és a Szentháromság dogmájának igazolására használták, annak ellenére, hogy más bibliai részek is tanúskodnak erről a tanításról.

    • A mai álláspont: A ma a Biblia-tudományban elfogadott nézet szerint a Comma Johanneum egy későbbi hozzátoldás, amely nem volt része a János apostol által írt eredeti levélnek. 

🖋 Tehát, egy kiegészítés a 1. Jánosi levél 5:7-8. (más néven; betoldás) verséhez, amely a Szentlélek hármas eredetét és lényegét hangsúlyozza. 
„Mert hárman vannak, akik tanúskodnak a mennyben: az Atya, az Ige és a Szent Lélek, és ez a három egy…”
Ez a szövegrészlet nem található meg a legrégebbi görög kéziratokban, de később bekerült néhány latin és későbbi görög változatba, valószínűleg a háromság-tan vitáinak eredményeképpen.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅬⅤ]

📘 A Comma Johanneum nemcsak szöveg, hanem történet: egy mondat, amely a háromságot beírja a Bibliába — és ezzel új kérdéseket nyit meg arról, hogyan születik meg egy tanítás szövegszerűen.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

📊 Atya–Fiú viszony

Az alábbi táblázat bibliai szöveghelyek alapján vizsgálja az Atya és Fiú kapcsolatát, különös tekintettel az egység és hierarchia feszültségére. A János 1:1 vers itt különleges helyet foglal el: nem a Comma Johanneum része, de hasonlóan mély teológiai réteget képvisel, ahol az „Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” kijelentés egyszerre utal egységre és különállásra.

Bibliai példák – strukturáltan

Bibliai hivatkozás	Idézet / Érv	Kapcsolat típusa	Magyarázat
János 14:28	„Az Atya nagyobb nálamnál”	Hierarchia	Jézus maga mondja ki az alárendeltséget
Márk 13:32	„Senki sem tudja a napot és órát, csak az Atya”	Hierarchia	Jézus tudása korlátozottabb, mint az Atyáé
Máté 28:19	„Atya, Fiú, Szentlélek nevében”	Egység	Missziós formula, három személy egy névben
1Korinthus 15:28	„A Fiú aláveti magát az Atyának”	Hierarchia	A Fiú alárendeli magát az Atyának az idők végén
János 1:1	„Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”	Egység és különállás	Feszültség az egység és különállás között
1Timóteus 2:5	„Az ember Krisztus Jézus, közbenjáró”	Hierarchia	Emberként közvetít Isten és ember között
ApCsel 2:24	„Isten feltámasztotta őt”	Hierarchia	Nem ő támasztotta fel magát, hanem az Atya
János 5:19	„A Fiú nem tehet semmit önmagától”	Hierarchia	Függ az Atya akaratától és cselekedeteitől
Az egység és alárendeltség viszonyát mutatja be, és arra is rávilágít, hogyan válik ez máshol dogmatikus kulcsponttá….

[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅬ]

Atya és Fiú viszonya a: a bibliai szöveghelyek alapján kirajzolódó egység és hierarchia.

📜A comma Johanneum kézirattörténete – ikonikus táblázat  1Ján 5:7;

Kézirat / Forrás	Század	Nyelv	Szerepel-e a Comma Johanneum?	Megjegyzés / Hatás
Codex Sinaiticus	4. sz.	Görög	❌ Nem szerepel	Korai, megbízható kézirat, hiányzik belőle
Codex Vaticanus	4. sz.	Görög	❌ Nem szerepel	Szintén hiányzik, fontos szövegkritikai alap
Codex Alexandrinus	5. sz.	Görög	❌ Nem szerepel	Későbbi görög kézirat, nem tartalmazza
Vetus Latina	2–4. sz.	Latin	⚠️ Jegyzetként szerepel	Latin hagyományban megjelenik marginálisan
Codex Fuldensis	6. sz.	Latin	⚠️ Jegyzetként szerepel	Nem a főszövegben, de utalásként jelen van
Codex Montfortianus	16. sz.	Görög	✅ Szerepel a szövegben	A Textus Receptus alapjául szolgált
Textus Receptus (1516)	16. sz.	Görög / Latin	✅ Szerepel a szövegben	A Károli fordítás is ebből dolgozott
King James Version (KJV)	17. sz.	Angol	✅ Szerepel a szövegben	A Comma Johanneum bekerült a fordításba
Új Fordítású Biblia (ÚF)	20. sz.	Magyar	❌ Nem szerepel	Kritikai szöveg alapján készült, kihagyja
A Comma Johanneum útja nemcsak kéziratokon, hanem fordításokon és vitákon keresztül vezetett. hogyan válik egy mondat dogmatikus kulcsponttá — vagy épp szövegkritikai kérdéssé.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

A Comma Johanneum terjedése nem érthető meg pusztán kézirattörténeti alapon — mögötte teológiai áramlatok, zsinati döntések és egyházi konszenzusok húzódnak meg. A Szentháromság tanának fokozatos megerősödése, különösen a niceai és konstantinápolyi zsinatok után, nemcsak a hitvallásokban, hanem a szövegek másolásában és fordításában is nyomot hagyott.

A szöveg először széljegyzetként jelenik meg, majd fokozatosan beépül a főszövegbe — jól mutatva, hogyan válik egy tanítás szövegszerűvé: nemcsak tanítják, hanem leírják. A másolók és fordítók nem semleges közvetítők, hanem teológiai reflexiók hordozói, akik munkáját egyre inkább a dogmatikai konszenzus formálja.
[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

🖋 Nem véletlen, hogy a Comma Johanneum első széljegyzetei épp akkor jelennek meg, amikor az arianizmus visszaszorul. A viták elcsitulnak, a háromság tana megerősödik, és a teológiai győzelem szöveggé szilárdul. A Comma Johanneum így nemcsak a háromság tanának szimbóluma, hanem annak történeti pecsétje is — egyfajta szöveges diadalív, amely a tanítás győzelmét a szövegtestbe írja.

📜 Történeti és filológiai kapcsolat: Arianizmus, kéziratok és a Comma Johanneum

• A Comma hiánya a korai görög kéziratokban: Az 1János 5:7–8 hosszabb változata („Atya, Ige, Szentlélek… és ez a három egy”) nem szerepel a korai görög kéziratokban, és a korai trinitárius vitákban sem idézik — ez arra utal, hogy nem volt része az eredeti szövegkorpuszban.
• A latin Vulgata szerepe: A Comma a középkori latin kéziratokban jelenik meg, különösen a Vulgata későbbi változataiban. A latin nyelvű egyházakban, ahol az arianizmus már háttérbe szorult, a trinitárius tanítás megerősödése együtt járt a Comma beépülésével.
• Zsinati hatások: A niceai (325) és konstantinápolyi (381) zsinatok után a háromság tana dogmaként szilárdul meg. Ez a teológiai konszenzus hatással volt a szövegmásolásra is — a Comma mint „bizonyító vers” egyre inkább bekerült a szövegekbe, különösen a latin hagyományban.
• Erasmus és az arianizmus vádja: Amikor Erasmus 1516-ban kiadta a görög Újszövetséget Comma nélkül, heves támadások érték — többek között azzal vádolták, hogy arianizmust támogat, mivel kihagyta a trinitárius verset. Ez jól mutatja, hogy a Comma már ekkor a háromság tanának szimbólumává vált.
  [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]

🏛️ Zsinatok és a háromság tantételének formálódása

Az alábbi táblázat bemutatja azokat a zsinatokat, amelyek jelentős hatással voltak a Szentháromság tanának megerősödésére és finomodására:

Zsinat neve	Évszám	Helyszín	Főbb döntések a háromságról
Niceai zsinat	325	Nicea (Kis-Ázsia)	Krisztus „egylényegű az Atyával” (homoousios) — az arianizmus elítélése.
Konstantinápolyi zsinat	381	Konstantinápoly	A Szentlélek isteni természetének megerősítése — a háromság teljesebb dogmatikai megfogalmazása.
Efezusi zsinat	431	Efezus	Krisztus személyének egysége — közvetve erősíti a háromság egységét.
Kalkedóni zsinat	451	Kalkedón	Krisztus két természetének (isteni és emberi) dogmája — a háromság belső viszonyainak finomítása.
Toledói zsinatok	6–7. század	Toledo (Hispánia)	A Filioque („és a Fiútól”) tanítás megjelenése — a Szentlélek származásának latin értelmezése.
Lateráni zsinat	1215	Róma	A háromság tana teljes dogmaként jelenik meg — a nyugati teológia szintézise.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ] 

	háromság tana zsinati döntések tükrében Az alábbi idővonal a keresztény egyháztörténet főbb zsinatait mutatja be, amelyek meghatározó módon formálták a Szentháromság tanát. A döntések nemcsak teológiai irányt szabtak, hanem hatással voltak a bibliai szövegek értelmezésére és másolására is — így például a Comma Johanneum fokozatos beépülésére.
Sources: Oxford Academic, Catholic Encyclopedia, Verhoevenmarc.be

🧩 Következtetés

A Comma Johanneum nem csupán egy szövegrészlet, hanem történeti indikátor: megmutatja, mikor és hogyan vált a háromság tana dominánssá, és hogyan kezdte formálni a szent szövegek másolását. Az arianizmus eltűnése tehát nemcsak teológiai fordulat, hanem szövegtörténeti fordulópont is — a Comma ennek az egyik legérzékenyebb lenyomata. 

 [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ] 

A comma Johanneum idővonala

Földrajzi Eloszlás és Kézirat-Hagyomány

Latin Hagyomány (nyugati)

• A Comma Johanneum elsősorban a latin nyelvű kéziratokban és forrásokban található meg. Ez az eloszlás a következőket jelenti:
• Korai megjelenés: A Comma első hivatkozásai a 4. századi latin teológiai írásokban (pl. Liber apologeticus, Cyprianus hivatkozásai - bár utóbbi vitatott, hogy szövegidézet, vagy teológiai értelmezés volt-e) és a Vulgata (latin bibliafordítás) későbbi kézirataiban jelennek meg.
• Margón jegyzetként: Feltehetően először a latin szöveg széljegyzeteként (glossa) jelent meg a Szentháromság (Trinitás) teológiai magyarázataként, majd bekerült magába a szövegbe is.
• Legkorábbi kéziratok: A legkorábbi fennmaradt, a Commát tartalmazó latin kéziratok az 5-7. századból valók. 
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

Görög Hagyomány (keleti)

A görög nyelvű Újszövetségi kéziratok (amelyek az eredeti nyelvet képviselik) túlnyomó többségében a Comma hiányzik. Ez a kulcsfontosságú megállapítás:

• Hiány az ősi kéziratokból: A legkorábbi és legmegbízhatóbb görög kéziratokban (pl. a 4. és 5. századi Codex Sinaiticus és Codex Vaticanus) a Comma nem szerepel benne.
• Késői görög megjelenés: A Comma Johanneumot tartalmazó görög kéziratok nagyon ritkák, és többségük késői eredetű (14-16. század). Ezen kéziratok közül többnél a Comma széljegyzetként szerepel, vagy kiderült, hogy egyenesen latinból fordították vissza görögre, például az Erasmus által a Textus Receptus harmadik kiadásában (1522) való szerepeltetése nyomán, mely egyetlen, általa ismert, későbbi görög kéziratra (Codex Montfortianus, 16. sz. eleje) támaszkodott.

Összefoglalás: A mai szövegkritikai ismeretek szerint a Comma mindössze kb. nyolc görög kéziratban (vagy ezek közül néhányban csak széljegyzetként) található meg, amelyek a későbbi kéziratcsaládhoz tartoznak.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]

Szövegkritikai Státusz

A modern szövegkritika szinte egységesen a Comma Johanneum ellen foglal állást, azt későbbi betoldásnak tekinti (glossa/interpoláció).

Konszenzus: A Biblia-tudományi konszenzus szerint a Comma nem része az eredeti szövegnek, hanem egy későbbi bejegyzés, ami a latin egyházi hagyományban született meg.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]

Bizonyítékok a hamisság mellett:

1. Görög kéziratok hiánya: Hiányzik a legkorábbi görög kéziratokból. Ez a legerősebb bizonyíték.
2. Korai fordítások hiánya: Nem található meg az ősi fordításokban, mint a szír, kopt, etióp, vagy az ősi latin fordítások legkorábbi példányaiban.
3. Korai egyházatyák idézeteinek hiánya: A görög egyházatyák, még a Szentháromság vitáiban sem idézik a Commát, pedig ez a rész (ha eredeti lenne) kiváló bizonyítékul szolgálhatott volna számukra. A latin egyházatyák hivatkozásai (pl. Cyprianus, Priscillianus) is vitatottak, valószínűleg teológiai magyarázatok voltak a szöveg helyett.
4. Nyugati/Latin Eredet: A görög kéziratokban való feltűnése is feltételezhetően a latin hagyományból való visszavétel (visszafordítás) eredménye.
5. Szövegösszefüggés: A szöveg eltávolítása után a 1János 5:6 és a 1János 5:8 tartalma sokkal simábban kapcsolódik egymáshoz (a szellem, a víz és a vér tanúságtételéről szóló részek).

Jelenlegi Bibliák: Emiatt a szövegkritikai konszenzus miatt a modern bibliafordítások (pl. a Biblia Társulat, a Vulgata revideált kiadásai, modern magyar fordítások) a Commát kihagyják a főszövegből, vagy lábjegyzetben hivatkoznak rá. A Textus Receptus-on alapuló fordításokban (mint például a King James Version - KJV) viszont szerepel.

A jelentősebb iratok alapján.

A Comma Johanneum kéziratainak földrajzi eloszlása és szövegkritikai státusza. A térképen látható színkódok: kék – nem szerepel, sárga – széljegyzetként jelenik meg, piros – a főszöveg része.

