Szentfazék profil 3.4
- a kutatás rétegei
Hogyan születnek a bejegyzéseim, avagy miért így kutatok
Hogyan dolgozom együtt mesterséges intelligenciával a bibliai szövegek kutatásában
Magamról – csak amennyi ide kell
Magyarország közepén élek. Papíron még a nyugdíj előtt állok, a valóságban már évek óta visszavonultam. A napjaimat azóta próbálom tartalommal megtölteni.
Nem írok önéletrajzot, most nem az a lényeg. Van hitem, bibliai alapokon, és ez évtizedek alatt formálódott tudással, tapasztalattal, kérdésekkel és felismerésekkel együtt.
Nem vagyok teológus, sem lelkész. A Biblia kutatása számomra nem hivatás, hanem több évtizedes szenvedély. Az informatikából hozom a rendszerszemléletet. Szeretem, ha a jegyzeteim, a forrásaim és a kérdéseim átlátható keretben vannak.
A Bibliával kapcsolatos blogot azért indítottam, hogy végigkövessem a saját kérdéseimet. Azokat is, amik menet közben akadnak elém. Eleinte csak magamnak írtam. Aztán rájöttem, ha már úgyis dolgozom vele, másnak is hagyhatok kapaszkodókat.
Nem válaszokat akarok osztani. Utakat keresek a szöveghez. Ha találok egyet, megmutatom.
Ami a hátteret illeti, mert előbb-utóbb úgyis megkérdezik. Anyakönyvileg reformátusnak kereszteltek, iskolában katolikus hitoktatást kaptam, de a vizsgák előtt inkább csendben kisétáltam. Hivatalosan azóta egyik felekezethez sem tartozom.
Így maradtam felekezetileg hajléktalan.
Kutatásnál ez egész praktikus.
A kutatás nálam egy kézzel írt, mára megsárgult füzetekkel kezdődött. Nem tanulmány volt, nem kommentár. Egy házi kislexikon. Nevek, helyek, mértékegységek, bibliai fogalmak. Minden, amit akkor nem lehetett gyorsan fellapozni.
A tudásom akkori szintjét tükrözte. Rövid feljegyzések, hivatkozások, gondolatfoszlányok. Inkább egy tanuló ember rendrakása, mint kutatás.
Korábbi iskolában megtanultam vakon gépelni, és hordozható írógépen folytattam. Újságcikkeket vágtam ki, könyvekből fotóztam oldalakat. Lassan képes album lett belőle, már nemcsak adatokkal, hanem rövid elemzésekkel és saját megfigyelésekkel. Ma is jobban szeretek gépelni, mint kézzel írni.
Aztán jöttek a Commodore gépek.
A feleségem nagy türelemmel gépelte a Biblia szövegét, hogy digitális formában is használhassam. Később más könyveket is. Ő, a mai napig a társam. Anyagot keres, ötletet ad, és Ő az első számú kritikusom.
A feleségem nagy türelemmel gépelte a Biblia szövegét, hogy digitális formában is használhassam. Később más könyveket is. Ő, a mai napig a társam. Anyagot keres, ötletet ad, és Ő az első számú kritikusom.
Közben a technika megelőzött minket. Mire Mózes harmadik könyvénél tartottunk a gépelésben, már lehetett digitális Bibliát venni. Kezdetleges volt, de keresni már lehetett benne.
Utána jöttek a flopik, a CD-ROM-os programok, majd az internetes adatbázisok.
Ma egy kattintásra van a héber és a görög alapszöveg, a Holt-tengeri tekercsek fotói, régészeti adatbázisok, szótárak, térképek és évszázadok kommentárjai. Olyan programokat használok, amibe a saját jegyzeteimet is (mint beépülő modul) be tudom építeni.
A háttérmunka nem tűnt el. Könyveket lapozok, adatbázisokat böngészek, és gyakran több ezer találat közül kell választanom. Egy téma dokumentációja ma is napokba telik.
Ennek megvan az előnye is. Kutatás közben belebotlom dolgokba, amiket nem kerestem. Elolvasom, mérlegelem, és eldöntöm, kell-e.
