Jerikó falai

Bevezető

 Jerikó városa nem csupán földrajzi értelemben különleges, hanem történelmi, vallási és kulturális szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír.

A Jordán völgyének mélyén fekvő település az emberi civilizáció egyik legrégebbi városaként adott otthont különböző népeknek és hitrendszereknek. A Biblia szerint Jerikó volt az első város, amelyet Izrael népe meghódított Kánaán földjén — így szimbolikus kapuként szolgált az ígéret földjére való belépéshez.

Ahogy próbálom felépíteni a saját hitem, egyre inkább érzem, hogy ez nem csupán érzelmi folyamat, hanem értelmi is. A fejemnek is szüksége van arra, hogy megértse, amit a szívem már régóta érez. Jerikó története számomra nem csak egy bibliai esemény, hanem egy belső folyamat szimbóluma: ahol a falak leomlanak, hogy helyet adjanak valami újnak, valami igazibbnak. Talán épp a saját belső falaim — kétségek, örökölt gondolatok, sablonos reflexek — azok, amiket körbe kell járnom, hogy végül leomolhassanak.

Ebben a bejegyzésben arra teszek kísérletet, hogy régészeti, történeti és teológiai nézőpontból is bemutassam Jerikó jelentőségét. Különös figyelmet fordítok a város falaira, az ostrom stratégiájára, valamint az ezekhez kapcsolódó vallási konfliktusokra — mindezt azért, hogy a hitem ne csak érzés, hanem megértés is legyen.

🧑🔬 Jerikó földrajzi bemutatása, felfedezése és kutatása

Jerikó a Jordán völgyének keleti peremén, a Holt-tenger közelében fekszik, mintegy 250 méterrel a tengerszint alatt — ez teszi a világ legalacsonyabban fekvő városává. A város termékeny környezete és vízforrásai miatt már az őskorban is lakott volt. 
Jerkó; (feltehetően: ’holdváros’) Az első kánaánita város a Jordántól Ny-ra, amelyet meg kellett hódítaniuk az izraelitáknak (4Mó 22:1; Jzs 6:1, 24, 25). A Jeruzsálemtől kb. 22 km-re K-ÉK-re lévő Tell-esz-Szultánnal (Tel-Jerikóval) azonosítják. Az első századi Jerikóról pedig úgy vélik, hogy a szomszédos Tulúl-Abu-el-Alajiz helyén lehetett.
A város egy tektonikusan aktív zónában helyezkedik el, ami jelentős hatással volt a földrajzi és történelmi fejlődésére.

Ahogy egyre mélyebben próbálom megérteni Jerikó történetét, fontos számomra, hogy ne csak a bibliai leírásokra támaszkodjak, hanem a régészet eredményeire is. Ha eddig csak bibliai történetként tekintettél Jerikóra, most jön a meglepetés: a régészek már a 19. század végétől kutatják a várost, és egészen izgalmas eredményekre jutottak. Lássuk, hogyan bontakozik ki Jerikó múltja a föld rétegeiből.

régészeti feltárás.

A régészeti kutatások a 19. század végén kezdődtek:

1868 – Charles Warren azonosította Jerikó ősi helyszínét.

1907–1909 és 1911 – Ernst Sellin és Carl Watzinger ásatásokat végeztek Tell es-Sultanban és Tulul Abu el-Alayiqban.

1930-as évek – John Garstang feltárásai során Jerikó pusztulását i.e. 1400 körülre datálta, ami összhangban áll a bibliai időrenddel.

1952–1958 – Kathleen Kenyon új módszerekkel (stratigráfia, radiokarbon) dolgozott, és Jerikó pusztulását i.e. 1550 körülre tette, ami 150 évvel korábbi, mint a bibliai időpont.

A kutatások során számos réteg és építészeti maradvány került elő, amelyek segítenek rekonstruálni Jerikó történetét a neolitikumtól kezdve egészen az ókorig.

Ahhoz, hogy Jerikó falainak jelentőségét valóban megértsük, érdemes összevetni más kánaáni városok védelmi rendszereivel. Vajon mennyire volt egyedi, amit Jerikó kínált?

