a Teremtés napjai

 Idő és kinyilatkoztatás:

a Teremtés napjai 

A teremtés monoteista vallás értelmezésében

1. Bevezetés: A teremtési napok értelmezési horizontja

A teremtés napjainak értelmezése nem egységes, hanem a különböző vallási hagyományokban és felekezeti irányzatokban eltérő hangsúlyokat kap. Ezek az értelmezések nem csupán exegetikai különbségeket tükröznek, hanem mélyebb teológiai és világképi előfeltevéseket is. A sokszínűség önmagában is jelzi, hogy a teremtéstörténet időfogalma nem pusztán kronológiai kérdés, hanem teológiai térkép, amelyben minden hagyomány más kérdésre keresi a választ.

Módszertani megjegyzés:

A jelen tanulmány nem dogmatikai állásfoglalás, és nem kíván belépni felekezeti vitákba. A megközelítés alapja a filológia: a héber szöveg saját nyelvi, irodalmi és szemantikai logikája. A dogmatika a hit tartalmát rögzíti; a filológia ezzel szemben azt vizsgálja, mit mond a szöveg önmagáról, milyen jelentésrétegek és szerkezeti minták bontakoznak ki belőle. A cél nem az, hogy a teremtéstörténetet modern tudományos vagy vallási rendszerekhez igazítsuk, hanem hogy teret nyissunk annak a kérdésnek, hogyan érthető meg a „nap” fogalma a Biblia eredeti nyelvi és kulturális közegében.

📑1. Vallási és felekezeti megközelítések

Fundamentalista és fiatal Föld kreacionista irányzatok

Ez a megközelítés a teremtés hat napját szó szerint, hat egymást követő, huszonnégy órás időegységként értelmezi.

Az álláspont középpontjában nem csupán Isten mindenhatóságának hangsúlyozása áll, hanem a Szentírás kronológiai és történeti  megbízhatóságának feltétlen elfogadása is.

A szöveg nyelvi vagy műfaji rugalmasságát e felfogás általában másodlagosnak tekinti a szó szerinti olvasattal szemben.

Katolikus és mérsékelt protestáns irányzatok

E hagyományok nyitottabbak a teremtési napok szimbolikus vagy korszak jellegű értelmezésére (Day-Age theory).

Ebben az olvasatban a „nap” nem feltétlenül meghatározott hosszúságú időegység, hanem egy-egy teremtési fázist vagy szakaszt jelöl.

A cél nem a szöveg „modernizálása”, hanem annak felismerése, hogy a bibliai narratíva teológiai mondanivalója nem szükségszerűen kötődik egy modern, lineáris időfelfogáshoz.

Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a teremtéstörténet nem fizikai kronológia, hanem teológiai rend. 

Rabbinikus zsidó felfogás

A rabbinikus hagyományban a „nap” (yôm) nem elsősorban kronológiai egység, hanem isteni cselekvési szakasz. A midrások (pl. Bereshit Rabbah) a teremtés napjait a rend fokozatos kibontakozásának állomásaiként értelmezik. Rási hangsúlyozza, hogy az első nap nem „első” (rishon), hanem „egy” (echad), mert még nincs viszonyítási pont — ez a napot alapállapotként, nem időegységként mutatja. Ibn Ezra és Nahmanides szerint a yôm jelenthet hosszabb korszakot vagy misztikus folyamatot is, mivel az isteni idő nem azonos az emberi idővel. A rabbinikus hagyomány tehát maga is a yôm rugalmas, kontextusfüggő jelentését hangsúlyozza, összhangban a héber filológiai adatokkal.

A héber szöveg nem a „első nap” (yôm rishon) kifejezést használja, hanem az „egy nap” (yôm echad) alakot. Ez nem csupán stiláris különbség: az echad itt nem sorszám, hanem minőségi jelölés. A rabbinikus hagyomány ezt úgy értelmezi, hogy a kezdet nem egy sorozat első eleme, hanem egyedülálló állapot. Rási megjegyzi, hogy a „nap” ebben a formában nem egy időbeli sorozat része, hanem a teremtés abszolút kezdetének jelölése. Ez az értelmezés jól illeszkedik ahhoz a megfigyeléshez, hogy a szöveg a rend felállításának első pillanatát hangsúlyozza, nem pedig egy kronológiai sorozat kezdetét. 

Iszlám gondolkodás, megközelítés

Az iszlám hagyományban a Korán szintén beszél a teremtés „napjairól” (yawm), ugyanakkor maga a szöveg több helyen is hangsúlyozza, hogy Isten időszámítása nem esik egybe az emberi idővel. A Korán szerint egy isteni „nap” az emberi tapasztalat szerint akár ezer vagy ötvenezer évet is felölelhet (vö. Korán 22:47; 70:4). Ez a megközelítés az idő nem-lineáris és relatív felfogását erősíti az iszlám exegézisben, ahol a yawm gyakran nem fizikai időegységet, hanem egy isteni cselekvés korszakát jelöli. A modern iszlám gondolkodók különösen hangsúlyozzák ezt a tágabb értelmezést, és a teremtés napjait kozmikus léptékű szakaszokként értelmezik, amelyek nem az emberi idő mércéjéhez igazodnak, hanem az isteni rend kibontakozását fejezik ki.

4. A kutatás célkitűzése

E tanulmány célja nem a fennálló vallási dogmák vagy felekezeti meggyőződések megkérdőjelezése, és nem is kíván kizárólagos vagy bizonyító erejű teológiai állásfoglalást tenni. 

Az elemzések célja egy alternatív értelmezési keret felvázolása, amely: 

• a Biblia eredeti nyelvét, a héber filológiát hívja segítségül a szöveg mélyebb megértéséhez;  vizsgálja a yôm (יוֹם) szó jelentésrétegeit, bemutatva annak szemantikai rugalmasságát; abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a hit és a természettudomány eltérő kérdéseket tesznek fel ugyanarra a valóságra:
• a természettudomány a hogyan kérdését vizsgálja, 
• a hit a miért kérdésére keres választ.

E két megközelítés nem egymás ellenfelei, hanem különböző szinteken mozgó értelmezési módok, amelyek eltérő eszközökkel ugyanazon valóság megértésére törekednek.

A tanulmány alapvető tézise, hogy a teremtési napok nem pusztán időegységek, hanem a rend kialakulásának teológiai ritmusai, amelyekben az idő nem mérhető, hanem értelmezhető.

2.Sz. Jeromos és a Teremtés első napja

(kelet-nyugat gondolkodás bemutatása és hatása a szövegre.)

A bibliafordítások története nem csupán nyelvészeti kérdés, hanem két alapvetően eltérő világkép ütközése.
Amíg az ókori közel-keleti ember számára a Teremtés első napja 'Egy Nap' (Jóm Echád) azaz egy oszthatatlan, egyedülálló esemény, amely az isteni egységet tükrözi, addig a nyugati gondolkodás ezt már a kezdetektől 'Első Napnak' (Dies Primus) látja. 