Régen az volt a kérdés, találok-e valamit egyáltalán.
Ma az a kérdés, mi a súlya annak, amit találok.
 |
| A Szentfazék Profil valahol itt született. ezekben a füzetekben kezdődött, amikor még ollóval, ragasztóval, térképekkel és kézzel írt jegyzetekkel próbáltam ugyanazt megtenni, amit ma részben digitális eszközökkel végzek: rétegről rétegre megérteni a szöveget. |
Miért kell egy kutatási vázlat?
Évek alatt rájöttem, hogy a bibliai kutatásban nem csak az a nehéz kérdés, hogy mit mond a szöveg. Hanem az is, hogy én mit akarok beleolvasni.
Nincs teljesen független olvasat. Az ember magával hozza a saját kultúráját, felekezeti hátterét, tapasztalatait, elvárásait és teológiai reflexeit. Sokszor észre sem vesszük, hogy nem a szöveget olvassuk, hanem részben önmagunkat akarjuk látni.
Sok idő alatt azt is megtanultam, hogy a szöveg olykor ellenáll. Ez elsőre furcsán hangzik, pedig minden kutató átéli. Úgy ülünk le olvasni, hogy már van elképzelésünk arról, mit kellene mondania. Aztán egy szó, egy mondat vagy egy összefüggés nem hajlandó beleilleszkedni abba a képbe, amit előre felépítettünk.
Ilyenkor választani kell. Ragaszkodom ahhoz, amit gondolok, vagy megengedem, hogy a szöveg korrigáljon?
Sokszor éppen akkor nyílik meg egy részlet valódi jelentése, amikor hajlandó vagyok félretenni azt, amit addig biztosnak hittem. Nem végleg eldobni, csak egy időre zárójelbe tenni.
A jó kutatás nem azt jelenti, hogy nincsenek előfeltevéseink. Hanem azt, hogy készek vagyunk felülvizsgálni őket, ha a szöveg erre kényszerít bennünket.
Ha nincs valamilyen kutatási vázlat, könnyen összecsúsznak a szintek.
Összekeverjük:
• mit mond maga a szöveg,
• mit következtetünk belőle,
• mit gondolt róla egy későbbi kor,
• és mit tanít róla egy mai szerző vagy felekezet.
Ezért sok kutató készít magának egyfajta ellenőrző listát vagy munkatérképet.
Mit vizsgálok meg?
Milyen sorrendben?
Mi számít szövegadatnak?
Mi tekinthető rekonstrukciónak?
És mi az, ami már értelmezés?
Nyelvi elemzés. Kulturális háttér. Történelmi környezet. Irodalmi forma. Párhuzamos szövegek. Következtetések. Összegzés.
Egy ilyen vázlat nem véd meg minden tévedéstől. Nem szünteti meg az előfeltevéseket sem.
Arra viszont nagyon alkalmas, hogy csökkentse a hibák számát, és segítsen észrevenni azokat a kérdéseket, amelyeket egyébként talán figyelmen kívül hagynánk.
Röviden: a kutatási vázlat nem hitvallás.
Nem azt mondja meg, mit kell gondolni.
Hanem azt, hogy milyen úton érdemes eljutni a következtetésekig.
A jó kutatás egyik ismertetőjele nem az, hogy mindig igazolja, amit gondolunk,
hanem hogy hagyja a szöveget ellenállni.
Hogyan jött képbe az MI?
Az ambíció nem változott: továbbra is kutatni akartam. Az eszközök viszont folyamatosan változtak.
Ma már sokszor maga a könyvtártagság is egy digitális előfizetés.
Az MI először a keresőkben jelent meg az életemben. Eleinte nem tartottam sokra. Egyfajta okosabb keresőnek láttam, (afféle Google X.0 verzió) amely gyorsabban összegzi a találatokat.
Aztán észrevettem, hogy egyre jobban érti a kérdés mögötti szándékot is. Nemcsak kulcsszavakra keresett, hanem kezdte érteni, hogy valójában mire vagyok kíváncsi.