📚 Kéziratok és szövegtípusok – rövid ismertető

• 📜 Görög Újszövetség (majoritás / bizánci szöveg)
  A bizánci szövegtípus a görög Újszövetség kéziratainak túlnyomó többségét képviseli. A 9. századtól kezdve vált dominánssá, és ez képezi a Textus Receptus és a Károli Biblia alapját. Bár későbbi, sokszor egységesebb, mint az alexandriai szövegek.
  
  
  
  
• 📜 Codex Sinaiticus (4. század, görög)
  Az egyik legrégebbi és legteljesebb görög kézirat, amely az egész Újszövetséget tartalmazza. Felfedezése óta kulcsfontosságú a szövegkritikában. A Comma Johanneum nem szerepel benne.
  
  
  
  
• 📜 Codex Vaticanus (4. század, görög)
  A Vatikánban őrzött, szintén 4. századi kézirat. Nagyon korai és megbízható szövegforrás, különösen az alexandriai szövegtípus képviselőjeként. A Comma Johanneum itt is hiányzik.
  
  
• 📜 Codex Alexandrinus (5. század, görög)
  Egy fontos bizánci jellegű kézirat, amely az Újszövetség nagy részét tartalmazza. Bár későbbi, még mindig értékes tanúságtétel a szövegállapotok vizsgálatában. A vitatott vers itt sem szerepel.
  
  
• 📜 Vetus Latina (2–4. század, latin)
  A latin Biblia legkorábbi fordításainak gyűjtőneve. Nem egységes szöveg, hanem többféle változatból áll. A Comma Johanneum nem található meg ezekben, ami arra utal, hogy később került be a latin hagyományba.
  
  
• 📜 Peshitta (4. század, szír)
  A szír keresztények hivatalos bibliafordítása. Az Újszövetségből eredetileg hiányoznak a „kis katolikus levelek” (pl. 2Pét, 2Jn), és az 1János 5:7 trinitárius formulája sem szerepel benne. Fontos keleti tanúságtétel.
• 📜 Codex Fuldensis (6. század, latin)
  Egy korai Vulgata-alapú kézirat, amelyben a Comma Johanneum margón vagy jegyzetként jelenik meg. Ez az egyik első írásos nyoma a betoldásnak.
  
• 📜 Codex Toletanus (10. század, latin)
  A Comma Johanneum itt már a főszöveg részeként szerepel. Ez a kézirat fontos mérföldkő a szöveg beépülésének történetében.
  
  
• 📜 Codex Montfortianus (16. század, görög)
  Egy késői görög kézirat, amely tartalmazza a Comma Johanneumot. Erasmus ezt használta fel a Textus Receptus szerkesztéséhez, így került be a vers a protestáns fordításokba (pl. KJV, Károli).
  
  

🧭 Összegzés – az eddigi szakaszok íve

Szakasz	Tartalom röviden
📖 Bevezetés – A szó, amely Istenné lett	Meditatív nyitás, a háromság mint kérdés, nem dogma
🏛️ Zsinati döntés – Nicea és Konstantinápoly	A dogma születése, homoousziosz, egyháztörténeti háttér
🔍 Antitrinitarizmus – Más nézetek	Vallások és irányzatok, amelyek elutasítják a háromság tanát
🧓 Arianizmus – Történeti gyökér	A Fiú alárendeltsége, a tanítás elítélése, germán örökség
🏛️ Nontrinitárius egyházak és felekezetek	Jehova Tanúi, unitáriusok, Egység Pünkösdizmus – modern példák
📜 Comma Johanneum – Szövegkritikai kérdés	A háromság betoldása az 1János 5:7–8 versébe, kézirattörténet, illusztrációk
📊 Kézirattörténeti táblázat és térképek	Vizualizált kéziratok, idővonal, földrajzi eloszlás

 [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ] 

---

 Kitérő kiegészítés a Comma Johanneum-hoz  

📘 Erasmus vitái Comma Johanneum kapcsán

🖋 Ezt a kitérőt, az Időbenvaló ugrást azért teszem, hogy érzékeltessem a Niceai vita milyen örvényt kavart, az időben, hitben, vallásban. Valamint hogyan formálják a Biblia értelmezését. továbbá; annak érzékeltetésére, hogy napjainkban sem szűnt meg.
Erasmus and the Johannine Comma (1 John 5.7-8

A háromság tanának bibliai és történeti vizsgálata során elérkezünk egy különösen vitatott szakaszhoz: az 1János 5:7–8 úgynevezett Comma Johanneum-jához. Bár a niceai zsinat és a korai egyházatyák idején még nem szerepelt a görög kéziratokban, a középkorban a latin Vulgatában már a Szentháromság egyik alapigéjeként jelent meg. 

Több mint ezer év telt el az első teológiai viták óta, és ez a kérdés mégsem csitult el: a Comma körüli vita ma is élő, és hatással van nemcsak a kutatók, hanem az átlag hívők nézeteire is.

Erasmus és kritikusai vitája nemcsak a múlt tanúja, hanem a jelen kérdéseinek előképe. 

A Comma Johanneum nem csupán egy verssor, hanem egy szövegcsomó a szent szövetben — ott, ahol a hit, a tudomány és az emberi döntés egymásra vetül.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

Erasmus 1516-ban kiadott latin-görög Újszövetség-kiadása több szempontból is eltért a latin Vulgatától. Néhány, a tanításra hatással lévő szövegváltozat jelentős vitát váltott ki Erasmus körül. A középkori nyugati teológusok gyakran hivatkoztak az úgynevezett Comma Johanneum-ra (az 1János 5:7–8 hosszú olvasatára), amelyet a késő középkorban a latin Vulgatában rögzítettek, mint a Szentháromság tanának fontos bibliai alapját.
[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

Amikor azonban Erasmus kimutatta, hogy ez a változat nem szerepel a görög kézirati hagyományban, azzal vádolták, hogy az arianizmust támogatja. Erasmus vitái Edward Lee pappal és Jacobus Stunica szövegkritikussal felfedték a feszültségeket a teológusok — akik féltékenyen őrizték a szentírás-értelmezés terén megszerzett tekintélyüket — és a humanisták között, akik filológiai tudásukra hivatkozva azt állították, hogy jobban értik a Bibliát, mint a teológusok.

🖋 Jelen kitérő tanulmány célja, hogy feltárja a Comma Johanneum körüli viták egyik legérdekesebb fejezetét: Erasmus ,és két kritikusának, Edward Lee-nek és Jacobus Stunicának az ütközését. A végső szakaszban megvizsgáljuk az inkvizíció 1527-es, e kérdésben konszenzusra törekvő, de sikertelen kísérletét.

a Comma Johanneum körüli viták egyik legérdekesebb fejezetét tárja fel: Erasmus és két kritikusának, Edward Lee-nek és Jacobus Stunicának az ütközését.

Rotterdami Erasmus (Rotterdam vagy Gouda, 1466. október 27. (?) – Bázel, 1536. július 12.) latin nevén Desiderius Erasmus Rot(h)erodamus nagy hatású németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus. A reformáció szellemi előfutára.

Rotterdami Erasmus nem fordított Bibliát, hanem kiadott egy kritikai görög nyelvű Újszövetséget (a Textus Receptust), amelyre sok bibliafordító hivatkozott, és hivatkoznak napjainkban is.

Erasmus vérbeli tudós volt, akinek megvoltak a maga elképzelései a „tiszta” latin stílusról, amelynek egyik nyelvújítója ő maga. 

Bár egész életében megtartotta római katolikus hitét, műveiben bírálta a skolasztikát, a római egyház mértéktelen hatalmát, intézményrendszerét.

A frissen formálódó humanista szövegkritika elvei szerint átdolgozta a latin Újszövetséget, és sajtó alá rendezte a saját görög Újszövetség-kiadását, melyben igyekezett megállapítani a hiteles szöveget és a korábbi kiadások-változatok pontatlanságait. Olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a reformációra is hatással voltak, mindazáltal a mai szövegkritika szempontjai szerint meghaladottnak tekintendő az Erasmus-féle kiadás, az Újszövetség kortárskritikai kiadásai nem azt veszik alapul.

Edward Lee, Richard Lee fia volt a kenti Lee Magnából , aki Sir Richard Lee, London 1461-es és 1470-es főpolgármesterének fia volt. Kentben született 1482 körül. 1518-ban a Louveni Egyetemen töltött időt , görög nyelvet tanult, ahol találkozott Erasmusszal , aki akkoriban átalakította a humanista nézeteket, különösen az Újszövetséggel kapcsolatban . A kezdetben barátságos nézeteltérésből Erasmus és Lee között polémiák sorozata bontakozott ki, melyek során Lee a tradicionalista álláspont szószólójaként lépett elő. 

Jacobus Lopis Stunica (kb. 1470 Estremadura - 1531 Nápoly ) spanyol humanista és bibliatudós Arias Barbosa tanítványa volt a Salamancai Egyetemen. 1502-ben Jiménez de bíboros toborozta őt abba a csapatba, amely a Complutumi Poliglott Bibliát készítette . Cisneros López de Zúñiga számos bibliafordítási ponton vitatta Erasmust. Egy kortárs nézet szerint, bár időnként túlzottan védte a latin Vulgatát , más esetekben érvényes érveket hoz fel, és rámutatott Erasmus hiányosságaira, aki nem rendelkezett ugyanilyen mértékben héber és arám nyelvtudással. 

📚 Kritikai kiegészítés Erasmus vitájához

Erasmus vitája nemcsak a Comma Johanneumról szólt, hanem arról is, hogy milyen jogon dönthet egy tudós a szent szöveg hitelességéről. A következő kritikai pontok egítenek átlátni ezt a tanulmányt:

• Filológiai bátorság: Erasmus nem a tanítást tagadta, hanem a szöveg eredetiségét vizsgálta. Ez a különbség ma evidens, de akkoriban eretnekség gyanúját keltette.
• Kézirati minimalizmus: Erasmus kevés kéziratra támaszkodott, de azokhoz hű maradt. Ez a döntés a humanista szövegkritika alapelve volt, még ha teológiailag veszélyesnek is tűnt. 
• Teológiai nyomás: A Comma beillesztése nem tudományos meggyőződésből, hanem egyházi nyomásra történt. Erasmus megjegyzései azonban megmaradtak — ez a kettősség a tudós és a hívő feszültségét tükrözi. 
• A görög egyházatyák hallgatása: Erasmus egyik legerősebb érve volt, hogy még az arianizmus elleni vitákban sem idézik a Comma-t — ez a történeti hiány a késői eredet mellett szól. 
• A „brit kézirat” gyanúja: A kézirat, amely alapján Erasmus végül beillesztette a Comma-t, valószínűleg utólag készült, hogy megfeleljen a latin Vulgatának. Ez a gesztus a szöveg „kanonizálása” helyett inkább a kompromisszum jele. 

📨 Erasmus és Edward Lee levelezése

• Edward Lee, egy angol egyházi személy, 1517 körül kezdte kritizálni Erasmus Újszövetség-kiadását, különösen azt, hogy a Comma Johanneum (1Jn 5:7–8 hosszabb, trinitárius változata) hiányzott belőle.
• Lee egy Jeromosnak tulajdonított előszót idézett, amely szerint a Comma-t „hűtlen fordítók” hagyták ki — ma ezt az előszót hamisítványnak tartják. 
• Lee azzal vádolta Erasmus-t, hogy eretnek kéziratot használt, és ezzel az arianizmust támogatja, mivel a Comma a Szentháromság egyik legfontosabb bibliai alapja volt a középkori teológiában. 
• Erasmus válaszában hangsúlyozta, hogy nem talált ilyen szöveget a görög kéziratokban, és hogy nem szándéka a Szentháromság tagadása. 
• Azt is írta, hogy ha Lee tud olyan görög kéziratról, amely tartalmazza a Comma-t, és bizonyítani tudja, hogy Erasmus hozzáfért volna, akkor lehetne őt hibáztatni — de ilyen kézirat nem volt
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

📚 Erasmus és Jacobus Stunica vitája

• Stunica, a spanyol Complutensian Polyglot Biblia egyik szerkesztője, szintén támadta Erasmus-t, részben személyes sértettségből, mert Erasmus kiadása megelőzte az övékét. 
• Stunica azt állította, hogy a görög kéziratok korruptak, és a „valódi” szöveg a latin Vulgatában van. 
• A Complutensian kiadás tartalmazta a Comma-t, de nincs ismert kézirat, amely ezt a változatot megelőzné — valószínű, hogy latinból fordították vissza görögre, hogy belekerüljön. 
• Erasmus válaszában rámutatott, hogy a görög egyházatyák sem idézik a Comma-t, még az arianizmus elleni vitáikban sem — ez erős érv volt a szöveg késői eredete mellett. 
• Végül Erasmus bejelentette, hogy találtak egy görög kéziratot Angliában, amely tartalmazza a Comma-t — ez volt a híres „British codex”, amelyről ő maga is gyanította, hogy a latinhoz igazították. 
• Ennek ellenére Erasmus beillesztette a Comma-t a harmadik kiadásába (1522), hogy elkerülje a további vádakat, de megtartotta kritikus megjegyzéseit az eredetiségéről.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

⚖️ Az inkvizíció és a 1527-es valladolidi konferencia

• Az inkvizíció 1527-ben vizsgálatot indított Erasmus ellen, többek között a Comma-val kapcsolatos nézetei miatt.
• A vádak szerint Erasmus:
• Megkérdőjelezte a Comma hitelességét.
• Védte a „korrupt” kéziratokat.
• Elutasította Jeromos tekintélyét.
• Arianizmust terjesztett.
• A teológusok véleménye megoszlott:
• Néhányan eretnekséggel vádolták.
• Mások védelmébe vették, mondván, hogy csak a kéziratok alapján dolgozott.
• Egyesek szerint a Comma nem volt kanonikus, de az egyház használata kanonizálta. 
• Erasmus végül nem lett elítélve, de a Comma körüli vita mélyen megosztotta a teológiai világot.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ] 