Ez a finom elmozdulás jól mutatja, hogyan kényszeríti rá a nyugati elme a saját logikai rendszereit, a linearitást és a sorrendiséget a bibliai szövegre. Számunkra a 'nap' már csak egy elem a hét napjának sorozatában, míg az eredeti szövegben a 'nap' maga a létrejövő minőség.
Amikor Jeromos a Vulgatában ragaszkodott az 'Egy Nap' kifejezéshez, valójában a nyugati racionalizmussal szemben védte meg a közel-keleti szemlélet eredeti, misztikus mélységét.

A fordítási alapelv: A forrás tisztelete

Jeromos szakított a korabeli gyakorlattal, amely a görög Szeptuagintát (LXX) tekintette abszolút alapnak. Bevezette a Hebraica Veritas (héber igazság) elvét, ami azt jelentette, hogy a latin szövegnek közvetlenül a héber eredetihez kell hűnek lennie.

Az "Egy nap" vs. "Első nap" kérdése

Ez a pont tökéletesen illusztrálja Jeromos tudományos precizitását a hagyománnyal szemben:

• Eredeti héber: Jóm echád (Egy nap). A héber szándékosan tőszámnevet használ, utalva az egységre és a kezdet egyediségére. 
• Szeptuaginta (görög): Héméra mia (Egy nap), de a görög logikában ezt már a sorozat kezdeteként, funkcionálisan "elsőként" értelmezték. 
• Jeromos előtti latin (Vetus Latina): Gyakran már a kényelmesebb "Dies primus" (Első nap) formát használta, hogy illeszkedjen a rákövetkező napokhoz. 
• Jeromos (Vulgata): Tudatosan visszaállította a "Dies unus" (Egy nap) kifejezést, mert ez felelt meg a héber igazságnak.

A fejlődés folyamata (Idővonal)

Korszak	Szöveg / Forrás	Alkalmazott kifejezés	Jelentőség
i.e. 10–5. sz.	Héber eredeti	Jóm echád (Egy nap)	Az isteni egység és a teremtés kezdete.
i.e. 3. sz.	Szeptuaginta (Görög)	Héméra mia (Egy nap)	Megtartja a számot, de a kontextus már sorrendi.
i.sz. 2–3. sz.	Vetus Latina	Dies primus (Első nap)	Stilisztikai javítás a népnyelvi érthetőségért.
i.sz. 382–405	Jeromos (Vulgata)	Dies unus (Egy nap)	Visszatérés a héber gyökerekhez.
16. sz.-tól	Modern fordítások	Első nap / First day	A teológiai és logikai rendszerezés győzelme a nyers szöveghűség felett.

Felekezeti konzekvenciák

• Katolikus: A Vulgata tekintélye miatt évszázadokig a "dies unus" maradt a mérvadó, ami teret engedett a mélyebb, szimbolikus (pl. ágostoni) magyarázatoknak. 
• Protestáns: A reformáció utáni fordítások (bár szintén a héberhez nyúltak vissza) a közérthetőség és a tanítási struktúra miatt gyakran mégis az "első nap" mellett döntöttek.

Záró gondolat: Jeromos nem csupán fordító volt, hanem egyfajta "szövegrégész", aki hajlandó volt szembehelyezkedni a megszokott, kényelmes latin formákkal azért, hogy a Biblia eredeti, héber hangja szólaljon meg latinul.

A nyugati ember a Bibliát olvashatja úgy, mint egy naplót, ahol a percek számítanak. 

Az ókori közel-keleti ember számára viszont a Teremtés könyve egy ikon, ahol a színek és a formák (a napok sorrendje) a létezés hierarchiáját mutatják meg, nem a stopperórát. A 'nap' nála nem időegység, hanem jelentéstartomány.

Szempont	Nyugati (Modern) szemlélet	Ókori Közel-keleti szemlélet
Időfelfogás	Lineáris, mért (24 óra)	Ritmikus, minőségi (esemény)
A "Nap" fókusza	A Föld tengely körüli forgása	Isten egy-egy teremtő fázisa
Cél	"Mikor és mennyi idő alatt?"	"Ki és miért?"
Logika	Chronos (mennyiségi idő)	Kairos (alkalmas/betöltött idő)

3. Nyelvi és filozófiai rétegek

A Biblia eredeti héber szövege olyan dinamikus és többrétegű fogalmakat használ, amelyek jelentéstartománya a fordítás során óhatatlanul szűkül.
Ez különösen igaz az időre vonatkozó kifejezések esetében.

Az ʿerev; este, (עֶרֶב) és bōqer ; reggel, (בֹּקֶר) szemantikai mezői

Az ʿerev gyöke a keveredés, az átmenet és a meghatározatlanság képzetét hordozza, míg a bōqer a „feltárulás”, a tisztázódás és az elkülönülés jelentésmezőjéhez kapcsolódik.
Ezek a gyökjelentések nem kizárólagos definíciók, hanem olyan szemantikai mezők, amelyek a teremtés narratíváját belső logikával rendelkező folyamattá formálják:
a rendezetlenségből a felismerhető és elkülönített rend felé.

Ez a dinamika már önmagában is jelzi, hogy a teremtéstörténet időfogalma nem mechanikus, hanem folyamat jellegű, és a héber nyelv belső logikája is ezt tükrözi.

A fordítás felelőssége

Szent Jeromos és a későbbi fordítók munkája alapvető jelentőségű a bibliai szöveg tovább-hagyományozásában.
A kérdés azonban nem a fordítói pontosság hiánya, hanem a különböző nyelvi és gondolkodási világok eltérése.

A latin, majd a modern európai nyelvek lineárisabb időfogalma óhatatlanul szűkíti az eredeti héber yôm jelentéstartományát, amely nem mechanikusan mérhető időegységként működik.

II. A „nap” (yôm) jelentése a héberben

1. A yôm alapjelentése és a teremtés szerkezete

A bibliai héber nyelvben a „nap” szó יוֹם (yôm). Bár a modern olvasó számára ez elsősorban egy huszonnégy órás ciklust jelent, a bibliai kontextus és a héber nyelvhasználat ennél jóval árnyaltabb jelentéstartományt tesz lehetővé.

Az 1Mózes 1 teremtési napjai egy szigorú teológiai rendben bontakoznak ki: világosság, égbolt, szárazföld és növényzet, égitestek, vízi és égi élővilág, szárazföldi élet és az ember, végül az isteni nyugalom.

Ez a struktúra önmagában még nem dönt a „nap” időtartamáról, de előkészíti a szöveg belső feszültségeit és a héber időfogalom sajátosságait. 

2. A teremtés belső ritmusa: Erev és Bóker

A teremtésleírás visszatérő mondata:

„És lőn este (erev), és lőn reggel (bóker): [x.] nap.”

Ez a formula nem pusztán a zsidó időszámítás alapja (ahol a nap este kezdődik), hanem egy mélyebb spirituális és filológiai folyamat leírása.