🌍 Regionális összehasonlítás

Bár más kánaáni városokban is voltak falak, a dupla falrendszer ritka volt.
Jerikó falainak mérete és komplexitása kiemelkedett a térségben.
A belső torony különösen egyedi, más városokban nem találtak hasonló méretű és funkciójú építményt.
Összességében a dupla falrendszer nemcsak fizikai védelmet nyújtott, hanem pszichológiai előnyt is jelentett: a város bevehetetlenségének mítoszát erősítette. Ez különösen fontos volt olyan korszakokban, amikor a városok gyakran kerültek ostrom alá.

A régió többi városának védelmi rendszereit is érdemes megvizsgálni, hogy lássuk: Jerikó falai mennyiben számítanak kivételesnek vagy épp jellemzőnek Kánaán földjén.

Számomra különösen izgalmas kérdés, hogy Jerikó falai valóban kivételesek voltak-e, vagy csak a bibliai narratíva emelte őket mítosszá. A régió többi városának védelmi rendszereit is érdemes megvizsgálni, hogy lássuk: Jerikó mennyiben volt egyedi — és mit jelent ez a hit szempontjából.

Jerikó falainak keresztmetszeti rajza – a dupla falrendszer nemcsak fizikai, hanem pszichológiai védelmet is nyújtott. Az ábrán jól látható, hogyan épült fel Jerikó védelmi rendszere: a külső fal, a belső fal, és a torony egymást erősítették.

🛡️ Jerikó stratégiai felépítése

Jerikó városának elrendezése nem volt véletlenszerű: a falak, tornyok, és belső struktúrák mind a védelem maximalizálását szolgálták. A város központi része emelkedett, míg a külső falak szűkítették a támadók mozgásterét. A belső torony nemcsak megfigyelésre, hanem védekezésre is szolgált. A mellékelt rajzon jól látható, hogyan épült fel ez a rendszer, és miért tartották Jerikót bevehetetlennek.

A régészeti feltárások során Jerikó falai különös figyelmet kaptak — nemcsak méretük, hanem szerkezeti megoldásaik miatt is. De vajon mennyire volt egyedi ez a védelmi rendszer a térségben?

🧱 Dupla városfal Jerikóban – jellemző vagy kivételes? Jerikó esetében: A város védelmi rendszere több rétegből állt: külső védőárok, külső kőfal, belső fal, és egy belső torony. A külső fal kb. 6–7,5 méter magas volt, habarcs nélküli mészkőtömbökből. A belső fal vályogtéglából és kőből épült, rugalmasabb szerkezettel. Ez a dupla falrendszer a középső bronzkorban (i.e. 2100–1550) alakult ki, és a hükszószok idején árokkal is kiegészült. Más kánaáni városokban: A városfalak általánosan jellemzőek voltak a korszakban, különösen a bronzkorban, de a dupla falrendszer ritkább. Néhány más településen is találtak belső és külső védelmi struktúrákat, de Jerikó falainak mérete és komplexitása kiemelkedő. A belső torony (9 méter magas, 7 méter átmérő) szintén egyedi, és nem jellemző más kánaáni városokra ebben a formában.

A mellékelt ábrán jól látható, hogyan épült fel Jerikó védelmi rendszere: a külső árok, a mészkőből rakott fal, a belső vályogtégla szerkezet és a torony együtt alkották a város bevehetetlenségének alapját.

Összegzés:

Jerikó építészeti megoldásai részben illeszkednek a kánaáni építkezési hagyományokhoz, ám a dupla falrendszer és a monumentális torony egyedülállóvá teszik a várost a régióban. Ez a védelmi komplexitás nem csupán technikai bravúr, hanem a város stratégiai és kereskedelmi jelentőségének lenyomata is. Jerikó nemcsak falakat épített — hanem egy mítoszt is: a bevehetetlenségét.

📜 Jerikó mint az ígéret földjének kapuja

Jerikó földrajzi elhelyezkedése miatt kapuként szolgált Kánaán belseje felé. A város elfoglalása stratégiai előnyt biztosított az izraelitáknak a további hódításokhoz, hiszen a Jordánon való átkelés után ez volt az első komoly akadály.