🧭 Érvtérkép – szereplők, álláspontok, módszerek

Szereplő	Álláspont	Módszer / Érvek	Megjegyzés
Erasmus	A Comma nem szerepel a görög kéziratokban, ezért nem hiteles.	Filológiai vizsgálat, kéziratok összevetése.	Később beillesztette a Comma-t, de fenntartotta kritikáját.
Edward Lee	A Comma hiteles, és hiánya veszélyes.	Jeromosnak tulajdonított előszó, teológiai aggodalom.	Félt az arianizmus visszatérésétől.
Jacobus Stunica	A görög kéziratok korruptak, a Vulgata az igazi.	Complutensian Polyglot, teológiai tekintély.	Valószínűleg latinból fordították vissza görögre a Comma-t.
Inkvizíció (1527)	Erasmus veszélyes lehet, ha tagadja a Comma-t.	Teológiai vizsgálat, egyházi tekintély.	Nem ítélték el, de megosztotta a teológusokat.
Santiago Cabrero	Erasmusnak joga lett volna kihagyni a Comma-t.	Kézirati hagyomány elsőbbsége.	Radikálisabb, filológia-párti álláspont.
Sancho Carranza de Miranda	A Comma nem kézirati, de az egyház használata kanonizálja.	Egyházi gyakorlat mint kanonizáló erő.	Közvetítő álláspont.
[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]

Erasmus érvei:

• A görög kéziratokban nem szerepel a CommaA görög egyházatyák sem idézik, még az arianizmus elleni vitákban sem
• A „brit kézirat”, amely alapján végül beillesztette, valószínűleg utólag készült
• A beillesztés egyházi nyomásra történt, nem tudományos meggyőződésből
• Megjegyzéseiben továbbra is fenntartotta a szövegkritikai kételyeket
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ] 

📜 A Comma Johanneum vitái – időrendi áttekintés

1. A középkori háttér
A Comma Johanneum (1Jn 5:7–8 trinitárius betoldása) a latin Vulgata egyik legfontosabb teológiai támaszpontja volt a Szentháromság tanához. Bár a görög kéziratok többségében nem szerepelt, a nyugati egyház évszázadokon át hivatkozott rá.
2. Erasmus első kiadásai (1516, 1519)
Erasmus első két Újszövetség-kiadásában nem szerepelt a Comma, mivel nem talált olyan görög kéziratot, amely tartalmazta volna.

Ez heves vitákat váltott ki:

• Edward Lee és Jacobus Stunica eretnekséggel vádolták, mondván, hogy ezzel az arianizmust támogatja.
• Erasmus válasza: ha valaki tud olyan görög kéziratról, amely tartalmazza a Comma-t, és bizonyítani tudja, hogy ő hozzáférhetett volna, akkor lehet őt hibáztatni. 

3. A „brit kézirat” megjelenése (1521)

• Egy angliai kéziratot mutattak be, amely tartalmazta a Comma-t — ez lett a híres „British codex”.
• A kézirat eredetisége kétséges: valószínűleg utólag készült, hogy megfeleljen a latin Vulgatának.
• Ez inkább kompromisszum volt, mint valódi kanonizálás. 

4. Erasmus harmadik kiadása (1522)

• Erasmus beillesztette a Comma-t a harmadik kiadásába, hogy elkerülje a további vádakat.
• Ugyanakkor kritikai megjegyzéseiben fenntartotta kételyeit az eredetiségről. 

5. Az inkvizíció vizsgálata (1527)

A vita nem csitult: az inkvizíció hivatalosan is vizsgálta Erasmus nézeteit és a Comma körüli álláspontját.
[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ] 

🧭 Vita térképe – szereplők, álláspontok, érvek

Szereplő	Álláspont	Érvek / Módszer	Megjegyzés
Erasmus	A Comma nem szerepel a görög kéziratokban, ezért nem hiteles.	Filológiai vizsgálat, kéziratok összevetése.	Később beillesztette a Comma-t, de fenntartotta kritikáját.
Edward Lee	A Comma hiteles, és hiánya veszélyes.	Jeromosnak tulajdonított előszó, teológiai aggodalom.	Félt az arianizmus visszatérésétől.
Jacobus Stunica	A görög kéziratok korruptak, a Vulgata az igazi.	Complutensian Polyglot, teológiai tekintély.	Valószínűleg latinból fordították vissza görögre a Comma-t.
Inkvizíció (1527)	Erasmus veszélyes lehet, ha tagadja a Comma-t.	Teológiai vizsgálat, egyházi tekintély.	Nem ítélték el, de megosztotta a teológusokat.
Santiago Cabrero	Erasmusnak joga lett volna kihagyni a Comma-t.	Kézirati hagyomány elsőbbsége.	Radikálisabb, filológia-párti álláspont.
Sancho Carranza de Miranda	A Comma nem kézirati, de az egyház használata kanonizálja.	Egyházi gyakorlat mint kanonizáló erő.	Közvetítő álláspont.
Ez a térkép segít látni, hogy a vita nemcsak szövegkritikai, hanem teológiai, egyházi és politikai síkon is zajlott. Erasmus nem tagadta a Szentháromságot, hanem a szöveg eredetiségét vizsgálta, ami akkoriban merész és veszélyes vállalkozás volt.

🕰️ Idővonal – A Comma Johanneum vitája

Év	Esemény	Megjegyzés
1516	Erasmus első Újszövetség-kiadása	A Comma hiányzik – a görög kéziratok nem igazolják, a filológiai elv érvényesül
1517	Edward Lee támadása	Jeromos előszavára hivatkozva eretnekséggel vádolja – a teológiai nyomás elkezdődik
1519	Erasmus második kiadása	A Comma továbbra is hiányzik – a kritika fokozódik, de a filológiai következetesség megmarad
1520	Jacobus Stunica fellépése	A Complutensian Polyglot és a Vulgata védelme – a latin hagyomány szembekerül a görög tanúsággal
1521	A „British codex” bemutatása	Egy kétes eredetű görög kézirat Angliából – kompromisszum vagy manipuláció?
1522	Erasmus harmadik kiadása	A Comma bekerül – de kritikai megjegyzéssel, a lelkiismeret és a nyomás közti feszültség jeleként
1527	Valladolidi konferencia	Inkvizíciós vizsgálat – a Comma nemcsak szöveg, hanem hatalmi szimbólum is lesz
Napjainkban	Modern szövegkritika és teológiai vita	A Comma hitelessége továbbra is vitatott – a kérdés: mi számít „szentnek”?
a Comma Johanneum nemcsak Erasmus korában, hanem évszázadokon át viták tárgya maradt, és a szövegkritika, a teológia és az egyházi tekintély metszéspontjában állt.

[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]

📜 Történelmi vonal: A Comma Johanneum vitái évszázadokon át

A Comma Johanneum (1Jn 5:7–8 trinitárius betoldása) a középkori latin Vulgata egyik legfontosabb teológiai támaszpontja volt a Szentháromság tanához. Erasmus 1516-os Újszövetség-kiadása azonban kihagyta ezt a szakaszt, mivel nem találta meg a görög kéziratokban. Ez heves vitákat váltott ki, különösen Edward Lee és Jacobus Stunica részéről, akik eretnekséggel vádolták.

Erasmus végül beillesztette a Comma-t a harmadik kiadásába (1522), miután egy kétes eredetű görög kéziratot mutattak be Angliából, amely tartalmazta a szakaszt — de fenntartotta kritikai megjegyzéseit. A vita nem csitult: az inkvizíció 1527-ben hivatalosan is vizsgálta Erasmus nézeteit, és a Comma körüli álláspontját.

A tanulmány szerint a Comma kérdése nemcsak szövegkritikai, hanem teológiai és egyházi hatalmi kérdés is volt. A vita megmutatta, hogy a szent szövegek értelmezése és kanonizálása nem pusztán filológiai, hanem spirituális és politikai döntés is lehet.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

🕊️ Záró gondolat a kitérőhöz – A Comma Johanneum mint történelmi tükör

A Comma Johanneum nem csupán egy vitatott szövegrész, hanem egy történelmi tükör, amelyben évszázadokon át visszatükröződött a keresztény világ viszonya a Szentíráshoz, a hagyományhoz és a tudományhoz. A szakasz körüli viták megmutatták, hogy a szöveg nem önmagában vitás, hanem azért, mert a hit, a nyelv és az egyházi tekintély metszéspontjában áll.

Erasmus korában a kérdés még az eretnekség gyanúját is felvetette, míg ma már tudományos konszenzus szerint a Comma késői betoldás, ugyanakkor teológiai jelentősége megmaradt. Ez a feszültség — a szövegkritika és a hitvallás között — nem gyengíti a keresztény hagyományt, hanem épp annak élő dialógusát mutatja.

 [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ]

A Comma története így nem lezárt fejezet, hanem egy nyitott ablak, amelyen keresztül beláthatunk a szent szövegek történeti alakulásába — és talán önmagunkba is.

Több mint ezer év telt el az első teológiai viták óta, és a Comma Johanneum körüli kérdések mégsem csitultak el. A szövegkritikai és teológiai táborok ma is eltérően értelmezik a szakasz hitelességét, szerepét és jelentőségét.

A vita nem pusztán történeti emlék, hanem élő kérdés: mit tekintünk ihletett szövegnek, és milyen szerepet játszik az egyházi hagyomány a kanonizálásban? A Comma nemcsak egy vers, hanem egy tükör, amelyben a hit, a tudomány és az emberi döntés egymásra vetül.

Ezért a szakasz zárásaként megállapíthatjuk: a Comma Johanneum nemcsak a múlt vitája, hanem a jelen kérdése is. És talán épp ez a feszültség az, ami újra és újra gondolkodásra hív.

🖋 Személyes reflexió – a szakadás szövete A kereszténység első nagy szakadása Niceában történt, majd a reformáció idején újabb törés következett, és napjainkra annyi felekezet létezik, ahányféle értelmezés. Minden egyes irányzat egy-egy szakadás, amelyet a Biblia mint varrótű már nem képes összevarrni — mert megváltozott az anyag: az emberi lélek, a szemlélet, a világ. Nem hagyja magát megvarrni.

---

 Most, hogy ezt a kitérőt lezártam, folytatom a tanulmányt

📖 Hierarchia vs. háromság – bibliai példák

Szöveghely	Kapcsolat	Hierarchia vagy egység?	Megjegyzés
János 14:28	„Az Atya nagyobb nálamnál”	Hierarchia	Jézus maga mondja, az Atya fölérendelt
Máté 28:19	„Atya, Fiú, Szentlélek nevében”	Egység (missziós formula)	A három név együtt szerepel, de nem definiálja a kapcsolatot
1Korinthus 15:28	„A Fiú aláveti magát az Atyának”	Hierarchia	Eszkatológiai kép, a Fiú visszaadja az uralmat
János 1:1	„Az Ige Istennél volt, és isten volt az Ige”	Egység és különállás feszültsége	A görög „pros ton theon” és „theos ēn ho logos” kettőssége
Apostolok Cselekedetei 5:3–4	Péter a Szentlélek megszólításakor Istennel azonosítja	Egység (implicit)	A Lélek személyes és isteni jellemzőket kap
		Hierarchia Nemcsak vizuálisan tiszta, hanem teológiailag is árnyalt: megmutatja, hogyan értelmezhető Filippi 2:6 hierarchikus módon, miközben kapcsolatot teremt János 1:1 és a logosz fogalma felé. Valamint; Luk 1:35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Ez a táblázat segít meglátni, hogy a háromság kérdése nem eldöntött, hanem megfigyelhető viszonyokat, megszólításokat, alávetést és egységet mutatnak.

[ⅩⅤ], [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ]

A háromság tana nem a Bibliában született, hanem a Biblia értelmezéséből. A szövegek nem dogmát tanítanak, hanem mozdulatokat mutatnak: hogyan viszonyul az Atya, a Fiú és a Lélek egymáshoz.

Az alábbi szakaszok azt mutatják, hogy a Biblia több helyen hierarchikus viszonyt ábrázol 

az Atya, Fiú és Szentlélek között — ami feszültséget okoz a klasszikus trinitárius dogmával

Ószövetség (héber iratok)

Példabeszédek 8:22–31 – A Bölcsesség megszemélyesítve: „az Úr szerzett engem…”
Zsoltárok 33:6 – „Az Úr szava által lett az ég…” → a „rúah” nem személyes entitás.
1Mózes 1:2 – „Isten Lelke lebegett…” → aktív erőként jelenik meg. 

[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ]

Újszövetség (görög iratok)

Máté 20:23 – „…azokat illeti, akiknek az én Atyám elkészítette.”
János 8:42 – „…az Istentől jöttem…”
János 14:28 – „…az Atya nagyobb nálam.”
ApCsel 1:8 – „…erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön…"
ApCsel 3:26 – „…Isten szolgáját…”
1Kor 15:28 – „…maga a Fiú is aláveti magát…”
Kol 1:15 – „…minden teremtmény elsőszülötte.”
Jel 3:14 – „…Isten teremtésének kezdete…”
Lk 1:35 - …. „A Szent Lélek száll ... Magasságosnak ereje ... születik …. hivatik, Isten Fiának.”

[ⅩⅤ], [ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ] 

📘 Lukács 1:35 mint kulcspont
Lukács 1:35 különösen alkalmas a hierarchikus értelmezés vizsgálatára, mert:
 • A „Magasságos” mint név Istenre utal, míg a „Szentlélek” az ő erejeként jelenik meg.
 • A „száll reád” és „árnyékoz meg” kifejezések dinamikus viszonyt mutatnak: az erő nem önálló, hanem küldött.
 • A születendő „szent” nem a Szentlélek gyermeke, hanem „Isten Fiának” hivatik — tehát az Atya és a Fiú viszonya közvetlen.
Ez a vers tehát nemcsak a háromság különálló szereplőit mutatja be, hanem azok viszonyát is: küldés, hatás, eredmény.