2.1. Erev (עֶרֶב) a keveredés és rendezetlenség állapota

Az erev az a-r-v (ע־ר־ב) gyökből származik: keverni, összekeveredni.

• Vizuális jelentés: az alkonyat idején a fény és a sötétség összemosódik, a körvonalak elmosódnak. 
• Metaforikus jelentés: a formátlan, rendezetlen állapot, a „káosz”, amelyből a teremtés indul. 
• Teológiai funkció: a teremtés kiindulópontja — a potenciál, amely még nem vált renddé. 

2.2. Bóker (בֹּקֶר) a rend és megkülönböztetés megjelenése

A bóker a b-k-r (ב־ק־ר) gyökből ered: felhasítani, vizsgálni, megkülönböztetni.

• Vizuális kép: a hajnal fénye „felhasítja” a sötétséget. 
• Értelmezés: a dolgok elkülönülnek, felismerhetővé válnak. 
• Kapcsolódó szavak: bikoret (vizsgálat, kritika); a reggel a tisztánlátás és felelősség ideje. 
• Teológiai funkció: az isteni rend láthatóvá válása. 

2.3. A bibliai időfelfogás lényege

A teremtés ritmusa:

• Erev – keveredés, rendezetlenség, potenciál 
• Bóker – rend, megkülönböztetés, világosság 

A bibliai világkép szerint az idő nem a világosságból tart a sötétségbe, hanem fordítva:

a káoszból a rend felé.

Ez a dinamika előkészíti a yôm rugalmas jelentésének megértését.

3. A yôm szemantikai rugalmassága

A héber yôm jelentése mindig a kontextustól függ.
A klasszikus lexikonok is hangsúlyozzák, hogy a szó jelentéstartománya „a kontextus által meghatározott” (BDB). Ez a rugalmasság már önmagában jelzi, hogy a teremtéstörténetben a yôm nem egyetlen, rögzített időegységet jelöl, hanem többféle értelmezési lehetőséget enged meg.

3.1. A világos időszak

1Móz 1:5 szerint Isten a világosságot nevezi „napnak” (yôm).

Ez kevesebb, mint 24 óra — csak a nappali szakasz.

3.2. „Egy nap” mint alapegység – yôm echad

Az első napnál a szöveg nem „első napot” mond, hanem:

יוֹם אֶחָד – yôm echad – „egy nap”

Ez alapegységet jelöl, nem feltétlenül kronológiai napot.

3.3. Összefoglaló időszak – beyôm

1Móz 2:4: „azon a napon” (beyôm) Isten megteremtette az eget és a földet.

Itt a yôm az egész teremtési folyamatot jelöli.

3.4. Ez az összefoglaló segít megvilágítani,
hogy az 1Móz 2:4 (a Biblia második teremtéstörténetének nyitánya) 

„1Móz 2:4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,”

Ez a rész nem cáfolat, hanem a megértés gondolkodás, kiegészítése.
Nem a modern, „stopperórás” időszemléletet, hanem, és hogyan mutatja be Istent egy egészen új oldaláról.

3.5. A Teremtés "csuklópontja"

Ez a vers egy híd: lezárja a kozmosz teremtését (a 6 napot), és elkezdi az ember történetét.

1Mó 2:4; fordítás

Héber szöveg (olvasat)	Szó szerinti jelentés	Jeromos Vulgatája	Megjegyzés a szemléletmódhoz
אֵלֶּה תוֹלְדוֹת (Élleh tóledót)	Ezek a nemzetségei / eredetei	Istrae sunt generationes	A tóledót a "szülés" (jálád) szóból ered. Az égnek és földnek "születéstörténete" van, nem csak technikai gyártása.
הַשָּׁמַיִם וְהָאָרֶץ (hasámájim ve-háárec)	az egeknek és a földnek	caeli et terrae	A héberben az ég többes számban van (sámájim), Jeromosnál egyes számban (caelum).
בְּהִבָּרְאָם (be-hibbareám)	az ő megteremtésükkor	quando creata sunt	Ez egy különleges nyelvtani alak: "a teremtődésük folyamatában".
בְּיוֹם עֲשׂוֹת (be-jóm aszót)	azon a napon, melyen készítette	in die quo fecit	Ez a kulcspont: Itt a "nap" (jóm) már az egész teremtési folyamatot összefoglalja egyetlen egységbe.
יְהוָה אֱלֹהִים (Jahve Elohim)	az Úr Isten	Dominus Deus	Itt jelenik meg először Isten személyes neve (Jahve) az általános "Isten" (Elohim) mellett.

1mó 2:4; jelentés

Kifejezés (Héber/Latin)	Mi ez a szó?	Mit jelent valójában?	Miért fontos a szemléletváltáshoz?
Tóledót (generationes)	Születéstörténet	Nemzetségtábla, eredet.	Az ég és föld nem „gyártmány”, hanem egy élő folyamat eredménye, mint egy családfa.
Be-hibbareám	Teremtődésükkor	Folyamatos történés.	Azt sugallja, hogy a világ nem egy pillanat alatt „fagyott meg”, hanem kibontakozott.
Be-jóm (in die)	Azon a napon	Itt: egy korszakban.	A kulcs: A Biblia itt egyetlen „napnak” hívja mindazt, amit korábban hét napra bontott.
JHVH Elohim	Az Úr Isten	Isten személyes neve.	Isten itt már nem csak a távoli Teremtő, hanem a személyes Gazda, aki nevet ad.

Mit mutat meg ez a vers a laikusok számára?

Ha valaki azt kérdezi : "Hogyan lehetett a világot 6 nap alatt teremteni?", ez a vers adja meg a választ a Biblia saját logikájával:

3.6. A "Nap" nem órákat jelent

A nyugati ember hajlamos a "napot" 24 órának látni. 

Azonban az 1Móz 2:4-ben a Biblia azt mondja: "azon a napon", amikor az eget és a földet készítette. Mivel tudjuk, hogy ez a "nap" magában foglalja az összes korábbi teremtési napot, egyértelmű, hogy a "nap" (jóm) itt egy időszakot, egy fejezetet jelent, nem pedig 24 órát.

3.7. JHVH: Isten "közel jön"

Az első fejezetben csak az Elohim (Isten) nevet olvassuk, ami a Mindenható hatalmát jelzi. Ebben a versben tűnik fel először a JHVH név.

• A közel-keleti gondolkodásban ez óriási váltás: Isten már nem csak a kozmoszt irányítja a távolból, hanem belelép a történelembe. 

• A nyugati ember számára Isten egy fogalom, a Biblia számára viszont JHVH egy személy, akinek célja van a teremtett világgal.

Épület helyett Élet

A nyugati szemlélet a világot gyakran egy bonyolult gépnek vagy épületnek látja. A héber Tóledót szó viszont azt üzeni, hogy a világmindenségnek "születése" és "családfája" van.
Isten nem csak "összerakta" a világot, hanem elindított egy folyamatot, ami él és fejlődik.