A bevétel módja — a falak leomlása isteni beavatkozás révén — nemcsak katonai siker volt, hanem spirituális megerősítés is. A nép számára ez egyértelmű jel volt: az örökség valóban Istentől származik, és a szövetségi ígéret beteljesülése elkezdődött. (Józsué 6:1–20)

 Izrael bevonulása mint örökségre igénytartó

Örökség fogalma: Az izraeliták számára Kánaán földje nem csupán hódítási cél volt, hanem Istentől ígért örökség. Jerikó, mint az első meghódítandó város, szimbolikus jelentőséggel bírt. (2Móz 6:8)

Szövetségi ígéret: A Biblia szerint Isten Ábrahámnak ígéretet tett, hogy utódai öröklik ezt a földet. Jerikó bevétele ennek az ígéretnek a beteljesülését jelentette. (1Móz 15:18-21)

Szent jelentőség: A bevonulás nemcsak katonai akció volt, hanem vallási aktus is. A frigyláda jelenléte, a papok szerepe és a kürtzengés mind szent elemek. (Józsué 6:4-5)

Kollektív identitás: Jerikó elfoglalása megerősítette Izrael népének egységét és önazonosságát. A város bevétele után a nép megerősítette szövetségét Istennel. (Józsué 8:30-35)

Az örökség fogalmán túl Jerikó földrajzi elhelyezkedése is kulcsszerepet játszott abban, hogy a város az ígéret földjének kapujává váljon.

De vajon hogyan zajlott Jerikó ostroma? Nézzük meg, mit mond erről a bibliai szöveg — és hogyan értelmezhetjük ma ezt az eseményt.
Jerikó ostroma nemcsak katonai és vallási esemény volt, hanem egy egész nép történelmi fordulópontja. Ahhoz, hogy megértsük ennek súlyát, érdemes közelebbről megnézni, kik voltak azok, akik bevonultak az ígéret földjére.

📊 Izrael népessége Jerikó ostroma idején

A pusztai vándorlás 40 éve alatt a kivonuló nemzedék — a felnőtt férfiak többsége — nem lépett be Kánaán földjére, mivel hitetlenségük miatt Isten elrendelte, hogy csak utódaik örökölhetik az ígéret földjét (4Mózes 14:29–31). Így Jerikóhoz már egy új generáció érkezett: azok a gyermekek, akik a pusztában születtek és felnőttek. Ez a népesség:

Természetes szaporulat révén jött létre: a pusztai élet során a családok továbbra is gyarapodtak, hiszen a Biblia több helyen is utal arra, hogy „megsokasodtak”.

Katonai és társadalmi szempontból is jelentős erőt képviselt, hiszen a nép egységesen vonult be Kánaánba Józsué vezetésével.

Becsült létszámuk Jerikó ostroma idején valószínűleg 1,5–2 millió fő körül lehetett — figyelembe véve a generációváltást, a halálozást, és a születéseket. Ez a népességméret nemcsak logisztikai kihívást jelentett, hanem megerősítette a bibliai narratíva súlyát: Jerikó ostroma nem egy kis csoport akciója volt, hanem egy egész nép történelmi és hitbéli fordulópontja.

Mikor történt Jerikó ostroma?

A Biblia szerint Jerikó ostroma Józsué vezetésével, a kivonulás után 40 évvel történt — ez a korai időrend szerint i. e. 1406 körülre tehető. Más nézetek későbbre, i. e. 1230 körülre helyezik az eseményt, Ramszesz korához igazítva. A régészeti feltárások — különösen Kathleen Kenyon munkái — szerint Jerikó i. e. 1550 körül elpusztult, és sokáig lakatlan maradt. Bryant G. Wood újraértékelése viszont i. e. 1400 körüli pusztulást valószínűsít, ami összhangban áll a bibliai időrenddel. A feltárt gabonakészletek arra utalnak, hogy az ostrom rövid volt, és aratás után történt — ez megerősíti a bibliai leírást.

Ha tehetem, Cyrus rendeletét használom viszonyitási alapnak, ami jelenesetben egybeesik a konzervativ Kronológiát támogatókkal. Jerikó ostroma több mint 800 évvel korábban történt — ez a távolság nemcsak történeti, hanem szellemi ívet is kijelöl az ígéret földjének birtokbavételétől a fogság utáni újjáépítésig.

Az alábbi táblázat képformátumban került beillesztésre, hogy mobilon és különböző böngészőkben is egységesen jelenjen meg.

A Círus rendelet történelmi és teológiai jelentőségéről részletesebben írtam a Cyrus henger (szabadság nyilatkozata) című bejegyzésben.