1-4. század: Az eredeti szöveg

Ebben az időszakban készültek az első Újszövetségi kéziratok másolatai és ezekben a leghitelesebb forrásokban az 1 János 5:7-es vers nem szerepel. A mondat, ami a Szentháromságra utal, teljesen hiányzik.

A Szöveg hiányzik az eredeti forrásokból:

• Vatikáni Kódex: A 4. századi görög kézirat.
• Sínai Kódex: Szintén a 4. századi görög kézirat.
• Peshitta: A 4. századi szír bibliafordítás.
Ez a hiány a Comma késői eredetét támasztja alá.
[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]

5-8. század: A jegyzet megjelenése A latin egyházi viták, különösen az ariánusok elleni érvek megerősítésére, a szöveg elkezdett feltűnni. Eleinte nem a főszövegben, hanem a kéziratok lapjának szélén, mint egy magyarázó jegyzet. A Szöveg megjelenik jegyzetként: Latin Vulgata (néhány másolata): A 5. századtól kezdődően egyes másolatok szélén jelenik meg, mint egy magyarázat.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

9-16. század: A szöveg beépül a Bibliába

A jegyzet fokozatosan bekerült a latin Vulgata főszövegébe, és onnan a protestáns reformáció idején készült bibliafordítások alapjává vált. 

• A Szöveg a bibliai szöveg részévé válik: 
• Későbbi Vulgata másolatok: A 9. századra már a szöveg szerves részévé válik. 
• Textus Receptus (1516): Az Erasmus által szerkesztett görög Újszövetségben, amely a reformáció idején a leggyakoribb forrás volt.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ] 

---

IV. fejezet;   jános 1:1 elemzése

📖 Bevezető János 1:1 nyelvi és teológiai elemzés

A János evangéliuma első verse — „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige” — sokak szerint a háromság tantételének egyik legfontosabb nyelvi alapja. A vers utolsó mondata különösen hangsúlyos: „καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος” (és Isten volt az Ige). A hagyományos trinitárius értelmezés szerint ez a kijelentés az Ige (azaz Jézus) teljes isteni természetét fejezi ki, az Atyával való lényegi azonosságot.
[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

Ugyanakkor a nyelvészek és szövegkritikusok rámutatnak, hogy a görög mondatszerkezet — különösen a határozott névelő hiánya a „Θεός” szó előtt — többféle értelmezést is lehetővé tesz. Egyes fordítások szerint a vers nem azonosítja az Igét az Atyával, hanem inkább isteni minőséget tulajdonít neki („az Ige isteni volt” vagy „az Ige egy isten volt”).

Ez az értelmezés nem tagadja Jézus különleges természetét, de nem feltétlenül támasztja alá a háromság dogmáját.

János 1:1 – szavankénti elemzés ikonokkal.

Érdemes itt egy rövid nyelvi kitérőt tenni, mert a János 1,1-ben szereplő „theos” szó névelő nélküli (anarthrous) alakja sok értelmezési lehetőséget nyit meg. Daniel B. Wallace, a görög nyelvtan egyik elismert kutatója szerint az ilyen szerkezetek — amikor az alany névelő nélkül, a létige előtt áll — gyakran minőségi jelentést hordoznak.

Ez azt jelenti, hogy a mondat nem azt állítja, hogy „az Ige volt az Isten” (mint egy személyazonosság), hanem inkább azt, hogy „az Ige isteni természetű volt”. Wallace így fogalmaz: „Az igei állítmány névelő nélküli alakja kiemeli az esszenciát vagy minőséget: ‘Ami Isten volt, az volt az Ige is.’”

Ez a megfogalmazás segít elkerülni a sabelliánus félreértést (mintha az Ige és az Atya ugyanaz a személy lenne), és inkább egy hierarchikus, de egylényegű viszonyt enged sejtetni. 

Nem dogmatikai bizonyítás ez, hanem nyelvi érzékenység — de épp ezért fontos.

[ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ], [ⅬⅤ]

Az alábbi táblázat szavanként vizsgálja a görög szöveget, és bemutatja a lehetséges nyelvi és teológiai értelmezéseket — segítve az olvasót abban, hogy maga is mérlegelhesse, mit mond valójában a szöveg, és mit olvasunk bele hagyomány vagy hit alapján.

 Görög szöveg (Nestle-Aland 28)
Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος.

Görög szó	Jelentés	Szófaj	Névszóhoz tartozik névelő?
Ἐν	„-ban/-ben” (elöljáró)	elöljáró	Időbeli viszonyra utal
ἀρχῇ	„kezdetben” (datívusz)	főnév	❌ nincs névelő, a világ kezdete, eredete
ἦν	„volt” (imperfectum)	ige	Folyamatos, létező állapot
ὁ	„a” (határozott névelő, nom.)	névelő	✅ névelő: ὁ λόγος (nem forditjuk külön)
λόγος	„ige, szó, kijelentés”	főnév	✅ névelő: ὁ (jelentése széles (itt isteni személyre utal)
καὶ	„és”	kötőszó	—
ὁ	„a” (határozott névelő, nom.)	névelő	✅ névelő: ὁ λόγος
λόγος	„ige, szó”	főnév	✅ névelő: ὁ
ἦν	„volt”	ige	—
πρὸς	„valaki felé, mellett”	elöljáró	📜 Személyes viszonyt fejez ki
τὸν	„a” (határozott névelő, acc.)	névelő	✅ névelő: τὸν θεόν
θεόν	„Isten” (tárgyeset)	főnév	✅ 📜 névelő: τὸν a görög theosz szó tárgyesete
καὶ	„és”	kötőszó	—
θεὸς	🔺„Isten” (alanyeset, névelő nélkül)	F.n. m.n.	❌ nincs névelő, nyelvtani alternativa lehetősége
ἦν	„volt”	ige	—
ὁ	„a” (határozott névelő, nom.)	névelő	✅ névelő: ὁ λόγος
λόγος	„ige, szó”	főnév	✅ névelő: ὁ

🖋 A görög szöveg (Nestle-Aland 28) szavankénti elemzése megmutatja, hogy a „θεὸς” névelő nélküli alakja nyelvtani alternatívát nyit: nem azonosítás, hanem minőségi jellemzés.
 [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

🔍 Fordítási lehetőségek ikonokkal jelölve

 🔺 Trinitárius értelmezés

• „és az Ige Isten volt” → lényegi azonosság
  Ez az értelmezés a klasszikus háromság-tan alapja, A niceai zsinat döntése ahol az Ige (Logosz) teljesen azonos az Istennel.

🔹 Nyelvi alternatíva / Nontrinitárius értelmezés

•  „és az Ige isteni volt” → minőségi jellemző, nem személyazonosság Ez az értelmezés nem csak a névelő hiányára épít, és inkább az Ige isteni természetét hangsúlyozza, nem az Atyával való azonosságát. 

A „Logosz” megjelenései Jánus evangéliumában

🔹 1. János 1:1–3 – A logosz örökkévaló, teremtő

„Kezdetben volt az Ige (ὁ λόγος), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”

    • ὁ λόγος: határozott névelővel → konkrét, személyes kijelentés.

    • praeegzisztencia: az Ige már „kezdetben” létezett.

    • teremtő szerep: „minden általa lett” (Jn 1:3).

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ]

🔹 Jn 1:14 – Az Ige testté lett

„És az Ige testté lett, és lakozott közöttünk…”

• A logosz itt inkarnálódik: nem elvont fogalom, hanem valóságos emberré válik.

• A „lakozott” szó (ἐσκήνωσεν) utal a sátorozásra, azaz Isten jelenlétére az emberi világban.

🔹 Jn 1:17–18 – A logosz kijelenti az Atyát

„A Fiú, aki az Atya kebelén van, ő jelentette ki őt.”

• Bár itt a „logosz” szó már nem szerepel, a funkciója – kijelentés, közvetítés – tovább él.

• A logosz tehát nem csupán beszéd, hanem személyes kinyilatkoztatás.

🧠 Összevetés az Ószövetséggel és vallástörténeti háttérrel

• A lexikon szerint, János logosz-fogalma: nem azonos a görög filozófia (Hérakleitosz, sztoikusok) logoszával, amely inkább kozmikus értelem vagy rendező elv.
• nem azonos Alexandriai Philón logoszával sem, aki közvetítő lényként értelmezte.
• szoros kapcsolatban áll az Ószövetség „dábar” (ige) fogalmával, amely Isten teremtő és kijelentő szava. 

Rövid kivonat – TDNT és NIDNTT alapján TDNT – Theological Dictionary of the New Testament A λόγος szó jelentése a klasszikus görögben: „szó”, „beszéd”, „értelem”, „rendező elv”. A filozófiai hagyományban (Hérakleitosz, sztoikusok): a világot átható, racionális struktúra. Philónnál: a logosz közvetítő lény Isten és a világ között — nem azonos Istennel, de nem is pusztán teremtmény. János evangéliumában: a logosz nem elvont elv, hanem személyes, isteni entitás, aki: már a kezdetben létezett (praeegzisztencia), aktívan részt vett a teremtésben, testté lett (inkarnáció), kijelentette Istent. A ὁ λόγος határozott névelővel szerepel, ami személyességet és konkrétságot jelez. NIDNTT – New International Dictionary of New Testament Theology A logosz fogalma szorosan kapcsolódik az Ószövetség dābār (ige) fogalmához: Isten cselekvő, kijelentő szava. Jánosnál ez a szó személlyé válik: nemcsak közvetít, hanem maga is isteni. A logosz tehát nem azonos sem a görög filozófiával, sem Philónnal — hanem egy új nyelvi és teológiai konstrukció, amely az inkarnációban teljesedik ki.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ], [ⅩⅬ]

• nem azonos Alexandriai Philón logoszával sem, aki közvetítő lényként értelmezte.
• szoros kapcsolatban áll az Ószövetség „dábar” (ige) fogalmával, amely Isten teremtő és kijelentő szava. 

📘 A bibliai szöveghelyek (Jn 14:28, Mt 28:19, 1Kor 15:28, Jn 1:1, ApCsel 5:3–4) az Atya, Fiú és Szentlélek viszonyát nem dogmaként, hanem dinamikus kapcsolatként mutatják — hol hierarchikusan, hol egységben.

Nyelvtani ábrán bemutatva a kapcsolat

(wayyōmer) – „És mondta” → ez szerepel az 1Mózes 1:3-ban אָמַר (āmar) – „mondani” → az ige szótári alakja דָּבָר (dābār) – „szó, ügy, kijelentés” → a főnévi forma, gyakran prófétai kontextusban Az ábrán lefelé mutató nyilak kötik össze őket, mintha egy nyelvi és teológiai gyökérzetet látnánk: felül a teremtő szó, középen a beszéd aktusa, alul a szó mint kijelentés és esemény. Ez segít érzékeltetni, hogy bár a dābār szó nem szerepel közvetlenül az 1Mózes 1:3-ban, mégis teológiailag jelen van: az isteni beszéd nemcsak hang, hanem valóságot létrehozó tett — és ez az, amit János evangéliuma a logosz személyesítésével továbbvisz.

[ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ]

• Jánosnál a logosz nem elvont fogalom, hanem személyes entitás, aki:

A héber dābār és a görög logosz nem csupán nyelvi egységek, hanem teológiai kapuk: az egyik a prófétai szó erejét hordozza, a másik az isteni jelenlétet testesíti meg. E két fogalom találkozása János evangéliumában nemcsak értelmezés, hanem kinyilatkoztatás.” isten volt, Istennél volt, testté lett, és kijelentette Istent. Ez a négyes funkció egyedülálló a bibliai szövegekben.

 [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ] 

Fordítási lehetőségek:

    • Trinitárius: „és az Ige Isten volt” → lényegi azonosság

    • Nontrinitárius: „és az Ige isteni volt” → minőségi jellemző, nem személyazonosság

🧠 A görög névelő szerepe és magyar nyelvtani párhuzama

A görög nyelvben a határozott névelő (ὁ Θεός – „az Isten”) nem csupán azonosít, hanem grammatikai és szemantikai súlyt is ad a szóhoz. Ha a „Theosz” szó előtt szerepel a névelő, akkor a szó főnévként viselkedik, és konkrét, azonosítható személyre utal — például az Atyára. Ez a forma megfeleltethető a magyar „Isten” szó főnevesített, tulajdonnévként használt alakjának.

Ezzel szemben, ha a görög szövegben nincs határozott névelő („Θεὸς ἦν ὁ Λόγος”), akkor a „Theosz” inkább minősítő jelzőként működik — azaz nem azonosít, hanem tulajdonságot fejez ki. Ez a használat közelebb áll a magyar „isteni” melléknévhez, amely nem nevet, hanem jelleget jelöl.

🖋 A magyar nyelvben a főnevesítés gyakran nagy kezdőbetűvel történik („Isten”), míg a melléknévi forma kisbetűs („isteni”). Ez a különbség a görögben a névelő jelenlétével vagy hiányával valósul meg

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ], [ⅩⅬ]

 📌 Összefoglalva:

• ὁ Θεός → „az Isten” → főnév → magyarul: Isten (névhelyettesítő)
• Θεός → „isteni” → melléknévi jelleg → magyarul: isteni (tulajdonság)
  Ez a különbség a görögben a névelő jelenlétével vagy hiányával valósul meg.
  Ez a különbség a görögben a névelő jelenlétével vagy hiányával valósul meg.
   [ⅩⅤ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ]

A vers fordításának nyelvi és teológiai vitája

	Ez az ábra nemcsak nyelvtani, hanem teológiai térkép is. A „θεὸς” névelő nélküli használata nem azonosítást, hanem minőséget jelez — az Ige nem „az Isten”, hanem isteni. A magyar nyelvben ez a különbség nem jelenik meg automatikusan, ezért a fordítás mindig értelmezés is.
A vers legfontosabb vitatott része a harmadik mondat: „καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος” (kai Theosz én ho Logos). A probléma abból adódik, hogy a „Θεός” (Theosz - Isten) szó előtt nincs határozott névelő.