📖 Példák, ahol a yôm hosszabb időszakot jelent

• 1Mózes 2:4 – „Ez az ég és a föld teremtésének története, amikor (beyôm) az ÚR Isten megalkotta az eget és a földet.”
  → Itt a „beyôm” („azon a napon”) összefoglalja az egész hat napot egyetlen „napként”. Ez mutatja, hogy a szó lehet összefoglaló korszak. 
• Ézsaiás 4:2 – „Azon a napon (bayôm hahu) az ÚR sarja ékes és dicsőséges lesz…”
  → Ez nem egy konkrét 24 órás nap, hanem egy jövőbeli időszak, prófétai korszak. 
• Zsoltárok 95:8 – „Ne keményítsétek meg szíveteket, mint a kísértés napján (yôm massah) a pusztában.”
  → Itt a „nap” egy hosszabb eseménysor (Izráel lázadása a pusztában), nem egyetlen nap. 
• Jób 15:20 – „A gonosz ember egész életében gyötrődik, és az erőszakosnak szánt napok (yômîm) számlálva vannak.”
  → A „napok” itt életidőt, éveket jelöl.
  Ezékiel 30:3 – „Mert közel van a nap (yôm) az ÚR napja, borús nap, a nemzetek ideje.”
  → Az „ÚR napja” egy korszak, ítélet-időszak, nem egyetlen nap. 

Már érintettük a yôm jelentésének rugalmasságát, viszont érdemes egy rövid kitekintést tenni a Prófétai Irodalom felé is. Az „Úr Napja” (yôm YHWH) kifejezés jól mutatja, hogy a bibliai szerzők számára a „nap” gyakran nem fizikai időegységet jelölt, hanem egy meghatározott isteni beavatkozás korszakát. 

Jóel például így ír: „Közel van az Úr napja” (Jóel 2:1), 

Ámósz hangsúlyozza, hogy ez a „nap” minőséget, nem pedig időtartamot jelöl: „Az Úr napja sötétség lesz, nem világosság” (Ámósz 5:18). 

Ezek a használatok tovább erősítik azt a megfigyelést, hogy a yôm jelentése a kontextus által meghatározott, és sokszor egy egész teológiai távlatot foglal magába.

 📊 Példák a yôm tágabb jelentésére

Igehely	Héber kifejezés	Magyar fordítás (Károli)	Jelentés / Időtartam
1Mózes 2:4	בְּיוֹם (beyôm)	„Amely napon az ÚR Isten megalkotta…”	Az egész teremtési folyamat összefoglalása egyetlen „napként”
Ézsaiás 4:2	בַּיּוֹם הַהוּא (bayôm hahu)	„Azon a napon az ÚR sarja…”	Jövőbeli korszak, prófétai időszak
Zsoltárok 95:8	יוֹם מַסָּה (yôm massah)	„A kísértés napján a pusztában”	Egy hosszabb eseménysor, Izráel lázadása
Jób 15:20	יְמֵי עָשׁוּק (yemê ashuq)	„Az erőszakosnak szánt napok”	Életidő, évekre kiterjedő időszak
Ezékiel 30:3	יוֹם לַיהוָה (yôm laYHWH)	„Az ÚR napja közel van”	Ítélet-időszak, korszak, nem egyetlen nap

A héber יוֹם (yôm) szó jelentése rugalmas, és a kontextus határozza meg:

• Jelölhet egy konkrét napot (világosság–sötétség ciklus, 24 óra). 
• Jelölhet egy összefoglaló időszakot (pl. a teremtés hat napja egyetlen „napként”). 
• Jelölhet egy prófétai korszakot (pl. „az ÚR napja”). 
• Jelölhet életidőt, éveket (pl. „napok száma” = élettartam). 

A teremtés beszámolója (1Mózes 1–2) éppen ezt a kettősséget mutatja:

• Egyrészt ritmikus napok sorát, amelyek „este és reggel” formulával záródnak. 
• Másrészt egyetlen összefoglaló „napként” is értelmezi az egész teremtési folyamatot. 

👉 Tehát a Biblia szövegében a yôm rugalmas fogalom, amely a kontextus szerint lehet rövid vagy hosszú időtartam.

4. A hetedik nap anomáliája

A teremtéstörténet egyik legfontosabb sajátossága:

A hetedik nap nem zárul le az „este és reggel” formulával.

Ez arra utal, hogy:

• a hetedik nap folyamatos állapot, 
• nem lezárt időegység, 
• teológiai értelemben máig tart. 

Ha a hetedik nap nem 24 órás, akkor a megelőző hat nap sem szükségszerűen az.

Nem zárul le az „este és reggel” formulával, ami arra utal, hogy ez a nap nem időegység, hanem állapot. Kline M. szavaival: „The seventh day is the archetype of God’s eternal rest.” A hetedik nap időtlensége visszahat az előző hat nap értelmezésére is.

Jeromos a Zsoltárokhoz (90:4) írt magyarázataiban (Breviarium in Psalmos) és leveleiben világít rá arra, hogy a teremtés napjai az emberi értelem számára "felosztott" idők, de Isten szempontjából egyetlen egységet alkotnak. Latinul: "In conspectu Dei, omne tempus breve est, et dies creationis mysteria sunt potius quam horae." Magyarul: "Isten színe előtt minden idő rövid, és a teremtés napjai inkább misztériumok (titkok), mintsem órák. „Vespera non habet ”

A hetedik nap teológiai mélysége: nyugalom és örökkévalóság

A teremtéstörténet sajátossága, hogy a hetedik napnál hiányzik az „este és reggel” formula.
Ez a hiány a rabbinikus és modern teológiai gondolkodásban egyaránt arra utal, hogy a hetedik nap nem lezárt időegység, hanem egy folyamatos isteni állapot.
Meredith G. Kline szerint a hetedik nap az isteni uralom „örökkévaló szombatja”, amelybe az ember meghívást kap, de amelyet a bűneset megszakít. Abraham Joshua Heschel a szombatot „a szent idő székhelyének” nevezi: nem térbeli, hanem időbeli szentély, amelyben az ember részesedik az isteni nyugalomból.
A hetedik nap nyitottsága tehát nem csupán irodalmi jelenség, hanem teológiai kulcs: a teremtés célja nem egy újabb munkanap, hanem a rend beteljesedése, amely időtlenül fennáll. Ez a nyitott hetedik nap visszahat az előző hat nap értelmezésére is: ha a hetedik nap nem 24 órás, akkor a megelőző napok sem szükségszerűen azok.

5. A számozott napok ellenvetése és filológiai válaszok

A literalista érvelés szerint a számozás (első, második, harmadik…) 24 órás napokat jelent. A héber nyelv és a bibliai irodalom azonban mást mutat.

A számozás mint rend, nem időmérés

A héber számozás funkciója:

• hierarchia (Tízparancsolat), 
• szimbolikus korszakok (Dániel, Zakariás), 
• struktúra, nem kronometria. 

A teremtés napjai a káoszból a rend felé haladó isteni munka fázisait jelölik.