Időrend és hit – amikor a számok is beszélnek

A konzervatív bibliai kronológia szerint Jerikó ostroma i. e. 1406-ban történt — 40 évvel az Egyiptomból való kivonulás után. Ha Círus rendeletét (i. e. 538) tekintjük viszonyítási pontnak, akkor Jerikó ostroma 868 évvel korábban zajlott.

Ezt az időpontot több konzervatív teológiai irányzat és kutató is képviseli:
– Bryant G. Wood régész, aki Jerikó pusztulását i. e. 1400 körülre teszi, újraértékelve Kathleen Kenyon adatait.
– Az Apológia Kutatóközpont, amely bibliai régészetet és történeti hitelességet vizsgál magyar nyelven is.
– A Dallas Theological Seminary, amely a bibliai szöveg belső időrendjét tekinti mérvadónak.
– A Bibliai Akadémia és több magyarázatos Biblia, amelyek idővonalai a korai dátumot követik.
 – Fundamentalista, bibliai tekintélyelvű gyülekezetek, amelyek az Írás belső koherenciáját és történeti pontosságát hangsúlyozzák.

Ez az összhang nemcsak időrendileg érdekes, hanem teológiai szempontból is jelentős: Jerikó ostroma és Círus rendelete között húzódó közel kilenc évszázad az ígéret földjének birtokbavételétől a hazatérés és újjáépítés lehetőségéig ível — ugyanannak az Istennek a történetében.

📊 Izrael népességének összehasonlítása

Az alábbi táblázat képformátumban került beillesztésre, hogy mobilon és különböző böngészőkben is egységesen jelenjen meg.

A népesség mérete nemcsak logisztikai kihívást jelentett, hanem megerősítette a bibliai narratíva súlyát: Jerikó ostroma nem egy kis csoport akciója volt, hanem egy egész nép történelmi és hitbéli fordulópontja.

Bibliai becslés: A 2Mózes 12:37 szerint az Egyiptomból kivonuló izraeliták száma kb. 600 000 férfi volt, nem számítva az asszonyokat és gyermekeket. Ha családonként 4–5 fővel számolunk, ez akár 2–2,5 millió főt is jelenthet.

Kritikus nézetek: Egyes történészek és régészek szerint ez a szám szimbolikus vagy túlzó lehet, mivel ekkora népesség mozgatása és ellátása rendkívül nehéz lett volna a korabeli körülmények között.

Konzervatív becslések: Más kutatók szerint az izraeliták száma inkább 100 000–300 000 fő körül lehetett, ami még mindig jelentős katonai és társadalmi erőt képviselt.

A népesség mérete mellett a vallási különbségek is meghatározóak voltak az ostrom szempontjából — hiszen nemcsak két nép, hanem két világkép találkozott Jerikó falainál.

✝️ Jerikó vallási kultúrája és Izrael vallása

Jerikó vallási kultúrája és Izrael vallása közötti különbségek jelentős szerepet játszottak a város ostromának történetében. Jerikó vallási élete a kánaáni politeizmusra épült, amely számos istenséget tisztelt, köztük Baált és Asherát. A városban valószínűleg szentélyek és oltárok is helyet kaptak, amelyek a helyi vallási gyakorlatok központjai voltak. Ezzel szemben Izrael vallása monoteista volt, és kizárólag Jahvét, az egy igaz Istent imádták. Ez a vallási különbség nemcsak spirituális, hanem kulturális és politikai feszültségeket is okozott a két nép között. Az izraeliták számára Jerikó elfoglalása nemcsak katonai, hanem vallási győzelem is volt, amely megerősítette hitüket és identitásukat. A két vallás közötti különbségek és az ezekből fakadó konfliktusok mélyen befolyásolták Jerikó ostromának eseményeit és annak bibliai értelmezését.

🌍 Vallási feszültségek és ellentétek A vallási különbségek Jerikó és Izrael között nemcsak kulturális, hanem politikai konfliktusokat is szítottak. Jerikó politeista vallása, amely számos istenséget tisztelt, szemben állt Izrael monoteista hitével, amely kizárólag Jahvét imádta. Ez a szellemi különbség mélyen befolyásolta a két nép közötti viszonyt, és hozzájárult az ostrom körüli feszültségekhez.