A görög nyelvben a névelő hiánya egy főnév előtt (ilyen esetekben) gyakran annak minőségére, tulajdonságára utal, nem pedig a személyes identitására. A fordításoknak itt két fő útja van:

    1. Trinitárius fordítások: A hagyományos keresztény nézet, amely szerint az Íge (Jézus) maga Isten, ugyanazzal a lényegi természettel. Ebben az esetben a fordítás „és az Ige Isten volt”, vagy „és Isten volt az Ige”. Ez a fordítás tükrözi a hagyományos teológiai hitet, mely szerint a Fiú teljes mértékben isteni.

    2. Nontrinitárius fordítások: Ezek a fordítások a névelő hiányát egyfajta „minőségi” jelzőként értelmezik, amely azt sugallja, hogy az Íge isteni természetű, de nem maga az Atya. Itt a fordítások gyakran „és az Ige isteni volt” vagy „és az Ige egy isten volt” hangzanak. Ezzel elkerülik a teljes, lényegi azonosságot, és a Szentháromság tagadását támogatják.
ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ] 

Nyelvészek és szakemberek, akik a "Jézust Istennek" fordítást támogatják

A legtöbb görög nyelvre szakosodott nyelvész és bibliai szakértő a hagyományos, trinitárius fordítást támogatja. A legismertebbek:

• A. T. Robertson: A neves görög nyelvész, a "A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research" című művében azt írja, hogy a "Theosz" (Isten) szó névelő nélküli használata itt nem azt jelenti, hogy az Íge kisebb rendű isten, hanem éppen azt, hogy ő is osztozik Isten lényegében és minőségében.
• Bruce Metzger: A 20. század egyik legfontosabb bibliai szövegkritikusa. Ő is egyértelműen a hagyományos fordítást támogatja, a görög nyelvi szabályok és az egész Újszövetség kontextusa alapján.
• F. F. Bruce: Neves brit bibliai tudós, aki szintén arra a következtetésre jutott, hogy a szöveg nem enged teret a nontrinitárius értelmezésnek, és egyértelműen Isten lényegi voltára utal.
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ] 

A fenti nyelvészek és a legtöbb modern Biblia-fordítás a kontextus és a nyelvtan alapján is azt a következtetést vonja le, hogy a vers célja az volt, hogy a görög olvasó számára világos legyen: az Íge azonos lényegű az Atyával. A névelő kihagyása megakadályozza azt a félreértést, mintha az Íge és az Atya két külön isten lenne.

A háromság tanát megkérdőjelező nyelvészek.

A görög nyelvben a névelő (ho, a, az) hiánya egy predikatív főnév előtt (mint itt a Theosz) gyakran a főnév minőségére utal, nem pedig a személyére. A hagyományos fordítás („és az Ige Isten volt”) lényegi azonosságot sugall, míg a nontrinitárius fordítás a minőséget hangsúlyozza.

Ezt a nézetet támogató nyelvész, fordító és kiadvány: 

• Julius R. Mantey és H. E. Dana: A két görög nyelvész a "A Manual Grammar of the Greek New Testament" című művében azt írja, hogy a névelő hiánya azt jelzi, hogy az Íge „isteni természetű”, de nem maga a személyes Isten (az Atya). Ez az értelmezés nem azt állítja, hogy az Íge nem isteni, hanem azt, hogy nem azonos a mindenható Istennel.
• J. D. G. Dunn: A neves teológus és biblikus professzor a "Christology in the Making" című könyvében amellett érvel, hogy a János evangéliumában a „Theosz” névelő nélküli használata nem a teljes és lényegi azonosságot jelöli az Atyával, hanem egy különálló, de isteni lényre utal.
• A. T. Robertson: Habár Robertson a hagyományos fordítás mellett foglalt állást, a nyelvészeti megfigyeléseit a nontrinitáriusok is felhasználják. Ő is megerősíti, hogy a görög „καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος” mondatban a szórend és a névelő hiánya a görögben azt jelenti, hogy az Ige isteni minőségű, de nem azt, hogy ő maga az Atya. A nontrinitáriusok ezt a megjegyzést használják annak alátámasztására, hogy a vers nem azonosítja az Igét az Atyával, hanem egy alárendelt isteni lénynek mutatja be. 
  [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ], [ⅩⅬ], [ⅩⅬⅠ], [ⅬⅤ]           

János 1:1 Fordítás; Trinitárius vs. Nontrinitárius (táblázatban)

Nyelvész / Teológus	Fordítási elv	Véleménye az „Isten volt az Ige” fordításról	Kapcsolódó érvelés
Trinitárius Álláspont	A görög nyelvtan szabályai szerint a névelő hiánya az „Isten” szó előtt itt a minőségi azonosítást szolgálja, nem pedig a személy azonosságát.	Támogatja a hagyományos fordításokat: „...és az Ige Isten volt.” Ez a fordítás tükrözi, hogy az Ige (Jézus) osztozik az Atya isteni természetében.	* Bruce Metzger: Azt állítja, hogy a görög szórend és a névelő hiánya azt jelenti, hogy az Íge lényegében Isten, de nem az Atya mint személy. * A. T. Robertson: Híres görög nyelvész, aki szerint a vers azt jelenti, hogy az Íge „ugyanabból az isteni lényegből való”, mint az Atya. * F. F. Bruce: Neves brit bibliai tudós, aki szintén arra a következtetésre jutott, hogy a szöveg nem enged teret a nontrinitárius értelmezésnek, és egyértelműen Isten lényegi voltára utal.
---	---	---	---
Nontrinitárius Álláspont	A görög nyelvtan szerint a névelő hiánya azt jelzi, hogy a főnév határozatlan, vagy minőségi jelzőként szerepel. Az Íge így nem a mindenható Isten, hanem „egy isten” vagy „isteni”.	Elutasítja a hagyományos fordítást. Helyette a következő fordításokat részesíti előnyben: „...és az Ige egy isten volt.” vagy „...és az Ige isteni volt.”	* J. D. G. Dunn: Elismeri, hogy a vers szerint Jézus isteni, de amellett érvel, hogy a „isteni” jelző nem jelenti a teljes lényegi azonosulást az Atyával. * Jehova Tanúi (Új Világ Fordítás): A névelő hiányát arra használják, hogy az Igét egy alárendelt, teremtett isteni lénynek mutassák be, aki különbözik a mindenható Istentől. * Julius R. Mantey és H. E. Dana: Két görög nyelvész, akik szerint a görögben a névelő hiánya azt jelzi, hogy az Íge „isteni természetű”, de nem maga az Atya.

【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】 【ⅬⅤ】【ⅩⅬⅠ】

Árnyalt nyelvészeti értelmezések

📘 Predikatív főnév: nyelvtani szerep és értelmezési lehetőségek

A János 1:1-ben szereplő „καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος” (és Isten volt az Ige) mondatban a „Theosz” névelő nélküli használata nyelvtanilag predikatív főnévként jelenik meg. Ez a szerkezet a görögben különleges jelentéssel bír, és a nyelvészek között is vitát váltott ki.

Carl W. Conrad klasszika-filológus szerint a névelő nélküli predikatív főnév nem automatikusan határozatlan vagy minőségi, hanem kontextusfüggő. A szórend, a mondat szerkezete és a szövegkörnyezet együtt határozzák meg, hogy a főnév személyes azonosságot vagy minőséget jelöl-e. Conrad szerint tehát a nyelvtani forma önmagában nem dönt el teológiai kérdéseket, de segíthet az értelmezés árnyalásában.

Philip B. Harner 1973-as tanulmánya („Qualitative Anarthrous Predicate Nouns”) szintén a minőségi értelmezés mellett érvel. Harner szerint a „Theosz” itt qualitatív jelzőként szerepel: az Íge „isteni természetű”, de nem azonos az Atyával mint személy. Fontos, hogy Harner trinitárius háttérrel dolgozik, tehát nem tagadja a Szentháromság tanát, hanem nyelvészeti finomságokat emel ki.

Ezek az árnyalt álláspontok nem illenek bele teljesen sem a trinitárius, sem a nontrinitárius táborba, hanem hidat képeznek a két megközelítés között. 

A tanulmány célja nem az egyes nézetek képviselete, hanem a teológiai és nyelvi érvek feltárása. 

A háromság kérdése nem lezárt dogma, hanem élő párbeszéd — amelyben a különböző hangok segítenek mélyebben megérteni a szövegek rétegeit és az emberi vágyak mögöttes szerkezetét.

A Jehova Tanúi által készített Új Világ fordítás egyértelműen a nontrinitárius álláspontot képviseli. A János 1:1 harmadik mondata így szerepel benne: „és az Ige egy isten volt”. Ezzel a fordítással a „Isten” szó elé egy határozatlan névelőt (egy) illesztenek, jelezve, hogy az Ige egy alacsonyabb rendű isten, aki különbözik a mindenható Istentől.

• Érvelés: A fordítási bizottság szerint ez a fordítás illeszkedik a János evangéliumának és az egész Bibliának a kontextusába, ahol az Atya van a legmagasabb pozícióban, és Jézus, a Fiú az ő teremtménye vagy közvetítője. 

🧩 Záró gondolat

A háromság kérdése nem lezárt tan, hanem nyitott szöveg — egy kaland, amelyben a hit nem dogmákban, hanem olvasatokban formálódik. A Ján 1:1 nem csak szöveg, hanem tükör: megmutatja, hogyan írja át a szöveg az értelmezőt, és az értelmező a szöveget. Talán épp ez a keresés visz közelebb —  a helyesen feltett kérdések, helyes választ eredményeznek, mig a helytelenül feltett hibás kérdések, hibás, helytelen válaszokhoz vezetnek.  

A teológiai érv

A háromságot elvető nézetek nem egyetlen felekezethez kötődnek. Bár a Jehova Tanúi tanítása különösen ismert és nyelvileg releváns — különösen János 1:1 fordítása kapcsán —, más irányzatok is képviselnek hasonló álláspontot, eltérő teológiai és történeti háttérrel. Az alábbi rövid áttekintés segít elhelyezni ezeket a nézeteket a tágabb térképen, anélkül hogy bármelyik irányzattal azonosulnánk.

Felekezet / Irányzat	Háromsághoz való viszony	Megjegyzés
Unitáriusok	Elutasítják a háromságot	A Fiút nem tekintik Istennek
Oneness Pentecostalism	Modalista nézet	Egy Isten, három megnyilvánulás
Keresztény tudósok (pl. Anthony Buzzard)	Scripturális monoteizmus	Jézust Isten küldöttének tekintik
Jehova Tanúi	Egy Isten, Jézus alárendelt	János 1:1 fordítása kulcsfontosságú

【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】

---

V. fejezet;   Isten, Fiú, szentlélek

📜 A háromság tagjainak elkülönített tulajdonságai – bibliai szövegtestek alapján

🔹 Isten (Atya) – Kezdet nélküli, küldő, láthatatlan

• Örökkévaló: „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, te öröktől fogva mindörökké Isten vagy.” (Zsoltárok 90:2)
• Kezdet nélküli: „Örökkévaló Isten vagy te, aki öröktől fogva lakozol.” (Ézs 57:15) 
• Láthatatlan: „Istent soha senki nem látta.” (János 1:18) 
• Küldő: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...” (János 3:16)
• A Magasságos: „A Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged.” (Lukács 1:35) 

• „Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül való Istennek pedig legyen tisztelet és dicsőség örökkön-örökké! Ámen.” (1tim 1:17)

A Szentírás tanúsága szerint Isten nem a teremtett világ része, hanem annak örökkévaló Alkotója, aki az időn és téren kívül létezik. Míg minden, amit látunk — a hegyek, a tengerek, az emberi történelem — egy adott pillanatban kezdődött, Isten létezése nem ilyen időbeli kategóriákhoz kötött. Ő nem „kezdődött el”, hanem öröktől fogva van.

Ez a gondolat különösen fontos a háromságtan szempontjából is. Mivel Isten öröktől fogva létezik, az írások belső logikája szerint az idő felett áll, nem hat rá. Minden másra viszont hat az idő.

🔹 Fiú (Jézus) – Testet öltött, kezdettel bíró, küldott, engedelmes

• Kezdettel bíró: „Ma nemzettelek téged.” (Zsoltárok 2:7)
• Testet öltött: „Az Ige testté lett, és lakozott közöttünk.” (János 1:14) 
• Engedelmes: „Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” (János 6:38) 
• Látható: „Aki engem látott, látta az Atyát.” (János 14:9) 

📜 Az Ige és a kezdet – teológiai és nyelvi feszültségek

A „kezdet” szó körüli értelmezési különbségek (görög: arkhé, héber: re’shith, qanah) évszázadok óta viták tárgyát képezik.
A kérdés: az Ige öröktől fogva létezik-e, vagy egy adott pillanatban teremtetett?

🔸 Nontrinitárius értelmezés – az Ige mint teremtett lény

    • Jelenések 3:14 „Az Ámen... az Isten teremtésének kezdete...”

→ Az arkhé itt „első elemként” értelmezhető: Jézus mint az első teremtmény. 

    • Példabeszédek 8:22 „Az Úr... kezdetéül szerzett engem...”

→ A qanah szó „megalkotást” is jelenthet: az Ige időben keletkezett. 