Aztán észrevettem, hogy egyre jobban érti a kérdés mögötti szándékot is. Nemcsak kulcsszavakra keresett, hanem kezdte érteni, hogy valójában mire vagyok kíváncsi.
Először csak gyorsítótárként használtam.
„Listázd a párhuzamos helyeket.”
„Mutasd meg a különböző fordításokat.”
„Gyűjtsd össze a régészeti adatokat.”
Később azonban feltűnt még valami. Jól feltett kérdések esetén képes volt összekapcsolni nyelvi, történeti, régészeti és irodalmi adatokat is. Olyan összefüggéseket mutatott meg, amelyeknek az összegyűjtése korábban órákba vagy napokba telt volna.
Ugyanakkor a másik oldalát is gyorsan megismertem.
Rosszul feltett kérdéseknél magabiztosan összekevert különböző korszakokat, felekezeti hagyományokat, történeti rekonstrukciókat és teológiai értelmezéseket. Nem azért, mert „rossz” volt, hanem mert nem tudta, milyen szempontok szerint kellene dolgoznia.
Ekkor jött a felismerés.
Nem az vitte el a legtöbb időt, hogy elolvassam a válaszokat.
Hanem az, hogy minden egyes alkalommal újra és újra elmagyarázzam, milyen módszer szerint szeretném megközelíteni a kérdést. Bár A.i. is igyekszik a maga módján, a második, harmadik, negyedik... kérdéseknél már elkezd logikailag épitkezni, hova kiván a felhasználó eljutni. Sok-sok kérdés-felelet után is lehet zöld-ágra vergődni, de így sem biztos a cél.
- Mi számít szövegadatnak?
- Mi számít rekonstrukciónak?
- Mikor kell nyelvi elemzést végezni?
- Mikor fontos a történeti háttér?
Mikor kell különválasztani a szöveget és a későbbi teológiai hagyományt?
A kezdő promptból lett néhány pont. A pontokból lett egy vázlat. A vázlatból pedig egy kutatási profil.
Rájöttem, hogy az MI-nek valójában nem egyszerű utasításokra van szüksége, hanem egy munkaprotokollra.
Nem arra, hogy mit gondoljon. Hanem arra, hogy hogyan dolgozzon.
Ma már nem egyetlen profilt használok. Más szempontok szükségesek egy bibliai kutatáshoz, mások egy műszaki probléma elemzéséhez, és megint mások egy kritikai vizsgálathoz.
Ezért szétválasztottam őket.
Van kutatási profil.
Van kritikai profil.
Van problémamegoldó profil.
Mindig a feladathoz igazítva.
A bibliai kutatásokhoz használt rendszer kapta végül a „Szentfazék Profil” nevet.
 |
| A kutatás útja változik, de a szöveg iránti figyelem ugyanaz marad. |
Mi az a Szentfazék Profil?
A bibliai kutatásokhoz használt profilomat végül „Szentfazék” névre kereszteltem.
Játékos név.
Egyrészt ott a fazék, amiben főzünk. Különböző hozzávalók kerülnek bele, amelyekből a végén valami új áll össze. Egy bibliai kutatás is hasonló. Nyelvi adatok, történeti háttér, régészet, irodalmi szerkezetek, párhuzamos szövegek és értelmezési hagyományok találkoznak benne.
Másrészt ott van az a címke is, amelyet időnként a hívő emberekre ragasztanak. A „szentfazék” szót sokan gúnyos értelemben használják. Nekem azonban mindig volt benne némi önirónia is. Ha valaki évtizedeken át bibliai témákkal foglalkozik, előbb-utóbb úgyis megkapja ezt a jelzőt.
Talán nem is példa nélküli ez. A „keresztény” megnevezés is eredetileg kívülről érkezett címke volt azokra, akik Krisztust követték. Később azonban a közösség magáévá tette, és új tartalommal töltötte meg. A „Szentfazék” névvel is valami hasonló történt nálam: ami mások számára esetleg gúnyos jelző lenne, számomra ma már egy kutatási módszer neve.
Nekem azonban a név ma már valami egészen mást jelent.
Egy eszközt.
Egy munkafolyamatot.
Egy kutatási rendszert.