A darabszám ≠ időtartam

A szöveg megmondja, hány nap,

de nem mondja meg, milyen hosszú egy nap.

A hetedik nap mint ellenérv

A hetedik nap:
    • számozott, 
    • mégsem zárul le, 
    • tehát a számozás nem időzáró mechanizmus. 

Újszövetségi visszhang: a hetedik nap ma is tart

A Zsidókhoz írt levél a teremtésre utalva fejti ki, hogy a „nyugodalom” ma is nyitva áll:

Zsidók 4,4.9–10

„Megvan még a szombatja az Isten népének… aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is az övéitől.”

A szöveg a görög sabbatismos szót használja, amely a szombat folyamatos állapotát jelenti.

Isten és az ember közös ideje: Zsoltárok 95

A Zsidók 4 a 95. zsoltárra épül, ahol Isten a nyugalmát így nevezi:

Zsoltárok 95,11

„Nem fognak bemenni az én nyugodalmamba!”

(Menuháti – מְנוּחָתִי)

A menuhá jelentése: „nyugalom”, „lakóhely”, „állapot”.

Ez tökéletesen illeszkedik Heschel gondolatához: a szombat időbeli szentély.

Az idő relativitása: Jeromos és a 90. zsoltár

A 90. zsoltár kulcsfontosságú:

Zsoltárok 90,4

„Ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap… és mint egy őrváltásnyi idő éjjel.”

A héber asmoret kb. 4 órát jelent.

Jeromos a custodia szót használja: őrség, virrasztás.

Ez a vers szándékosan mossa össze az időegységeket:

    • 1000 év = 1 nap 

    • 1000 év = 4 óra 

A Szentírás ezzel jelzi: az időegységek metaforák, nem mértékegységek.

Összegző táblázat :

Teológiai állításod	Bibliai alátámasztás	Kulcsfogalom
A 7. nap nem zárult le	Zsidók 4,9	Szabbatismos (folyamatos szombat)
A nyugalom egy állapot (Heschel)	Zsoltárok 95,11	Menuhá (Isten lakóhelye/nyugalma)
Időtlenség visszahat a 6 napra	Zsoltárok 90,4	Jóm = ezer év / őrváltás
A bűneset megszakítja (Kline)	János 5,17	"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik"

János 5,17 – a hetedik nap teológiai következménye

Jézus így válaszol a szombati gyógyítás vádjára:

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

A magyarázók szerint ez arra utal, hogy bár a teremtő munka lezárult, a hetedik nap folytatódik, és Isten fenntartó, megváltó munkája ebben az időtlen szombatban zajlik.

Ez tökéletesen egybevág Kline gondolatával.

Az „őrváltás” teológiai üzenete

Az őrváltás képe azt sugallja, hogy az idő intenzitással bír:

    • az őrség számára a 4 óra feszült, koncentrált figyelem, 

    • Isten teremtési „napjai” is ilyen intenzív isteni cselekvést jelölhetnek. 

A 90. zsoltár drasztikus tömörítése így válik kulccsá:

a yôm rugalmas fogalom, amely egyszerre jelent:

    • konkrét napot, 

    • összefoglaló időszakot, 

    • prófétai korszakot, 

    • életidőt. 

Összegzés

Amikor a hetedik napnál elmarad az „este és reggel” lezárása, a Biblia jelzi:

beléptünk Isten időtlen nyugalmába.

Ez a nyitott kapu visszamenőleg is átírja a többi napot:

a teremtés nem sietős, hatnapos műszak volt,

hanem a létezés fokozatos, méltóságteljes és szent kibontása

az örökkévalóság keretei között.

6. A nap – korszak (Day-Age) modell értékelése

6.1. A modell lényege
A nap–korszak elmélet szerint a Teremtés könyvében szereplő „napok” (jóm) nem 24 órás időegységek, hanem hosszú korszakok. A megközelítés bibliailag komolyan vehető, ugyanakkor nyelvileg és szövegkörnyezetileg vitatott. Nem eretnek, de nem is a legegyszerűbb, szó szerinti olvasat.

Sz. Ágoston mint szellemi előfutár

Bár a modern Day‑Age modell a 19. században vált népszerűvé, legfontosabb előfutára Szent Ágoston (4–5. század):

• A De Genesi ad litteram művében hangsúlyozza, hogy a teremtés napjai nem lehetnek földi napok, hiszen az égitestek csak a negyedik napon jelennek meg. 
• A hat napot logikai keretnek tekinti, amely az ember számára teszi érthetővé a teremtés rendjét. 
• Úgy vélte, Isten a dolgok „csíráit” (rationes seminales) teremtette meg, amelyek idővel bontakoztak ki. 
• Tekintélye fontos hivatkozási alap: a nem szó szerinti értelmezés már az ókorban is jelen volt.

Kik képviselik ezt a nézetet?

• Progresszív kreacionisták – pl. Hugh Ross, akik elfogadják az univerzum ősiségét, de hangsúlyozzák Isten közvetlen beavatkozását. 
• Katolikus Egyház – nyitott a korszak‑értelmezésre; a Tanítóhivatal nem kötelezi a hívőket a 24 órás napokra. 
• Mérsékelt protestantizmus – presbiteriánus, anglikán, metodista irányzatok széles köre elfogadhatónak tartja. 
• Judaizmus – több modern ortodox tudós (pl. Gerald Schroeder) középkori rabbinikus forrásokra hivatkozva vallja a korszak‑modellt. 

A modell alapgondolata

• A teremtés nem hat szó szerinti nap alatt történt. 
• Minden „nap” egy hosszú korszakot jelöl. 
• Célja: a bibliai szöveg és a modern természettudomány összeegyeztetése. 

6.2. A modell erősségei

• Komolyan veszi a jóm jelentésének rugalmasságát. 
• Nem állítja szembe a Bibliát a tudománnyal. 
• Lehetővé teszi, hogy a teremtés folyamata hosszú időtartamokban bontakozzon ki. 

6.3. A modell gyengeségei

A Day‑Age modell egyik fő gyengesége, hogy gyakran igyekszik a bibliai napokat a modern kozmológiai és biológiai korszakokkal párhuzamba állítani. Ez több ponton is feszültséget okoz:

• A növényzet a harmadik napon jelenik meg, míg a Nap és a Hold csak a negyedik napon kap funkciót, ez nehezen illeszthető a fotoszintézishez kötött biológiai folyamatokhoz. 
• Az ötödik napon szereplő madarak a vízi élőlényekkel együtt jelennek meg, holott a paleontológiai adatok szerint a madarak jóval később, a szárazföldi dinoszauruszokból fejlődtek ki. 
• A bibliai szöveg teológiai rendet követ, nem pedig a modern tudomány által rekonstruált kronológiát. 

A modell tehát hasznos hermeneutikai irány, de nem végső magyarázat.

Gordon Wenham találó megfogalmazása szerint:

„Genesis 1 is concerned with theology, not with the mechanics or chronology of creation.”

A korszakokra bontás így könnyen olyan kérdésekre keres választ, amelyeket a szöveg nem akar megválaszolni.