Ezek a versek az Igét nem öröktől fogva létezőként, hanem Isten által létrehozott lényként mutatják be【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】.

🔸 Trinitárius értelmezés – az Ige mint örök jelenlét

    • János 1:1 „Kezdetben volt az Ige...”

→ A „volt” (ēn) igeidő múltbeli folyamatos létet jelöl: az Ige már létezett a teremtés előtt. 

    • Kolossé 1:15–17 „...minden teremtmény elsőszülötte...”

→ A prototokosz nem időbeli keletkezést, hanem uralmi rangot jelöl. 

Ez az értelmezés az Igét nem teremtményként, hanem az isteni jelenlét hordozójaként mutatja be
【ⅩⅤ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】【ⅩⅩⅩⅧ】.

📜 A Fiú mint küldött és szolga

A Szentírás több helyen is utal arra, hogy Jézus nem önállóan cselekszik, hanem az Atya akaratát követi:

    • János 5:19 – „...csak amit lát, hogy az Atya tesz…” 

    • János 8:28 – „…amint az Atya tanított engem, úgy szólok.” 

    • János 17:3 – „…az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél…” 

    • Márk 13:32 – „…csak az Atya.” 

Ezek a versek a Fiú alárendelt, engedelmes szerepét mutatják – nem független hatalomként, hanem az Atya akaratának megvalósítójaként
【ⅩⅤ】【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】.

📜 A Fiú mint a teremtett rend része

    • 1Korinthus 11:3 – „Krisztus feje pedig az Isten.” 

    • Kolossé 1:15 – „…elsőszülött…” 

    • Zsidók 3:2–4 – „…aki pedig mindent készített, az Isten.” 

    • 1Korinthus 15:24–28 – „…maga a Fiú is aláveti magát…” 

Ezek a versek a Fiú szerepét nem csökkentik, hanem a viszonyt hangsúlyozzák: ő az Atya akaratából létezik, és annak végrehajtójaként működik
【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】.

🔍 Reflexió – A szöveghez való hűség mint teológiai alázat

A háromság kérdésében nem cél a felekezeti állásfoglalás, hanem a bibliai szöveg belső logikájának követése. Az Ige alakja nem dogmatikai definíció, hanem szövegszerű viszony: küldött, engedelmes, és az Atya mozdulatainak képmása. Ez a hierarchia nem uralom, hanem szeretetből fakadó engedelmesség.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

 🕊 A Szentlélek szerepének vizsgálata – három szintű megközelítés

A Szentlélek személye és működése a háromságtan egyik legösszetettebb és legérzékenyebb területe. A Biblia szövegei, az egyházi hagyományok és a nyelvi finomságok mind más-más réteget tárnak fel. Ezért három szinten közelítem meg a kérdést: bibliai, felekezeti és nyelvi–teológiai szempontból.

A történeti háttér külön figyelmet érdemel: i.sz. 381-ben, a konstantinápolyi zsinaton fogadták el hivatalosan a Szentlelket mint a Szentháromság harmadik személyét. Ez a zsinat egészítette ki a Niceai hitvallást, és megerősítette, hogy a Szentlélek „az Atyától származik” (a „Filioque” későbbi vitája nélkül), és az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és dicsőítendő. A döntés nemcsak teológiai, hanem egyházi tekintélyt is érintő mérföldkő volt.
[ⅩⅧ], [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

A Szentlélek bibliai szerepe bővíthető: a Lélek nemcsak erő vagy hatás, hanem aktív, cselekvő jelenlét, aki tanít, vigasztal, közvetít, megszentel, és életet ad — mindezt konkrét szöveghelyek alapján.

🔹 Szentlélek – Erő, cselekvő, közvetítő

• Erőként jelenik meg: „...a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged.” (Lukács 1:35) 
• Cselekvő: „A Lélek az, aki megelevenít...” (János 6:63) 
• Közvetítő: „...az Igazság Lelke, akit a világ nem kaphat meg...” (János 14:17) 
• Tanító, emlékeztető: „A Vigasztaló... megtanít titeket mindenre.” (János 14:26) 

🕊A Szentlélek tulajdonságai és működése – bibliai szöveghelyek alapján

Szerep / Tulajdonság	Szöveghely	Megjegyzés
Teremtésben jelen van	1Móz 1:2 – „Isten Lelke lebegett...”	A Lélek már a kezdetekkor ott van, életet hoz a káoszba
Tanító, emlékeztető	János 14:26	„...megtanít titeket mindenre...” – nem önálló tanító, hanem közvetítő
Vigasztaló, pártfogó	János 14:16	„...más Vigasztalót ad nektek...” – a paraklētos küldöttként működik
Megszentelő	Róma 15:16	„...a Szentlélek által megszentelt...” – a Lélek nemcsak jelen van, hanem átalakít
Életadó erő	János 6:63	„A Lélek az, aki megelevenít...” – nem információ, hanem életforrás
Közvetítő, imádkozó	Róma 8:26	„...maga a Lélek esedezik...” – a Lélek nemcsak tanít, hanem közbenjár
Irányító, kiválasztó	ApCsel 13:2	„...válasszátok ki nekem Barnabást és Sault...” – aktív döntéshozó
Ajándékokat osztó	1Kor 12:4–11	„...egy és ugyanaz a Lélek osztja szét...” – nem passzív jelenlét, hanem aktív elosztó
Isten temploma bennünk	1Kor 6:19	„...a bennetek lévő Szentlélek temploma vagytok...” – nem külső, hanem belső jelenlét

Bibliai tanítás a szentlélekről
– elsődleges forrás

A Biblia rendszerként mutatja be a Szentlélek személyét, hanem történeteken, kijelentéseken és működésformákon keresztül. A Szentlélek hol megszólal, hol vezet, hol vigasztal — de vajon mindez személyességet jelent, vagy inkább hatást, jelenlétet?

Kontextus / Szövegrész	Nyelvi árnyalat	Teológiai következtetés
János 14–16 – „Pártfogó”	Segítő (paraklētos)	Személyiség nem önállóan, hanem küldöttként működik
ApCsel – Küldött, megszólít	Irányít, kiválaszt	Személyesség ontológiai vagy funkcionális?
Róma 8, 1Kor 2 – „Pneuma”	Pneuma, vizsgál	Személyesség nem ez, hanem emlékeztető működés
A Lélek működése személyesnek tűnik, de a személyesség definíciója nem egyértelmű. [ⅩⅩ], [ⅩⅩⅢ], [ⅩⅩⅥ]

🖋 A bibliai szövegek tehát ambivalensek: a Lélek működése személyesnek tűnik, de a személyesség definíciója nem egyértelmű

Felekezeti tanítások – összevetés

A keresztény egyházak különböző módon értelmezik a Szentlélek személyét. A trinitárius hagyomány szerint a Lélek az isteni Szentháromság harmadik személye, míg a 

nontrinitárius irányzatok inkább Isten hatásaként, erejeként, jelenléteként tekintenek rá.

• Katolikus és ortodox tanítás: A Lélek egyenlő az Atyával és a Fiúval, öröktől fogva létező isteni személy. A „filioque” vita itt válik hangsúlyossá: vajon a Lélek csak az Atyától származik, vagy a Fiútól is? Ez a kérdés nemcsak teológiai, hanem nyelvi és filozófiai mélységeket is érint.
  【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】

• Protestáns irányzatok: Többségük elfogadja a trinitárius tanítást, de a Lélek szerepét gyakran a belső vezetés, ihletés és megszentelés felől közelítik meg.
  【ⅩⅩⅥ】
  
  
• Nontrinitárius nézetek: A Lélek nem személy, hanem Isten hatása, amely működik, de nem önálló entitás. Ebben a megközelítésben a Lélek nem „ki”, hanem „mi” — nem személy, hanem jelenlét.
  【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】

📜 Kulcshelyek – A Lélek működése három szakaszban

✨ Prológus – A Lélek küldése nem tér vissza üresen

Az Ézsaiás 55:11 vers, amely így szól: "Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem."

…nem közvetlenül a Lélekre utal, hanem az Isten szavának hatékonyságára. Ugyanakkor a héber gondolkodásban az „ige” (דָּבָר – dābār) és a Lélek (רוּחַ – rûaḥ) gyakran egymásba fonódó fogalmak:
az Isten szava élő, cselekvő, Lélek által ható.

📖 Ézsaiás 55:11

„Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok…”

    • Kontextus: A fogság utáni reménység, Isten szavának hatékonysága. 

    • Teológiai réteg: A Lélek és az Ige mint küldött, beteljesítő erő. 

    • Metafora: Küldetés – a Lélek mint célhoz érő mozgás.
   【ⅩⅢ】

✨ 2. A Lélek mint vizsgáló jelenlét

📖 1Korinthus 2:10

„A Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.”

    • Kontextus: Pál teológiai reflexiója az isteni bölcsességről. 

    • Teológiai réteg: A Lélek nemcsak jelen van, hanem vizsgál, alakít, beteljesít. 

    • Metafora: Mélység – a Lélek mint kutató és feltáró erő.
   【ⅩⅩⅠ】 

🧱 3. A Lélek mint belső újjáteremtő

📖 Ezékiel 36:26–27

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek…”

    • Kontextus: A babiloni fogság utáni helyreállítás ígérete. 

    • Teológiai réteg: A Lélek itt nem külső erő, hanem belső átalakító jelenlét. 

    • Metafora: Szívcsere – a Lélek mint belső újjáteremtő.
   【ⅩⅤ】 

🌾 4. A Lélek mint kiáradó ajándék

📖 Joel 2:28–29

„Kitöltöm Lelkemet minden emberre…”

    • Kontextus: Eszkatologikus ígéret, amely túlmutat Izrael határain. 

    • Teológiai réteg: A Lélek nem kiváltság, hanem közösségi ajándék. 

    • Metafora: Kiáradás – mint eső, amely mindenre hullik.
   【ⅩⅧ】 

🍇 5. A Lélek mint gyümölcsöző jelenlét

📖 Galata 5:22–23

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség…”

    • Kontextus: Pál etikai tanítása a Lélek és test ellentétéről. 

    • Teológiai réteg: A Lélek nemcsak tanít, hanem formál – jellemet épít. 

    • Metafora: Gyümölcs – a Lélek mint belső növekedés forrása.
   【ⅩⅩ】 

🖋 A mérlegelés ritmusa A cél itt nem az elutasítás, hanem a mérlegelés: minden tanítást a Biblia fényében vizsgálom, és azt keresem, hogy a szöveg mit enged meg, és mit nem.

Ez a gondolat nemcsak módszertani irányelv, hanem spirituális attitűd is: a Lélek működésének vizsgálata nem dogmatikus, hanem nyitott, figyelő, és a szöveg ritmusát követő.

Nyelvi és teológiai árnyalatok – a Lélek értelmezésének rétegei

A Szentlélek megértéséhez elengedhetetlen a nyelvi réteg vizsgálata. A héber ruach és a görög pneuma egyaránt „leheletet”, „szellemet”, „szélt” jelent — nem személyt, hanem mozgást, hatást, jelenlétet.

    • Grammatikai viselkedés: A pneuma semleges nemű szó, mégis néha hímnemű névmásokkal utalnak rá. Ez a nyelvi váltás nem feltétlenül ontológiai személyességet jelent, hanem stilisztikai vagy teológiai hangsúlyt.

    • Megszólíthatóság: A Lélek sosem válaszol, nem mutatkozik be, nem beszél önmagáról. 

Ez a hiány nem bizonyíték, de kérdésfelvetés: vajon a személyesség csak a működésből következtethető, vagy van nyelvi alapja is?

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ] 

📖 Kontextus – működés és nyelv együttese

Szöveghely	Nyelvi árnyalat	Teológiai következtetés
János 14–16	Paraklétosz – Segítő	Küldöttként működik, nem önálló akarattal
Apostolok Cselekedetei	Irányít, kiválaszt	Személyesség: ontológiai vagy funkcionális?
Róma 8, 1Kor 2	Pneuma, „vizsgál”, „tudja”	Személyesség nem névből, hanem működésből következtethető

🕊 Metaforák – a Lélek képei

Metafora	Szöveghely	Jelentés / Funkció
Szél / Lehelet	1Móz 1:2, Jn 3:8	Láthatatlan, de hatékony mozgás – Isten jelenléte
Tűz	ApCsel 2	Megtisztítás, szenvedély, isteni erő
Víz / Kiáradás	Joel 2, Jn 7:38	Életadó, mindenre kiterjedő hatás
Pecsét / Zálog	Ef 1:13–14	Isten ígérete, biztonság, örökség
Gyümölcs	Gal 5:22–23	Etikai következmény, belső formálás
Szívcsere	Ezékiel 36	Belső újjászületés, engedelmesség
Vigasztaló	Jn 14–16	Személyes jelenlét, tanító és emlékeztető szerep

🗣 Nyelvi–teológiai réteg – A Szentlélek nevei és metaforái

A nyelv itt nemcsak kifejezés, hanem teológiai hordozó. Íme néhány kulcsfogalom és nyelvi árnyalat:

Kifejezés	Eredeti nyelv	Jelentés / Árnyalat	Személyesség
Ruach	Héber	Szél, lehelet, lélek – dinamikus, mozgó jelenlét	Implicit, nem külön személy
Pneuma	Görög	Lehelet, szellem – semleges nemű, de személyes	Személyes cselekvések révén
Paraklétosz	Görög	Vigasztaló, Segítő – jogi és bensőséges árnyalat	Kifejezetten személyes
Hagios	Görög	Elválasztottság – szent jelenlét	Személyesség a szentség révén
Kiáradás	Több nyelvben	Küldés és jelenlét – nem születés vagy teremtés	Isten aktív, célirányos mozgása

【ⅩⅤ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】

https://www.encyclopedia.com/religion/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/theology-influence-greek-philosophy A cikk azt vizsgálja, hogyan formálta a görög filozófia — különösen a platonizmus és az arisztotelianizmus — a keresztény teológia nyelvét, fogalmait és gondolkodásmódját, különösen a Szentháromság és a megváltás tanában.