Pontosabban egy magyar nyelven megfogalmazott kutatási protokollt, amelyet minden komolyabb bibliai vizsgálat elején átadok az MI-nek.
Nem azt mondja meg, hogy mit gondoljon a szövegről.
Azt írja le, hogyan dolgozzon vele.
Meghatározza a források rangsorát, a bizonytalanság kezelésének módját, a felekezeti semlegesség elveit, az elemzés sorrendjét és a válaszok szerkezetét.
A cél nem az, hogy az MI helyettem gondolkodjon.
Éppen ellenkezőleg.
Az a cél, hogy ugyanazon kutatási szempontok szerint dolgozzon, amelyekhez én magam is évek alatt jutottam el.
Nem az MI-t fegyelmezem. Saját magamat másolom le neki.
A Szentfazék Profil ezért nem válaszgyűjtemény, és nem hitvallás.
Inkább egy munkatérkép.
Inkább egy munkatérkép.
Egy olyan rendszer, amely lépésről lépésre halad, igyekszik nem összekeverni a tényeket a következtetésekkel, és segít rendszerezni azt a hatalmas információmennyiséget, amely egy-egy bibliai téma körül felhalmozódik.
Mit csinál valójában ez a profil?
Sokan úgy képzelik, hogy az MI-nek elég annyit mondani:
„Elemezd ezt az igeszakaszt!”
És majd mond valamit.
Valójában a válasz minősége nagyban attól függ, milyen szempontok szerint dolgozik.
A Szentfazék Profil nem válaszokat ad.
Kérdéseket ad.
Nem mondja meg, mit kell gondolni egy szövegről. Azt határozza meg, milyen sorrendben és milyen szempontok szerint érdemes vizsgálni.
Olyan, mint egy pilóta ellenőrző listája felszállás előtt.
A lista önmagában nem repülőgép.
Nem garantálja, hogy nem történik hiba.
Nem garantálja, hogy minden döntés helyes lesz.
Arra szolgál, hogy minél kevesebb fontos lépés maradjon ki.
A profil is ezt teszi.
Nem garantálja, hogy minden következtetésem helyes lesz.
Nem garantálja, hogy nem tévedek.
Arra szolgál, hogy minél kevesebb fontos kérdés maradjon ki a vizsgálatból.
Három dolgot végez el következetesen.
Keretez.
Rögzíti, hogy nem igehirdetést, nem felekezeti vitát és nem hitvédelmi érvelést végzünk első lépésben, hanem szövegértést. Először azt próbáljuk megérteni, mit mond maga a szöveg.
Súlyoz.
Segít meghatározni a források sorrendjét. Először a szöveg. Utána a nyelvi adatok. Ezután a történeti és kulturális háttér. Csak ezek után következnek az értelmezési hagyományok és a későbbi teológiai rendszerek.
Fegyelmez.
Rákérdez a forrásokra. Kéri a bizonyossági fok jelölését. Megengedi a „nem tudjuk” válasz lehetőségét. És következetesen különválasztja a szövegadatot, a rekonstrukciót és az értelmezést.
Ezért a Szentfazék Profil nem dogmagyár.
Nem igazsággyár.
Nem hitpótlék.
Hanem egy kutatási munkalap.
A célja nem az, hogy eldöntse helyettem, mit higgyek.
Hanem hogy segítsen tisztábban látni, mit mond maga a szöveg, mire következtethetünk belőle, és hol kezdődnek azok a területek, ahol már többféle értelmezés is lehetséges.
Az MI-től való félelemről és
a kutatási profil szerepéről
Gyakran hallom:
„Az MI elveszi a hit személyességét.”
„Nincs benne Szent Szellem.”
„Nincs lelke, hogyan érthetné a Bibliát?”
Én nem ettől tartok.
Sokkal inkább attól, hogy keret nélkül használjuk. Mert ha nincs kutatási profil, az MI nem tudja, mi a lényeg, mi a háttér, mi a kontextus - és ilyenkor elkezdi kitölteni a hézagokat találgatással.