Összegző értékelés

A nap–korszak modell értékes kísérlet arra, hogy a jóm rugalmas jelentését figyelembe vegye, és a bibliai szöveget összhangba hozza a modern tudomány eredményeivel. Ugyanakkor korlátai is vannak: a teremtéstörténet célja nem a fizikai folyamatok részletes leírása, hanem a rend, a hierarchia és az isteni szándék bemutatása. A Day‑Age modell akkor működik jól, ha ezt a teológiai fókuszt tiszteletben tartja. 

A tudomány változik, mert kérdez; az Írás marad, mert válaszol.
A tudomány újraírja önmagát, az Írás újraolvastatja magát.

7. Az ókori közel-keleti időfelfogás

7.1. Az idő funkcionális jellege

Héber gondolkodás a napokról

• A héber szemléletben a nap este kezdődik (szombat is péntek este indul). 
• Ez tükrözi azt a gondolatot, hogy az élet mindig a homályból indul, és a világosság felé halad. 
• A nap tehát nem pusztán kronológiai egység, hanem folyamat, amelyben a sötétségből világosság születik. 
• Ez a szemlélet mélyen gyökerezik a héber kultúrában: a kezdet mindig átmenet, és a teljesség a világosságban mutatkozik meg. 

Értelmezés

• Az „este és reggel” formula nem pusztán időhatár, hanem szimbolikus ritmus: 
• ʿerev → bōqer = káoszból → rend. 
• Ez a teremtés alapmintája, amely minden napban megismétlődik. 
• A hetedik nap különlegessége: nincs „este és reggel” formula → a nyugalom időtlen, nem záródik le. 

Az ókori Közel-Keleten az idő:

• nem absztrakt, 
• nem mérhető mennyiség, 
• hanem eseményekhez és rendhez kötött valóság. 

A kérdés nem az volt: „mennyi idő telt el?”, hanem:

• „mi történt?”, 
• „mi lett elkülönítve?”, 
• „mi kapott funkciót?”. 

7.2. Párhuzamok

• Enúma Elis: nem időrend, hanem kozmikus rend. 
• Egyiptomi kozmogóniák: az idő a rend megszilárdulásával kezdődik. 
• Biblia: a teremtés nem az anyag létrehozása, hanem a funkciók kiosztása. 

7.3. A „napok” szerepe

A „napok”:

• liturgikus ritmust adnak, 
• teológiai keretet teremtenek, 
• nem történeti időt mérnek. 

8. Következtetés

A yôm jelentése rugalmas és kontextusfüggő.

A teremtéstörténet nyelvi és szerkezeti sajátosságai:

• nem kényszerítik ki a 24 órás értelmezést, 
• a számozás rendet, nem időt jelöl, 
• a hetedik nap nyitottsága teológiai kulcs, 
• az ókori időfelfogás pedig megmutatja, hogy rossz kérdést teszünk fel, ha órát keresünk. 

A bibliai időfelfogás lényege:

a káoszból a rend felé tartó folyamat, nem pedig mérhető időegységek sorozata.

• A héber gondolkodásban a nap este kezdődik, és reggel teljesedik ki → ez a teremtés mintája. 
• Az „este és reggel” formula tehát nem pusztán időhatár, hanem szimbolikus ritmus, amely minden napban megismétli a teremtés alapelvét: a káoszból világosság fakad. 
• A hetedik nap különlegessége, hogy nincs „este és reggel” → a nyugalom időtlen, nyitott. 

III. A napok szerkezete: felsorolás, ritmus és teológiai kompozíció

1. A felsorolás mint ritmus

A teremtéstörténet minden napját ugyanaz a formula zárja:

„És lett este, és lett reggel: [sorszám] nap.”

Ez a refrénszerű ismétlődés nem pusztán lezárás, hanem ritmikus keret, amely a teremtés folyamatosságát hangsúlyozza.

A formula liturgikus hatású: a szöveg nemcsak közöl, hanem ritmust teremt, mintha a teremtés maga is egy kozmikus liturgia lenne, amelyben minden nap egy újabb versszak.

A ritmus tehát nem időmérés, hanem teológiai tagolás.

2. A héber sorszámozás teológiája

A napok sorszámozása a héber szövegben nem kronometriai funkciót tölt be, hanem struktúrát és rendet jelöl.

2.1. Az első nap: יוֹם אֶחָד (yôm ʾeḥād)

A szöveg nem azt mondja: „első nap” (rishon), hanem:

„egy nap” — yôm ʾeḥād

Ez a megfogalmazás az egységet hangsúlyozza.

A teremtés kezdete nem egy sorozat első eleme, hanem teljesség, amelyből a többi nap kibomlik.

2.2. A második–hatodik nap: valódi sorszámok

A 2–6. nap már klasszikus sorszámnevekkel jelenik meg:

• יוֹם שֵׁנִי – második nap 
• יוֹם שְׁלִישִׁי – harmadik nap 
• stb. 

Itt a sorszámozás elkülönülő szakaszokat jelöl, amelyek egymásra épülnek, de nem határozza meg, hogy ezek a szakaszok mennyi ideig tartanak.

2.3. A hetedik nap: a nyitott teljesség

A hetedik napnál hiányzik az „este és reggel” formula.

Ez a hiány nem véletlen, hanem teológiai jelzés:

• a hetedik nap nem zárul le, 
• nem időegység, hanem állapot, 
• a teremtés célja és beteljesedése. 

A nyugalom nem időhatárhoz kötött, hanem ontológiai minőség.

3. Következtetés: a napok mint szakaszok, nem idődobozok

A sorszámozás és a formula együtt keretet és ritmust ad, de nem mér időt.

A napok nem naptári egységek, hanem egymásra épülő isteni cselekvési szakaszok, amelyek a rend fokozatos kibontakozását mutatják.

4. A napok folyamata és egymásba érése

A teremtéstörténet nem lineáris időmérés, hanem kompozíciós teológia.

A napok nem elszigetelt egységek, hanem egymást feltételező fázisok.

4.1. Két hármas szerkezet: keret és betöltés

A szöveg belső kompozíciója két párhuzamos hármas egységre tagolódik:

Nap	Funkció (keret)	Teremtett elem	Betöltés
1.	Világosság elválasztása	Fény és sötétség	4. nap: Nap, Hold, csillagok
2.	Égbolt és vizek szétválasztása	Ég és tenger	5. nap: Madarak és halak
3.	Szárazföld és növényzet	Föld és vegetáció	6. nap: Állatok és ember

Két hármas szerkezet: keret és betöltés

A teremtéstörténet belső kompozíciója két párhuzamos hármas egységre tagolódik. Ahogy Wenham megjegyzi: „The correspondence between days 1–3 and 4–6 is too systematic to be accidental; it reflects a deliberate literary structure.” Ez a szerkezet nem kronológiai időt mér, hanem teológiai rendet tanít.

Az első három nap keretet hoz létre: elválasztás, térképzés, funkcionális rend.