Jerikó ostroma nemcsak katonai és népességi szempontból volt jelentős, hanem mély vallási konfliktus is húzódott mögötte. A két nép hitvilága gyökeresen eltért egymástól — és ez a különbség döntő szerepet játszott az események alakulásában.

Jerikó ostroma tehát nem csupán katonai hadművelet volt, hanem egy szellemi és erkölcsi ütközet is. A falak leomlása nemcsak fizikai áttörést jelentett, hanem egy korszak lezárását és egy új szövetségi rend kezdetét. A város sorsa nem a haditechnika, hanem a hit és az engedelmesség mentén dőlt el — és ez az üzenet ma is megszólít bennünket.

⚔️ Vallási gyakorlatok közötti különbségek

👶 Emberáldozat a kánaánita vallásban

A kánaániták bizonyos istenségeknek, például Molochnak emberáldozatot mutattak be, különösen nehéz időkben (háború, éhínség).

Gyakori volt az elsőszülött gyermekek feláldozása, amit a Biblia „gyűlöletesnek” nevez.

A Baál és Astarté kultuszához gyakran társultak erkölcstelen szertartások és rituális prostitúció.

✝️ Bibliai elutasítás

A Biblia határozottan elítéli az emberáldozatot: „Ne adj közülük senkit Molochnak, hogy feláldozd, mert gyalázat az Úr előtt.” (3Mózes 18:21)

Ábrahám története (1Mózes 22) is ezt hangsúlyozza: bár Isten próbára teszi Ábrahámot, végül megtiltja Izsák feláldozását, ezzel kifejezve, hogy az emberélet szent.

A Biblia Istene nem kíván emberáldozatot, hanem az engedelmességet és a hitet értékeli.

A vallási konfliktusok nemcsak a hitrendszerek eltéréseiből fakadtak, hanem abból is, hogy Izrael számára Jerikó elfoglalása szimbolikus jelentőséggel bírt, mint az ígéret földjének kapuja. Ez a vallási és kulturális ellentét tovább mélyítette a két nép közötti szakadékot, és hozzájárult az ostrom történetének drámai eseményeihez.

🕊️ Lehetőség a hitváltásra és csatlakozásra

Bár Jerikó ostroma súlyos következményekkel járt a város lakóira nézve, a Biblia tanúsága szerint volt lehetőség a hitváltásra és a megmenekülésre. Ráháb példája mutatja, hogy aki felismerte Izrael Istenének hatalmát, és cselekedett, az kegyelmet nyert.

A Józsué 8:33 szerint az ostrom után Izrael népe együtt állt az Úr ládája mellett a jövevényekkel és a benszülöttekkel, ami azt jelzi, hogy nem származás, hanem hit és engedelmesség alapján lehetett csatlakozni Izrael Istenének szövetségéhez:

Ez a jelenet megerősíti, hogy Jerikó lakosságának volt ideje és lehetősége változtatni hitnézetén, és elhagyni a várost, mielőtt az ostrom bekövetkezett. Aki nem a falak védelmében bízott, hanem Istenben, az részesülhetett az áldásban.

⚔️ Jerikó ostromának stratégiája – szent hadművelet

Katonai szempontból szokatlan:

Nem alkalmaztak ostromgépeket, faltörő kosokat, létrákat vagy tűzhasználatot.

A város körüljárása hét napon át, majd kürtzengés és kiáltás — ez nem klasszikus haditechnika, hanem szent aktus.

Szent hadviselés:

A frigyláda jelenléte a menet élén szent jelentőséggel bírt.

A papok szerepe, a harsonák hangja és a nép egységes kiáltása mind szent elemek voltak.

A stratégia célja:

Nem pusztán a város elfoglalása, hanem Isten hatalmának demonstrálása.

A falak leomlása nem emberi erő, hanem isteni beavatkozás eredménye — ez volt az üzenet Jerikó és az egész Kánaán számára.

Taktikai előny:

A város lakói bezárkóztak, nem volt nyílt csata.

A körmenet pszichológiai nyomást gyakorolt: a lakók napokon át figyelték, ahogy Izrael népe körbejárja a várost, ami félelmet és bizonytalanságot szült.

Ezt a képet, és a többit/illusztrációt, M.I. készitette, leirásaim alapján.

„Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki nekilát, hogy újjáépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülött fiát veszti el, amikor lerakja alapját, és legkisebb fiát, amikor felállítja kapuit.” (Józsué 6:26)


Jerikó nemcsak katonai célpont volt, hanem szent háborúban elpusztított város, amelyet Isten ítélete sújtott.
Az újjáépítés tilalma azt jelzi, hogy Jerikó nem térhet vissza a régi formájában — nem lehet újra a bálványimádás központja.

Az átok személyes következményekkel jár: az, aki megszegi, gyermekeit veszti el — ez a legsúlyosabb szimbolikus büntetés.

📜 Történeti beteljesedés

Évszázadokkal később, az 1Királyok 16:34 szerint Híél, a bételi férfi valóban újjáépítette Jerikót — és a bibliai szöveg szerint pontosan úgy járt, ahogy Józsué megmondta: 
Elsőszülött fiát veszítette el, amikor lerakta alapját, és legkisebb fiát, amikor felállította kapuit.

🧭 Teológiai jelentőség

Jerikó nemcsak egy város, hanem egy szellemi határvonal: a régi világ lezárása és az ígéret földjének kezdete.
Az átok azt jelzi, hogy nem lehet visszatérni a múlt bűneihez — a hit útja előre vezet.
A történet figyelmeztetés is: a szövetség megszegése nemcsak egyéni, hanem közösségi következményekkel jár.

Zárszó

Ahogy Jerikó falai leomlottak, úgy nyílt meg bennem is egy újabb tér — a megértés tere.
Isten szándéka az emberiség hajnalától fennálló egyetemes vitában nem az, hogy elrejtse magát, hanem hogy bizonyságot tegyen. Kánaán földje, az ígéret földje, az a kis kiválasztott rész, amelyen keresztül Isten megmutatja: céljai nem azonosak a világ céljaival, de nem is függetlenek tőlük.
Az értelmi felfogás így nyit teret a hitemnek.
A falak leomlása, az átok, a hitváltás lehetősége és a szövetség megerősítése mind azt mutatják: az ígéret földjére való belépés nemcsak térbeli, hanem erkölcsi és spirituális döntés is.

Jerikó falai már leomlottak — de vajon bennünk mi áll még?
Milyen örökséget hordozunk, milyen hitet építünk, és milyen falakat kell lebontanunk ahhoz, hogy beléphessünk a saját ígéret földünkre?

Köszönöm, hogy időt szántál arra, hogy végigkísérd ezt a gondolati utazást — Jerikó falaitól egészen a hit mélységeiig. Remélem, hogy ezek a gondolatok nemcsak informáltak, hanem meg is szólítottak. Mert Jerikó falai már leomlottak… és talán bennünk is megmozdult valami.

Ha bármi gondolatot ébresztett benned — akár egyetértést, kérdést vagy hiányérzetet — örömmel fogadom a megjegyzéseidet. A párbeszéd számomra nem zárszó, hanem folytatás. Mert a hit nem lezárt, hanem épülő valóság — és minden új gondolat egy újabb lépés az ígéret földje felé.

Ez a tanulmány nem csupán történelmi visszatekintés, hanem egy belső építkezés is volt: falakat bontottunk, hogy új tereket nyissunk a megértésnek, a hitnek, és annak a párbeszédnek, amely az ember és Isten között zajlik az idők kezdete óta.

📚 Bibliográfia 

Kenyon, Kathleen M. Digging Up Jericho. London: Ernest Benn, 1957. 👉 Link

Garstang, John. The Foundations of Bible History: Joshua, Judges. London: Constable, 1931. 👉 Digitális változat 

Watzinger, Carl & Sellin, Ernst. Jericho: Die Ergebnisse der Ausgrabungen. Leipzig: Hinrichs, 1913. 👉 Teljes mű németül – Internet Archive

Warren, Charles. Underground Jerusalem. London: Richard Bentley and Son, 1876. 👉 teljes mű internet Achive 

The Holy Bible – New International Version. Grand Rapids: Zondervan, 1984. 👉 Online Biblia – Bible Gateway

Wood, Bryant G. “Did the Israelites Conquer Jericho?” Biblical Archaeology Review, vol. 16, no. 2 (1990): 44–58. 👉 Cikk kivonata – Biblical Archaeology Society

– Gábor, aki körbejárta Jerikót, hogy beléphessen önmaga mélyebb rétegeibe.