Az MI rendkívül gyorsan képes összegyűjteni, rendszerezni és összekapcsolni hatalmas mennyiségű információt. Ez az egyik legnagyobb erőssége. Ugyanez azonban az egyik legnagyobb veszélye is.
Sokan úgy gondolják, hogy elegendő annyit mondani:
„Elemezd ezt az igeszakaszt!” (Aztán majd MI kitalál mindent, hogy mi a fontos, mi a lényeges, fontos-e a keleti-nyugati gondolkodás, és van-e jelentősége, ha eredetiben egy szónak, fogalomnak több jelentése is van.)
A válasz valóban megérkezik.
A kérdés azonban nem az, hogy válaszol-e, hanem az, hogy milyen szempontok alapján teszi.
A kérdés azonban nem az, hogy válaszol-e, hanem az, hogy milyen szempontok alapján teszi.
Ha nem kap világos kereteket, hajlamos egyforma súllyal kezelni nagyon különböző dolgokat:
• egy tudományos publikációt,
• egy internetes véleményt,
• egy felekezeti hagyományt,
• egy kommentár értelmezését,
• vagy egy modern teológiai álláspontot.
A válasz gyakran meggyőzőnek hangzik, de nem mindig látszik belőle, hogy melyik állítás milyen alapokon áll.
Bibliai kutatásban ez különösen veszélyes.
Könnyen összemosódhat:
• amit a szöveg ténylegesen mond,
• amit a történeti kutatás rekonstruál,
• és amit későbbi korok gondoltak róla.
Az MI ráadásul alapvetően segíteni akar. Ez a működésének része.
Ha hiányos egy gondolatmenet, megpróbálja folytatni.
Ha kevés az adat, megpróbál következtetni.
Ha nem talál közvetlen választ, mintázatok alapján becslést készít.
Ez egyszerre előny és veszély.
Előny, mert enélkül nem tudna összefüggéseket felismerni, új szempontokat javasolni vagy különböző forrásokat összekapcsolni.
Veszély, mert ugyanebből születnek a hallucinációk is: olyan állítások, amelyek logikusnak hangzanak, de nem támasztja alá őket elegendő adat.
MI rendkívül jól utánozza szakértelmet, ez külön veszély.
Mert nem az a probléma, hogy téved. Mi emberek is tévedünk. De, az algoritmusa mutat egy igen emberi jellemzőt. A tévedését ugyanolyan önbizalommal fogalmazza meg, mint a jól alátámasztott állításokat. És ilyenekre nagyon sok esetben láthatunk példát embereknél is.
Nem azért, mert az MI „hazudni akar”.
Hanem mert a rendszer alapvető célja a válaszadás és a gondolat folytatása.
A kutatási profil pontosan ezért fontos.
Nem azért, hogy korlátozza az MI-t. Hanem azért, hogy fegyelmezze.
Hogy tudja:
• mikor kell bizonyosságot jelezni,
• mikor kell különválasztani a tényeket és a következtetéseket,
• mikor kell forrást kérni,
• és mikor kell egyszerűen kimondani:
„Erre jelenleg nincs elegendő adat.”
A Szentfazék Profil egyik legfontosabb célja éppen ez.
Nem azt mondja meg az MI-nek, hogy mit gondoljon. Azt mondja meg neki, hogyan dolgozzon.
A profil nem a Bibliát védi az MI-től. A Biblia nélküle is megmarad.
A profil minket véd a felszínes válaszoktól, a túl gyors következtetésektől és attól a nagyon emberi kísértéstől, hogy az első jól hangzó választ azonnal igaznak fogadjuk el.
Mert végső soron a felelősség nem a gépé.
A témát én választom. A kérdéseket én teszem fel. A szempontokat én adom meg.
Az MI keres, rendszerez és javaslatokat tesz.
A kutatás, az értelmezés és a publikálás felelőssége azonban továbbra is az emberé.
Ha egy könyvből idézek, azért én felelek. Ha egy lexikonra hivatkozom, azért is én felelek.
És ha egy MI által összegyűjtött információt használok fel ellenőrzés nélkül, azért ugyanúgy én felelek.