A következő három nap betölti ezeket a kereteket: életet ad a már kijelölt tereknek.

Ez klasszikus héber kompozíciós technika, nem időt mér, hanem rendet tanít.

4.2. Az „este és reggel” formula szerepe

A formula kettős funkciót tölt be:

• Keretjelölő: lezárja az adott teremtési szakasz teológiai egységét. 
• Folyamatjelző: nem végpontot, hanem felismerhető állapotot jelez. 

A „reggel” nem a teremtés megszűnését jelöli, hanem annak láthatóvá válását.

4.3. A napok egymásra épülése

A napok nem zárt időszeletek, hanem egymást feltételező fázisok:

• A világosság (1. nap) előfeltétele a világító testek funkciójának (4. nap). 
• Az égbolt elkülönítése (2. nap) előfeltétele a madarak mozgásterének (5. nap). 
• A szárazföld megjelenése (3. nap) előfeltétele az állatok és az ember életének (6. nap). 

Ez a szerkezet kompozíciós egységet mutat, nem kronometrikus szigorúságot.

4.4. A hetedik nap mint cél és állapot

A hetedik nap:

• nem zárul le, 
• nem időegység, 
• hanem fennálló állapot, 
• a teremtés beteljesedése. 

A hetedik nap nyitottsága visszahat az előző hat nap értelmezésére:

a teremtési „napok” nem lezárt időszeletek, hanem egymásba érő isteni cselekvési fázisok.

5. Miért áll meg ez a modell stabil lábakon?

5.1. A két hármas szerkezet nem spekuláció

• Maga a szöveg kényszeríti ki: 1↔4, 2↔5, 3↔6 
• Klasszikus héber kompozíciós technika 
• Nem időt mér, hanem rendet tanít 

5.2. A „keret–betöltés” modell elegáns

• Nem védekezik a tudománnyal szemben 
• Nem erőltet megfeleltetéseket 
• A szöveg saját teológiai logikáját mutatja meg 

5.3. Az „egymásba érés” gondolata kulcsfontosságú

Ez az a pont, ahol végleg szétesik a szigorúan 24 órás olvasat:

ha a napok egymást feltételezik, akkor nem zárt idődobozok, hanem átfedő funkcionális szakaszok.

Ez összhangban van:

• az erev–bóker állapotváltás-értelmezéssel, 
• a hetedik nap nyitottságával, 
• az ókori közel-keleti időfelfogással. 

5.4. A hetedik nap itt a helyén van

Nem külön „furcsaság”, hanem:

• a teljes struktúra célja, 
• a teremtés értelme, 
• a rend kiteljesedése. 

IV. A hatodik nap paradoxona:
az emberi folyamatok időigénye

A hatodik nap paradoxona abból fakad, hogy a Biblia két különböző nézőpontból írja le ugyanazt az időszakot:

• 1Móz 1 isteni perspektívából, összefoglaló narrációban, 
• 1Móz 2 pedig emberi perspektívából, részletes, időigényes folyamatokkal. 

Az emberi megélés azonban természetes időigényű, és ez feszültséget teremt a 24 órás olvasattal.

A hatodik nap eseményei nem pusztán kronológiai egységek, hanem emberi tapasztalatok sorozata. Ahogy Collins megjegyzi: „The activities of the sixth day presuppose a human-scale experience of time.” A szöveg tehát olyan folyamatokat ír le, amelyek természetüknél fogva hosszabb időt feltételeznek.

1. Az intellektuális munka: a nevek adása

„És formálta az ÚR Isten a mező minden állatát… és Ádám elé vitte őket, hogy lássa, minek nevezi.” (1Móz 2:19)

1.1. A név mint lényeg, shém (שֵׁם)

A héber gondolkodásban a név nem címke, hanem lényegkifejezés.

Ádámnak meg kellett figyelnie az állatok:

• tulajdonságait, 
• viselkedését, 
• természetét,
  hogy hiteles nevet adhasson.

1.2. Emberi korlátok

Nem tudjuk, hány állatfaj jelent meg Ádám előtt; de a szöveg szerint minden élőlényt elé vezettek, amelyet Isten alkotott.

Ez nem néhány percnyi feladat, hanem:

• megfigyelés, 
• összehasonlítás, 
• kategorizálás, 
• nyelvi alkotás. 

Ez napokat, heteket vagy hosszabb időszakot feltételez.

Egy 24 órás napba ez nem fér bele.

2. Pszichológiai érés: a magány megélése

A szöveg szerint:

„Nem jó az embernek egyedül lenni.” (1Móz 2:18)

Majd Ádám végignézi az állatokat, és felismeri:

„…de az embernek nem találtatott hozzá illő segítőtárs.” (1Móz 2:20)

2.1. A vágyakozás ideje

A társ utáni vágy nem azonnal születik meg.

Ádámnak:

• látnia kellett a világot, 
• megfigyelnie az állatok párkapcsolatait, 
• szembesülnie kellett saját egyediségével. 

2.2. Érzelmi érés

A magány nem pillanat, hanem folyamat:

idő kell ahhoz, hogy az ember felismerje saját hiányát.

Ha Ádám csak fél órát töltött volna egyedül, a magány érzése nem lenne valódi tapasztalat.

3. A „happaʿam” – a hosszú várakozás nyelvi bizonyítéka

Amikor Isten megalkotja az asszonyt, Ádám így kiált fel:

„Ez már / végre / most már” — happaʿam (הַפַּעַם)

„Ez már csontomból való csont…” (1Móz 2:23)

A nő teremtésének leírásában Ádám felkiáltása különös hangsúlyt kap: happaʿam (הַפַּעַם) – „ezúttal”, „most már”, „végre”. A kifejezés nem egyszerű időhatározó, hanem egy folyamat lezárásának jelölője. A héber Biblia minden előfordulásában olyan helyzetekben jelenik meg, ahol hosszú várakozás, ismétlődő próbálkozás vagy elhúzódó feszültség után következik be a beteljesedés.

A paʿam gyök eredeti jelentése „ütés”, „dobbantás”, „ismétlődő mozdulat” – ebből fejlődik ki az a jelentésárnyalat, amely a többszöri próbálkozás után bekövetkező végső alkalmat jelöli. A happaʿam tehát nem spontán örömkiáltás, hanem annak felismerése, hogy a keresés, a magány és a várakozás most ér célba.

Ez a nyelvi árnyalat összhangban áll a szöveg narratív ritmusával: Ádám megfigyeli az állatokat, nevet ad nekik, felismeri saját különállását, majd végül megtalálja azt, aki „hozzá illő”. A happaʿam ebben a kontextusban a folyamat beteljesedésének szava, amely finoman jelzi, hogy a hatodik nap eseményei nem pillanatszerűek, hanem emberi tapasztalatot igénylő, időben kibontakozó folyamatok.

Egy 24 órás keretben, ahol az állatok elnevezése és Éva megjelenése között csak percek teltek volna el, ez a felkiáltás értelmetlen lenne.

4. Következtetés

A hatodik nap eseményei:

• a kert művelése, 
• az állatvilág megfigyelése és kategorizálása,  
• a társ utáni vágy pszichológiai beérése, 
• a hosszú várakozás nyelvi nyoma (happaʿam), 

mind azt mutatják, hogy a yôm itt nem naptári nap, hanem egy olyan korszak, amelyben az emberi értelemnek és léleknek volt ideje érni.

A hatodik nap tehát nem egyetlen pillanat, hanem egy emberi történet:

megismerés, felismerés, vágyakozás és beteljesedés. 

V. Összegzés és Konklúzió

A tanulmány célja annak bemutatása volt, hogy a Biblia teremtéstörténete, az eredeti héber szöveg alapján; nem kényszeríti ki a 24 órás értelmezést.

A vizsgálat négy pillére:

1. Nyelvi rugalmasság, yôm (יוֹם)

A yôm jelentése a 12 órától a teljes teremtési folyamatig terjed.

A Biblia nem stopperórával mér, hanem teológiai hangsúlyokkal.

2. A teremtés dinamikája, erev (עֶרֶב) és bóker (בֹּקֶר)

A napok minőségi állapotváltozások:

a káoszból a rend felé való elmozdulás stádiumai.

3. Irodalmi struktúra, „Keret és Betöltés”

A napok szimmetrikus szerkezete rendet és hierarchiát tanít,

nem kronológiai időtartamot.

4. Antropológiai realitás, a hatodik nap időigénye

Az emberi folyamatok természetes időt igényelnek.

A hatodik nap eseményei messze túlmutatnak néhány órán.

Végső konklúzió

A teremtés napjai nem a múltba zárt 24 órák,

hanem az isteni rend kibontakozásának kozmikus fázisai.

A tudomány a folyamat fizikai idejét méri,

a Biblia pedig annak szellemi ritmusát és rendeltetését tárja fel.

A kettő így nem ellentét, hanem két különböző nézőpont ugyanarra a valóságra.

Az emberi idő mindig töredezett, pillanatokból épül, mégis mindegyik egy nagyobb rend visszfénye. A teremtés napjai nem csupán a kezdet ritmusát őrzik, hanem azt a tágasságot is, amelyben a múló idő találkozik az örökkévalóval.
Ezt a csendes találkozást fogalmazza meg C. S. Lewis:

„All our moments are held in His eternal Now.”

*** *** ***

Bibliográfia

I. Héber nyelv és filológia

Ezek a művek a szavak gyökjelentésének és a szemantikai mezőknek (pl. erev, boker, yôm) a technikai elemzéséhez nélkülözhetetlenek.

• Brown, F. – Driver, S. – Briggs, C.: Hebrew and English Lexicon of the Old Testament (BDB).

  • Annotáció: A klasszikus etimológiai szótár. Különösen hasznos az a-r-v és b-k-r gyökök történeti fejlődésének követéséhez.

• Koehler, L. – Baumgartner, W.: Hebrew and Aramaic Lexicon of the Old Testament (HALOT).

  • Annotáció: A modern héber nyelvtudomány legpontosabb eszköze, amely a legfrissebb régészeti és nyelvészeti adatok alapján határozza meg a szavak jelentését.

• Benner, Jeff A.: The Ancient Hebrew Lexicon of the Bible.

  • Annotáció: Az archaikus, kép alapú héber gondolkodást vizsgálja. Segít megérteni, hogyan kapcsolódik a „reggel” fogalma a „hasításhoz” vagy a „tisztánlátáshoz”.

II. Teremtéstörténet és héber időfogalom

Ezek a források közvetlenül a Teremtés könyvének szerkezetével és a napok jelentésével foglalkoznak.

• Walton, John H.: The Lost World of Genesis One / Genesis 1 as Ancient Cosmology.

  • Annotáció: Walton alapművei. Azt képviselik, hogy a teremtés hét napja nem az anyagi világ létrejöttének, hanem a funkcionális rend felállításának (templomszenteléshez hasonló folyamatnak) az ideje.

• Schroeder, Gerald L.: The Science of God (Isten és a kozmosz).

  • Annotáció: A relativitáselmélet és a bibliai „hat nap” közötti matematikai és filológiai hidat keresi, rávilágítva az isteni és emberi idő eltérő perspektíváira.

• Westermann, Claus: Genesis 1–11: A Commentary.

  • Annotáció: A 20. század egyik legmélyebb exegézise, amely a teremtési beszámoló irodalmi és műfaji sajátosságait elemzi.

• Wenham, Gordon J.: Word Biblical Commentary: Genesis 1–15.

  • Annotáció: Részletes szövegkritikai kommentár, amely alaposan elemzi a sorszámnevek (pl. yôm echad) használatát és teológiai súlyát.

• Ross, Hugh: The Genesis Question.

  • Annotáció: Az „Idős Föld” kreacionizmus egyik alapköve, amely természettudományos adatokkal veti össze a „nap-korszak” értelmezést.

III. Ókori közel-keleti párhuzamok és környezet

Segítenek megérteni, mit jelentett az idő és a teremtés abban a kultúrában, amelyben a szöveg született.

• Pritchard, James B. (ed.): Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament (ANET).

  • Annotáció: Összehasonlító forrásgyűjtemény (pl. Enuma Elis), amely segít látni a bibliai szöveg egyediségét a korabeli káosz-kozmológiákkal szemben.

• Smith, Mark S.: The Priestly Vision of Genesis 1.

  • Annotáció: A teremtés szövegét mint egy vizuális-teológiai tabláót értelmezi, ahol a rend és az elválasztás a központi motívum.

• Frymer-Kensky, Tikva: In the Wake of the Goddesses.

  • Annotáció: A monoteista világkép és a természet deszakralizációjának folyamatát vizsgálja, ami fontos a „napok” demitologizálásához.

IV. Teológiai és hermeneutikai háttér

A szöveg elvi, hitbeli és irodalmi összefüggései.

• Collins, John: Genesis 1–4: A Linguistic, Literary, and Theological Commentary.

  • Annotáció: Modern szintézis, amely a nyelvi adatokból indul ki, de eljut a teológiai konklúziókig, különös tekintettel a hatodik nap eseményeire.

• Blocher, Henri: In the Beginning: The Opening Chapters of Genesis.

  • Annotáció: A „keret-hipotézis” egyik legjobb összefoglalása. Bemutatja, hogy a napok irodalmi eszközként szolgálnak a teremtés rendjének ábrázolására.

• Kline, Meredith G.: Kingdom Prologue.

  • Annotáció: A teremtést mint Isten országának megalapítását mutatja be, ahol a hetedik nap (a szombat) az örökkévalóságba mutató nyitott állapot.

• Rózsa Huba: Az Ószövetség fénye (Mózes első könyvének elemzése).

  • Annotáció: A magyar katolikus bibliatudomány csúcsa; segít a magyar nyelvű terminológia pontosításában és a liturgikus jelleg megértésében.