 🧠 Teológiai következmény

• A héber ruach dinamikus, de nem feltétlenül személyes.
• A görög pneuma semleges nemű, de a filozófiai háttér és az újszövetségi tapasztalat révén személyes jellemzőkkel ruházódik fel.
• A Paraklétosz kifejezés János evangéliumában már jogi és bensőséges szerepet ad a Léleknek — ez a görög nyelv és kultúra hatása nélkül nehezen lenne kifejezhető.

A nyelvi réteg tehát nemcsak teológiai fogalmakat hordoz, hanem segít megérteni, hogy a Lélek nem egy „harmadik elem”, hanem az isteni jelenlét belső és külső mozgása.

A Szentlélek nevei és metaforái – nyelvi–teológiai réteg

A nyelv itt nemcsak kifejezés, hanem teológiai hordozó. A Lélek nevei és képei nem pusztán fogalmak, hanem mozgásformák:

🌬 János 3:8 – A Lélek mint szél, mozdulat,

„A szél fúj, ahová akar, hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.”
(János 3:8)

Ez a vers Jézus és Nikodémus párbeszédében hangzik el, és a Lélek működésének titokzatosságát, szabadságát és transzcendenciáját tárja fel. A görög pneuma szó egyszerre jelenti a „szél”-et és a „lelket” — ez a kettősség nemcsak nyelvi játék, hanem teológiai mélység. Ján 3:8,-ban, annak értelmezéséből jól látszik a minta, amit a Biblia szövegei a szentlélekről feltár.

[ⅩⅩ], [ⅩⅩⅥ], [ⅩⅩⅩⅧ]

🌱 Lélektől születni – új létmód, új irány

„Így van mindenki, aki Lélektől született.”

Ez a mondat nem a Lélek természetéről, hanem az ember átalakulásáról szól. A Lélektől való születés nem biológiai, hanem spirituális esemény — egy új létmód kezdete. Aki Lélektől született, az nem a világ logikája szerint él, hanem Isten belső mozdulata szerint halad az úton. Ez a születés nem kontrollálható, nem előre tervezhető — mint ahogy a szél sem. 

🔍🌀 A Lélek mint szél – érzékelhető, de nem birtokolható

A szél fúj, halljuk, érezzük, de nem irányíthatjuk. Ugyanígy a Lélek: nem emberi akaratból működik, hanem isteni szabadsággal. Nem tudjuk, honnan jön, hová megy — de hatása nyilvánvaló. A Lélek nem definíció, hanem mozdulat. Nem rendszer, hanem ritmus. 

 🔍Két értelmezési irány – személy vagy hatás?

• Trinitárius értelmezés: A Lélek mint személyes isteni erő jelenik meg, aki újjászül, vezet, és hat. A szél képe nem a személytelenséget, hanem a szabadságot és transzcendenciát jelzi.
• Nontrinitárius értelmezés: A Lélek mint Isten hatása, ereje működik — nem személy, hanem mozgás. A szél képe itt nem személyes entitást, hanem Isten aktív jelenlétét jelképezi, amely átalakítja az embert.

Értelmezés	Lélek státusza	Jelentés
Trinitárius	Személyes isteni erő	A szél képe a szabadságot és transzcendenciát jelzi
Nontrinitárius	Isten hatása, ereje	A szél képe Isten aktív jelenlétét jelképezi

【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅥ】

Mindkét értelmezésben közös: a Lélek nem emberi akaratból működik, hanem Isten kezdeményezéséből. A különbség az ontológiai státuszban van — személy vagy hatás.
Gyakorlatilag ugyanazon hatás, vagyis újjászületés szellemileg.

📖 Bibliai alapok: erő, működés, hatás

    • Lukács 1:35: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged…”

Itt a Szentlélek és az „erő” szavak párhuzamosan szerepelnek, ami a nontrinitárius értelmezés szerint nem két külön személyt, hanem egyazon hatóerő két megnevezését jelenti. 

    • Apostolok Cselekedetei 1:8: „Hanem erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok…”

A Szentlélek itt nem mint személy, hanem mint erőforrás jelenik meg — valami, ami képessé tesz, nem valaki, aki dönt. 

    • 1 Mózes 1:2: „…az Isten Lelke lebegett a vizek felett.”

A héber rúah szó itt „szélként”, „leheletként” értelmezhető — nem személyes entitásként, hanem mozgó, ható jelenlétként. 

【ⅩⅤ】 【ⅩⅧ】 【ⅩⅩ】

📘 A nontrinitárius értelmezés szerint ezek a képek nem személyt írnak le, hanem Isten működésének formáit. A Lélek nem különálló személy, hanem az isteni akarat végrehajtó ereje

 Osztás – ajándékok és betöltés

A Biblia több képet használ a Lélek működésére, amelyek nem fizikai, hanem szimbolikus és funkcionális jelentéssel bírnak.

• 1Kor 12:11; A Lélek ajándékokat oszt, de nem önmagát darabolja. 
• ApCsel 2:3–4: A lángnyelvek szétoszlása vizuális metafora — a Lélek hatása mindenkit személyesen érint, de nem válik különálló személyekké. 
• Jn 20:22: A „lehelet” képe a Lélek átvételét jelzi — nem mint személyes jelenlét, hanem mint spirituális aktiválás.
  【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅥ】

Kenés – megbízás és tanítás

• Lk 4:18: A kenés megbízást jelent — Isten kiválaszt, és a Lélek által képessé tesz. 
• 1Jn 2:20, 27: A kenet tanít — nem mint személyes tanító, hanem mint belső megértés. 
• 2Kor 1:21–22: A kenés pecsételés — Isten birtokba veszi az embert, a Lélek által.
  【ⅩⅩⅥ】 【ⅩⅩ】

Nézetek összevetése – A Szentlélek státusza és értelmezése

Nézet	Szentlélek státusza	Kulcsigék	Értelmezés
Katolikus / Protestáns / Ortodox	Harmadik isteni személy	Jn 14:26, ApCsel 13:2, Róm 8:27	Személyes, egyenrangú, tanít és vezet
Nontrinitárius felekezetek (Jehova Tanúi, Christadelphians, Bibliai Testvériség, Unitáriusok egyes irányzatai)	Isten ereje, hatása	Lk 1:35, ApCsel 1:8, 1Móz 1:2	Aktív erő, megszemélyesítés, nem különálló személy
Gábor értelmezése (bibliai mérlegelés alapján)	Isten belső működése	Jn 14:26, Róm 8:27, 2Pt 1:21	Funkcionális személyesség, megszólíthatóság, de nem ontológiai személy

【ⅩⅧ】【ⅩⅩ】【ⅩⅩⅢ】【ⅩⅩⅥ】【ⅩⅩⅩⅧ】

🖋 A Lélek mint mozdulat, nem definíció
A Szentlélek nem dogmatikai fogalom, hanem szövegszerű mozdulat:

• Ő nem „valaki”, hanem „ami cselekszik”.
• Ő nem „különálló személy”, hanem az isteni jelenlét dinamikája.
• Ő nem „látható”, hanem „megelevenítő”.

A személyesség tehát nem ontológiai státusz, hanem működésmód. A Lélek ott van, ahol élet születik, ahol tanítás történik, ahol vigasztalás érkezik. Ez a mozgás nem definíció, hanem ritmus — és ebben rejlik a háromság harmadik tagjának titka.

🔍 összefoglaló Atya, Fiú, szentlélek.

A háromság nem egyenlőség, hanem viszony. Nem definíció, hanem mozdulat. A Biblia nem rendszert rajzol, hanem történeteket, kijelentéseket, és csendes különbségtételeket. Ezekből bontakozik ki a Biblia belső ritmusa:

🕊 Isten – a kezdet nélküli forrás

Ő az, aki nem kezdődött el.

Ő az, aki nem látható.

Ő az, aki küld.

A Zsoltárok és Pál levelei tanúsága szerint Isten öröktől fogva létezik, az időn kívül, változás nélkül. Ő nem része a teremtésnek, hanem annak Alkotója. Ez a kezdet nélküli lét nemcsak időbeli, hanem ontológiai különállás: minden más kezdődik, Ő nem.

✨ A Fiú – a küldött, aki engedelmes

Ő az, aki megszületik.

Ő az, aki testet ölt.

Ő az, aki nem önmagától cselekszik.

Az Ige alakja körül teológiai feszültségek húzódnak: vajon öröktől fogva létezik, vagy az első teremtményként jött létre? A szövegek kettős tanúságot hordoznak: János evangéliuma az öröklétet hangsúlyozza, míg Jelenések és Példabeszédek a „kezdet” nyelvén szólnak. A Fiú nem független hatalom, hanem az Atya akaratának megvalósítója — engedelmes, alárendelt, mégis dicsőséges.

🔥 A Szentlélek – az erő, aki cselekszik

Ő az, aki száll.

Ő az, aki megelevenít.

Ő az, aki tanít, vigasztal, közvetít.

A Lélek nem személynévként jelenik meg, hanem működésként. A „paraklētos”, a „pneuma”, az „Isten Lelke” mind olyan kifejezések, amelyek nem definíciót, hanem hatást jelölnek. A Lélek ott van, ahol élet születik, ahol tanítás történik, ahol vigasztalás érkezik. Ő nem különálló személy, hanem az isteni jelenlét dinamikája.

🧭 A háromság viszonya – nem uralom, hanem ritmus

    • Az Atya küld. 

    • A Fiú engedelmeskedik. 

    • A Lélek cselekszik. 

Ez a mozdulat nem hierarchia, hanem szeretetből fakadó rend. A különállás nem szétválasztás, hanem szerep. A háromság nem egyenlőség, hanem egymásba fonódó küldés, engedelmesség és cselekvés. A Biblia nem magyarázza ezt, hanem megmutatja — verssorban, történetben, árnyékban.

 🔍 Reflexió – A Lélek mint mozdulat, nem definíció

A Szentlélek nem dogmatikai fogalom, hanem szövegszerű mozdulat:

• Ő nem „valaki”, hanem „ami cselekszik”.
• Ő nem „különálló személy”, hanem az isteni jelenlét dinamikája.
• Ő nem „látható”, hanem „megelevenítő”.

A személyesség tehát nem ontológiai státusz, hanem működésmód. A Lélek ott van, ahol élet születik, ahol tanítás történik, ahol vigasztalás érkezik. Ez a mozgás nem definíció, hanem ritmus — és ebben rejlik a háromság harmadik tagjának titka.

---

🔚 Zárszó – A háromság mint keresés tere és a Lélek mozgása

A jelen tanulmány célja nem dogmatikai állásfoglalás volt, hanem egy kutatói út rajza: a keresztény háromság gondolatának emberi, történeti, bibliai és nyelvi rétegeit tártuk fel. Az elemzés rávilágított, hogy a téma nem csupán egyetlen teológiai tétel, hanem évszázadokon átívelő történeti, filozófiai és nyelvi rétegek összefonódása. A cél nem a vita lezárása, hanem a megértés volt: annak a belső párbeszédnek a megnyitása, amelyben a Biblia fényében újra mérlegelhető minden örökölt fogalom.

A Háromság mint Antropológiai Vágy és Történeti Paradoxon

Láthattuk, hogy a hármasság mint vágy mélyen gyökerezik az emberi kultúrában – a történelem előtti mitikus triádoktól a filozófiai rendszerekig. Ez a belső irányultság a teljesség, a rend és a kapcsolat keresését tükrözi. A keresztény háromság kialakulása pedig egy történeti mozdulat, amely politikai kompromisszumként és filozófiai nyelven (mint a „homoousziosz” kulcskifejezés) született meg a Niceai Zsinat döntései nyomán. Ez a fogalom nem szerepel az evangéliumokban, ami emlékeztet arra, hogy minden fordítás egyben értelmezés is. A Biblia ugyanis nem dogmatikai definíciókat kínál, hanem történeteket, viszonyokat és mozdulatokat – az Atya, a Fiú és a Lélek jelen vannak, de nem mint elvont rendszer, hanem mint tapasztalat és meghívás.

A Fiú és a Lélek szerepe a Hierarchikus Viszonyban

A nontrinitárius értelmezés szerint a bibliai szövegek egy hierarchikus viszonyt mutatnak, amely nem gyengíti, hanem tisztázza a kapcsolatokat.

1. Jézus Krisztus szerepe: Jézust a világegyetem második leghatalmasabb személyének tartom, aki mint közvetítő főpap áll Isten és ember között. Ő az Atya akaratának tökéletes végrehajtója. Ez nem esszenciális alárendeltséget, hanem egységet jelent a küldetésben.

2. A Szentlélek mint Jelenlét: A bibliai szövegek nem egy statikus „harmadik személyt” mutatnak, hanem egy dinamikus, személyes és közösségi jelenlétet és hatást (kenés, megbízás, felhatalmazás), amely Isten akaratát közvetíti. Ez a Lélek funkcionálisan oszt ajándékokat, de a kérdés itt válik nyelvi és emberi problémává: ha a Lélek személy, akkor párbeszédképes, ha hatás, akkor érzékelhető.

Záró Gondolat – A Meghívás

A Szentlélek kérdése és a háromság paradoxona ma is él, nem dogmákban, hanem azokban a kérdésekben, amelyek újra és újra megszületnek az emberi szívben.

Ez a tanulmány emlékeztető: hogy a hitet ne örökölt dogmák, hanem megértett írások vezessék. Nem azért kutattunk, hogy eldöntsük, igaz-e a háromság, hanem hogy megértsük, miért vágyunk rá – miért jelenik meg újra és újra a reményeinkben. A háromság nem válasz, hanem kérdés.

A „szél fúj, ahová akar…” János szavaihoz hasonlóan: a Lélek nem látható, de hatása érzékelhető. Mi csak annyit tehetünk, hogy vitorlát bontunk – hogy az olvasó maga mérlegelhesse a fogalmakat, a történeti döntéseket és a bibliai szövegek tanúságát. Ha valaki másként hisz, az nem ellenség, hanem útitárs a keresésben.

A tanulmány fő megállapításai – Rendszerezett zárszavak

1. Szövegkritikai és Dogmatikai Összefoglalás

Ez a rész a leginkább tényorientált megállapításokat tartalmazza a tanulmány legvitatottabb pontjairól.

• A Comma Johanneum (1Jn 5:7-8) a szövegkritikai vizsgálatok szerint nem található meg a legrégebbi görög kéziratokban Ez a szakasz egy későbbi betoldás, mely valószínűleg a 4. század körül került be a latin fordításokba, hogy támogassa a Szentháromság tanát.

• A János 1:1 vers elemzése a görög nyelvtan (a névelő hiánya a Theosz szó előtt) alapján azt sugallja, hogy az Ige (Jézus) isteni minőségű, de nem feltétlenül azonosítja őt lényegileg az Atyaisten személyével A vers tehát egyszerre utal egységre és különállásra.

• A Niceai Zsinat (325) döntése a homoousziosz (egylényegű) fogalom elfogadásával a görög filozófiai nyelvezetet vette alapul, amely nem szerepel a Bibliában A háromság tanának hivatalos elfogadása így egyrészt politikai kompromisszum volt a birodalmi egység érdekében, másrészt egy dogmatikai tételként jelent meg, eltávolodva a bibliai történetektől

2. Történeti és Antropológiai Konklúzió

Ez a rész a tágabb történelmi hátteret és az emberi vágy szerepét foglalja össze.

• A háromság gondolata nem kizárólagosan bibliai jelenség, hanem antropológiai visszhang Az emberi vallásosság mélyén a hármasság mint gondolati forma már a Biblia előtt is megjelent (pl. egyiptomi, babilóniai triádok), tükrözve az emberi vágyat a teljességre, rendre és egyensúlyra

• A keresztény háromság tanát azonban megkülönbözteti ezektől, hogy az élő viszonyként és nem elvont szerkezetként jelenik meg

• Az arianizmus és az alárendeltségi nézetek kiszorítása hatalmi erők által történt, nem pusztán teológiai meggyőzés útján

3. Személyes Reflexió és Teológiai Hangsúly

Ez a rész a olvasói kulcs szerinti személyes értelmezéseket foglalja össze.

• A tanulmány célja a Biblia szövegeinek és vallási hagyományainak elemző bemutatása, nem pedig dogmatikai állásfoglalás

• A megváltás ténye a lényeg: Jézus meghalt az ember bűnéért.

• Személyes meggyőződésed szerint Jézus, mint a megtestesült Ige, az Atya akaratának tökéletes megvalósítója, a világegyetem második leghatalmasabb személye

• A bibliai szövegek elemzése hierarchikus viszonyt feltételez, ahol az imádat iránya az Atyához vezető út része, és Jézus mint közvetítő főpap nem a cél, hanem az út

• Jézus szellemileg utat nyitott az ember számára az elvesztett (Ádámban elveszített) harmóniához és az Istennel való egységhez 

Fogalmi szótár

A tanulmány során több olyan kifejezés is előfordul, amelyek teológiai, történeti vagy nyelvi szempontból különleges jelentéssel bírnak. A fogalmi szótár segít eligazodni ezek között. 

Kifejezés	Magyarázat
Homoousios	Görög eredetű szó, jelentése: „egylényegű”. A Niceai Zsinaton használták Jézus és az Atya viszonyának leírására.
Ousia	Görögül „lényeg” vagy „valóság”. A filozófiában és teológiában az isteni természet meghatározására szolgál.
Morphē	Görögül „forma” vagy „alak”. Platóni értelemben az örök ideák megjelenési formája.
Ontológia	A lét természetével foglalkozó filozófiai ág. A tanulmányban az isteni személyek létezésének viszonyát vizsgálja.
Metafizika	A fizikai világon túli valóság kérdéseivel foglalkozó filozófia. Itt az isteni természet és kapcsolat mélységeit érinti.
Trinitárius dogma	A keresztény tanítás, amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentszellem egy Isten három személyben.
Presbiter	Egyházi tisztségviselő, az őskeresztény gyülekezetek vezetője. Arius is presbiter volt.
Niceai Hitvallás	A 325-ös zsinaton megfogalmazott hitvallás, amely az egylényegűséget rögzíti, és elutasítja Arius tanítását.
Melkisédek rendje szerint	Zsidó és keresztény hagyományban Jézus főpapi szerepének leírása, amely nem öröklésen, hanem isteni elhíváson alapul.
Neoplatonizmus	A platóni filozófia későbbi változata, amely hierarchikus világképet és az egység eszméjét hangsúlyozza.
Antiókhiai iskola	Ókori keresztény teológiai irányzat, amely a történeti és nyelvi értelmezést részesítette előnyben. Lukianosz ehhez tartozott.

---

📚 Bibliográfia

A tanulmányban szereplő történeti, nyelvi és teológiai megállapítások több forrásra támaszkodnak — klasszikus lexikonokra, modern kritikai munkákra, valamint felekezeti kiadványokra. Az alábbi bibliográfia segít elmélyíteni a vizsgált kérdések hátterét.

---

I. Bibliai és filológiai források

[Ⅰ] Biblia Hebraica Stuttgartensia. 1997. Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft.
[Ⅱ] Nestle, Eberhard, és Kurt Aland, szerk. Novum Testamentum Graece. 28. kiadás. Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft, 2012.
[Ⅲ] Septuaginta. Rahlfs–Hanhart kiadás. Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft, 2006.
[Ⅳ] Biblia. Károli Gáspár fordítása. 1908, rev. 2011. Budapest: Magyar Bibliatársulat.
[Ⅴ] Biblia. Újfordítás. 1990. Budapest: Magyar Bibliatársulat.
[Ⅵ] Louw, Johannes P., és Eugene A. Nida. 1989. Greek-English Lexicon of the New Testament Based on Semantic Domains. New York: United Bible Societies.
[Ⅶ] Bauer, Walter. 2000. A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature (BDAG). Chicago: University of Chicago Press.
[Ⅷ] Strong, James. 1890. The Exhaustive Concordance of the Bible. Nashville: Abingdon Press.

---

II. Teológiai és történeti források

[Ⅸ] Arius. Thalia. Töredékek. Ford. Rowan Williams.
[Ⅹ] Athanasius. Orationes contra Arianos; De Incarnatione Verbi Dei.
[Ⅺ] Eusebius of Caesarea. Vita Constantini; Historia Ecclesiastica.
[Ⅻ] Origenes. Peri Archon (De principiis).
[ⅩⅢ] Justinus Martyr. Apologia; Dialogus cum Tryphone.
[ⅩⅣ] Tertullianus. Adversus Praxean.
[ⅩⅤ] Augustinus. De Trinitate.
[ⅩⅥ] Ariès, Philippe. 1994. Le Dieu unique et les dieux multiples. Paris: Seuil.
[ⅩⅦ] Kelly, J. N. D. 1978. Early Christian Doctrines. New York: Harper & Row.
[ⅩⅧ] Williams, Rowan. 2001. Arius: Heresy and Tradition. London: SCM Press.
[ⅩⅨ] Hanson, R. P. C. 1988. The Search for the Christian Doctrine of God: The Arian Controversy, 318–381. Edinburgh: T&T Clark.
[ⅩⅩ] Pelikan, Jaroslav. 1971. The Christian Tradition: The Emergence of the Catholic Tradition (100–600). Chicago: University of Chicago Press.
[ⅩⅪ] McGrath, Alister E. 2013. Historical Theology: An Introduction to the History of Christian Thought. Oxford: Blackwell.
[ⅩⅫ] Grant, Robert M. 1988. Greek Apologists of the Second Century. Philadelphia: Fortress Press.
[ⅩⅩⅢ] Jedin, Hubert. A keresztény egyház története. Budapest: Szent István Társulat.
[ⅩⅩⅣ] Ullmann, Walter. 1970. The Growth of Papal Government in the Middle Ages. London: Methuen & Co.
[ⅩⅩⅤ] Kelly, J. N. D. 1986. Oxford Dictionary of Popes. Oxford: Oxford University Press.
[ⅩⅩⅥ] McBrien, Richard P. 1997. Lives of the Popes. New York: HarperCollins.

---

III. Régészeti és történeti háttéranyag

[ⅩⅩⅦ] Finegan, Jack. 1992. The Archaeology of the New Testament. Princeton: Princeton University Press.
[ⅩⅩⅧ] Aland, Kurt, és Barbara Aland. 1987. The Text of the New Testament. Grand Rapids: Eerdmans.
[ⅩⅩⅨ] Feldman, Louis H., és Gohei Hata, szerk. 1989. Josephus, Judaism, and Christianity. Leiden: Brill.
[ⅩⅩⅩ] Millar, Fergus. 1993. The Roman Near East, 31 BC–AD 337. Cambridge: Harvard University Press.
[ⅩⅩⅩⅠ] Beard, Mary, John North, és Simon Price. 1998. Religions of Rome. Cambridge: Cambridge University Press.
[ⅩⅩⅩⅡ] Meinardus, Otto F. A. 2002. Two Thousand Years of Coptic Christianity. Cairo: American University in Cairo Press.

---

IV. Modern kutatás és reflexió

[ⅩⅩⅩⅢ] Ehrman, Bart D. 2003. Lost Christianities. Oxford: Oxford University Press.
[ⅩⅩⅩⅣ] Hurtado, Larry W. 2005. Lord Jesus Christ. Grand Rapids: Eerdmans.
[ⅩⅩⅩⅤ] Bauckham, Richard. 2008. Jesus and the God of Israel. Grand Rapids: Eerdmans.
[ⅩⅩⅩⅥ] Sanders, E. P. 1993. The Historical Figure of Jesus. London: Penguin.
[ⅩⅩⅩⅦ] Vermes, Geza. 2001. The Changing Faces of Jesus. London: Penguin.
[ⅩⅩⅩⅧ] Brown, Raymond E. 1997. An Introduction to New Testament Christology. New York: Paulist Press.
[ⅩⅩⅩⅨ] Force, James E. 1990. Newton and Religion: Context, Nature, and Influence. Dordrecht: Kluwer Academic.
[Ⅼ] Freeman, Charles. 2013. A New History of Early Christianity. New Haven: Yale University Press.
[ⅬⅠ] Louth, Andrew. 2007. Greek East and Latin West: The Church AD 681–1071. Crestwood, NY: St. Vladimir’s Seminary Press.
[ⅬⅡ] Schaff, Philip. 1996. History of the Christian Church. Vol. 1. Grand Rapids: Eerdmans.
[ⅬⅢ] Williams, George H. 2001. The Radical Reformation. Kirksville, MO: Truman State University Press.

---

V. Comma Johanneum szakasz – külön bibliográfia

[ⅬⅣ] McDonald, Grantley. 2016. “Erasmus and the Johannine Comma (1 John 5:7–8).” In Translation and the Bible.
[ⅬⅤ] Metzger, Bruce M. 2005. The Text of the New Testament. Oxford: Oxford University Press.
[ⅬⅥ] Westcott, Brooke Foss, és Fenton John Anthony Hort. 1881. The New Testament in the Original Greek. Cambridge: Cambridge University Press.
[ⅬⅦ] Erasmus, Desiderius. 1516–1522. Annotationes in Novum Testamentum. Basel.
[ⅬⅧ] Lee, Edward. 1517–1522. Annotations on Erasmus’ New Testament. Manuscript correspondence.
[ⅬⅨ] Stunica, Diego López de Zúñiga. ca. 1520. Apologia contra Erasmum. Complutensian commentaries.
[ⅬⅩ] Carranza de Miranda, Sebastián. 1527. De Canonicitate Textus. Valladolid.
[ⅬⅩⅠ] Cabrero, Santiago. 1998. Textus Receptus és a Comma vitája. Madrid.
[ⅬⅩⅡ] Athanasius Alexandrinus. *Epistola

🔜 Előretekintés – A háromság és a vallási párbeszéd

Ez a tanulmát a háromság keresztény szövegtestekben való mozgását fogja vizsgálni — nem dogmatikai tételek mentén, hanem bibliai ritmusokban, történeti vitákban és szövegkritikai árnyalatokban. De a kérdés nem áll meg itt.

A háromság tana olyan fogalom, amely a Biblia gyökereiből nőtt ki, mégis csak a kereszténységben kapott teljes teológiai formát. A judaizmus és az iszlám — mint ugyanebből a szöveghagyományból kinőtt vallások — másként viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Nem tagadásként, hanem eltérő értelmezési keretként.

A következő szakaszban — ha eljön az ideje — ezekre a hajtásokra fordul a figyelem:

• Hogyan látja a judaizmus az isteni egységet, és milyen nyelvi és teológiai érvekkel utasítja el a háromságot?

• Hogyan értelmezi az iszlám az „egyetlen Istent”, és milyen szerepet kap benne Jézus és a Lélek?

Ez a folytatás nem vitát nyit, hanem párbeszédet. Mert a cél nem az, hogy mindenki ugyanúgy lássa, hanem hogy mindenki mélyebben értse. És ha a gyökerek közösek, akkor a hajtások is beszélgethetnek egymással — nem uralomért, hanem megértésért.

Bár, ezeket a kérdéseket nem most, hanem egyszer, kielemezem...

letöltés

VÉGE VAN?
NEM, MÉG NINCS VÉGE!