Ha pedig valaki a kapott válaszokat vizsgálat nélkül egyszerűen továbbadja, nem az MI hibázott elsőként, hanem a kutató mulasztotta el a saját feladatát.
Az MI jó szolga. De rossz úr.
Az MI jó szolga. De rossz úr.
És talán ez a legfontosabb gondolat, amit az egész témáról el lehet mondani.
most következik a Szentfazék Profil. Nem mint kész válaszok gyűjteménye, hanem mint annak a kutatási módszernek a vázlata, amelyet ma használok, amikor egy bibliai témát vizsgálok.
A Szentfazék Profil rövid áttekintése
Az alábbi hat fő egységből áll a rendszer. A részletes leírás minden pontnál külön megnyitható.
• Kutatási kérdés
• Szövegelemzés („A Labor”)
• Kontextuális elemzés („A Térkép”)
• Teológiai kontroll („A Biztonsági háló”)
• Kijelentés és alkalmazás („A Híd”)
• Meta-szint és kutatási protokoll
A részletek nem azért vannak, hogy bonyolultabbá tegyék a kutatást.
Hanem azért, hogy segítsenek különválasztani azt, amit a szöveg mond, attól, amit mi gondolunk róla.
Miért nem elég annyit mondani az MI-nek, hogy „elemezd ezt az igeszakaszt”?
Sokan így kezdik. Beírják: „Elemezd ki a János 1-et”, és várják, hogy majd „mond valamit”.
Fog is válaszolni. A kérdés nem az, hogy válaszol-e. Hanem az, hogy milyen szempontok alapján.
Egy bibliai szöveg ugyanis sosem egysíkú. Van nyelve, van műfaja, van történeti háttere, kulturális környezete, szövegtörténete, és van az is, ahogy későbbi korok olvasták.
Ha előre nem mondom meg, mire figyeljen, az MI pontosan úgy fogja keverni ezeket a szinteket, mint egy sietős emberi olvasó.
Ha előre nem mondom meg, mire figyeljen, az MI pontosan úgy fogja keverni ezeket a szinteket, mint egy sietős emberi olvasó.
Profil nélkül ilyenkor általában ez történik:
- összemossa, amit a szöveg ténylegesen mond, azzal, amit mi gondolunk róla
- kihagy fontos rétegeket, például a nyelvet, a műfajt vagy a kontextust
- rávetít modern teológiai reflexeket, mert azokból van a legtöbb adat
- túláltalánosít, vagy épp ellenkezőleg, felszínes marad
Ez nem azért van, mert az MI „rosszul működik”. Hanem mert nem kapta meg a kutatói szemüveget.
A Szentfazék Profil pont ezt a hiányt pótolja. Nem válaszokat akar gyártani helyettem. Útvonalat ad. Megmondja, milyen kérdéseket tegyünk fel, milyen sorrendben haladjunk, és hol kell szigorúan szétválasztani a három dolgot:
1. mit mond a szöveg
2. mit gondolunk róla
3. mit következtetünk belőle
Nem teszi tévedhetetlenné sem az MI-t, sem engem. De elveszi a kutatásból a szétesettséget és az esetlegességet. Nem engedi, hogy a modern reflexeim vezessék a szöveget a szöveg helyett.
Erre szoktam a könyvtáros-hasonlatot mondani.
Profil nélkül az MI olyan, mint egy könyvtáros, akinek csak annyit mondasz: „Hozz valamit a Bibliáról.” Hozni fog. Csak nem biztos, hogy azt, amire szükséged van.
Profillal viszont így szólsz hozzá: „Menj oda ahhoz a hat polchoz, vedd le azt a három könyvet, és abból is csak azt a részt keresd ki, ami a kérdésemhez tartozik.”
Innentől már nem találgatás van, hanem célzott kutatás.
A profil tehát nem helyettem gondolkodik. Abban segít, hogy jobban kérdezzek, és főleg hogy ne felejtsek el megkérdezni semmi fontosat. Olyan ez, mint amikor bevásárlólista nélkül indulsz el, és otthon veszed észre, hogy a tejföl maradt ki, pedig az adta volna meg az étel állagát.
Ezért van szükség profilra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése